Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

448 447. országos ülés 1895. márczius 11-én, hétfőn. nak csak kihallgatni, — vagy — és ez minden oldalon megtörténhetik — akkora fokú idegességet, a midőn az illető talán akaratlanul is, de oly hangúlatban van, hogy folytonosan zavarja a szólót, és a ház figyelmét, már akkor nem a szigorú, hanem a szabály alkalmazásának legegyszerűbb szüksége előáll. Van azonkívül egy harmadik neme is a zavai ásnak, midőn nem kiáltanak közbe, nem is tesznek kérdést, hanem konverzáeziót folytatnak, (Felkiáltások a szélsőbalról a jobboldal felé : Ad ott szokták!) a mi történhetik mind a két oldalon, — Bartha t. képviselő urat biztosíthatom, hogy én észreveszem, hogy hol, és most legutóbb itt túlnyomóan ezen az oldalon történt. Én tehát, — kérem a t. képviselő urakat, bízzák ezt csak az én megítélésemre, — mindig közbe fogok avatkozni, valahányszor a rend kívánja,, és a t. képviselő uraknak meg kell ezt köszönniök a csend, rend és a ház méltósága érdekében. (Élénk helyeslés jdbbfélöl.) Most még Péchy Tamás képviselő úr személyes kérdésben, és szavai megmagyarázása czímén kér szót. Péchy Tamás: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Szavaim helyes értelmének helyreállítása és némi tekintetben személyes megtámadtatás ellen való válaszolásért is kérek szót. (Halljuk!) Én azok által, miket Tisza Kálmán képviselő úr az én felszólalásom után felhozott, általában nem látom, hogy megczáfoltattak volna az általam állítottak. Csakis azért kell nekem most is szólanom, mert tagadhatatlan az, hogy Tisza Kálmán képviselő úr szava, különösen bizonyos körökben igen nagy súlylyal bír, és így nem viselhetem el, hogy szavaim úgy magyaráztatnak, a mint tulajdonképen nem volnának magyarázhatók. Az igen t. képviselő úr azt mondja . , . (Zaj a jobboldalon.) Kérem, nem beszélek én vasútakról, én beszélek ezekről a dolgokról. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Péchy Tamás: Az igen t. képviselő úr azt a kifejezést használta velem szemben, hogy kérdésessé tenni magát a közjogi alapot nem kell. Ép azért, a mint az imént érintettem, kötelességemnek tartom azt mondani ki, hogy én 1875-ben, midőn ő vele együtt a fúzióba bementem, az 1867-iki alapot soha kérdésesnek nem tekintettem, teljes lojalitással állottam arra rá és állok rajta ma is. (Helyeslés balfelöl.) Meglehet, hogy nem megyek odáig, hol a t. képviselő úr áll, tudniillik a hová vezette a véderő vitával; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) de ha nem állok ottan, az nem azt jelenti, hogy nem állok a 67-iki alapon, hanem azt jelenti, hogy állok azon a 67-iki alapon, a melyre, teljes lojalitással álltam, s a melyen gróf Andrássy Gyula is állott. Ezt csakis azért jegyzem meg, mert tudom, hogy bizonyos itt mondott dolgoknak olyan súlya van, a melyek méltatlanul árnyékot vethetnének az emberre. Ugron Gábor: Ez is volt a czél. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Péchy Tamás: Továbbá azt mondta a t. képviselő úr reám czélozva, hogy mikor én azt jeleztem, hogy a néppárt veszélyessé lehet, különösen hangzik, hogy ugyanakkor azt mondom, hogy lehetnek olyan esetek a mikor az ellenzék annak veszel) essége ellen nem fog kellő állást foglalni, holott pedig a hazafiság azt hozná magával, hogyha veszélyes, ellene állást foglalni kell. Legelőször is azon kezdem, hogy én meggyőződésem szerint ^veszélyesnek sohasem mondtam a néppártot magát, csak azt mondtam, hogy ilyen nézetek uralkodnak. (Derültség a jobboldalon. Zaj a középen. Halljuk!) Mert nem is tartom a néppártot hazafiság szempontjából veszélyesnek. Megmondom miért? Olyan férfiak állanak az élén ma, a kikről én tudom politikai működésük idejéből, hogy hazafiságuk kétségbe nem vonható. (Helyeslés a baloldalon.) Azok a férfiak, igaz, nem álltak azon az alapon, a melyet én is óhajtottam és szerettem volna, de hazafiság szempontjából semmisem fér hozzájuk. Méltóztassanak visszaemlékezni, akkor azon párt, a melyből való férfiak most a néppárt élén állanak, vezette a választásokat, és sohasem voltak olyan tiszta választások Magyarországon, mint abban az időben. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ez azt mutatja, hogy ők módot akartak a népnek nyújtani arra, hogy saját meggyőződése szerint nyilvánítsa akaratát. Ily férfiak kezében lévén a néppárt vezetése, én azt e hazára nézve veszélyesnek nem tartom. Más dolog, a mi abban veszélyes. (Halljuk! Halljuk!) Az nem a hazafiság, hanem a társadalmi viszonyok dolga, melyek igen könynyen — vallási izgatás járulván hozzá — oly fordulatot vehetnek, hogy azután veszélyesekké válhatnak. De erre nézve megmondottam, hogy épen akkor, ha azok, a kik netalán a viszonyok következtében, a melyeket "jeleztem, nem fognak a néppárt elleni akczióba belemehetni, belemehetnek oly akczióba, hogy bizonyos iiányítással bírjanak a pártban: nem kell aggodalommal lennünk annak veszélyessége iránt. Igen sajnálom, de egy ilyen ötödik szakasznál nem lehet a dolgokat alaposan kifejteni, s könnyen úgy lehet magyarázni egy ilyen felszólalást, mintha ezek a dolgok tüzetesen nem lettek volna kifejtve. De mégis különös lett