Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

1*0. •razágog ultis ÍSSS. február 14-én, csiitörtäkön. sy kezdett ölteui a bécsi tőzsdén, deczember hóban a legfőbb törvényszék elnöke mintegy demonstratíve publikálta azt a fontos elvi jelentőségű határozatot a szaklapokban, melyekkel mintegy útmutatást ad arra nézve, hol vaii az a háttér, melynél a tisztességes üzérnek meg kell állapodnia, hanem azt is látjuk, hogy a büntető megtorlás útjához is folyamodtak. így például az osztrák büntetőtörvény reformjánál, a büntetőjogi bizottságban egy tag erre nézve határozott indítványt tett a következőben: »A ki nyereségvágyból — vagy mondjuk, nyerészkedési czélból — másnak könnyelműségét értelmi gyengeségét vagy tapasztalatlanságát oly módon kizsákmányolja, hogy oly tőzsdei spekulációkra csábítja, melyek kétségtelenül az utóbbi vagyoni viszonyainak nem felelnek meg, és annak gazdasági romlását előidézik, vagy előidézhetik, egy évig terjedhető fogházzal büntettetik; de e mellett kétszáz forint pénzbüntetés is kiszabható^ Elszakaszt annak idején ez a bizottság el is fogadta, Németországban pedig, t. ház, a büntető megtorlásra nézve maguk a tőzsdei körök, a kik belevonattak az ankétbe, és Németország legkiválóbb juristáival együtt dolgoztak ott, szintén javaslatot tettek. Javasolták, hogy törvényesen mondassék ki, hogy: a ki nyereségvágyból másnak könnyelműségét és tapasztalatlanságát felhasználva, azt tőzsdei értékekre vonatkozó oly üzletek megkötésére csábítja, melyek az illető szerződőnek foglalkozási köréhez nem tartoznak, habár tudja, vagy a fenforgó körülményeknél fogva föltennie kell, hogy a kötött üzletek terjedelme a csábított gazdasági létét veszélyezteti, hat hónapig terjedhető fogházzal és tizezer márkáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Ugyanők tettek javaslatot arra nézve, hogy még az egyik szerződő fél, ne csak a közvetítő, szintén büntettessék. Külön minősített szakaszt kivannak megállapítani az úgynevezett csábításnak rendszeres tízesére, hogy ilyen esetben még nagyobb legyen a büntetés és fokozottabb a pénzbüntetés is. Hát méltóztatnak látni, más országokban ép az érdekelt körök a legvégső határig elmennek. Emellett azonban azt látjuk, hogy hatályosabbá kívánják tenni az állami felügyeletet is, mely nálunk is a papíron és törvényben megvan, de mely sohasem érvényesülhet kellő tekintélylyel a tőzsdei körök magatartása miatt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt látjuk, t. ház, hogy különösen éles rendszabályokat kivannak életbe léptetni a tőzsdei fegyelmi bíróság hatáskörét illetőleg, hogy ezen tőzsdei bíróság szintén csak állami felügyelet mellett, a kormányt képviselő biztos közreműködésével működjék; hogy a legszigorúbb szabályok állapíttassanak meg arra nézve, hogy kik lehetnek tagjai a tőzsdének, és kik lehetnek ott; egyenes tilalmakat állapítsanak meg arra nézve, hogy például alkalmazottakkal vagy pénztári tisztviselőkkel vagy az állam tisztviselőinek bizonyos köreivel kötött ügyletek nemcsak érvényteleneknek deklaráltassanak, hanem hogy egyenesen a fegyelmi bíróság megtorlását vonják maguk után, hogy ha az, a ki ezen ügyleteket megkötötte, tudta, hogy az illetőnek nincs felsőbb engedélye hozzá, vagy ha csak gyaníthatta, hogy nem a saját pénzén köti ezen tőzsdei ügyleteket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Külön szabványokat kivannak felállítani a bizottmányokra nézve. Méltóztatnak tudni, hogy a bizományi ügylet például nálunk is, Németországban is a kereskedelmi törvény ide vonatkozó szabványaiban teljesen egyöntetűen van szabályozva. És mit látunk, t. ház"? Azt, hogy nálunk háromfélekép is károsul, a ki valamikor belevonatik ily tőzsdei ügyletbe. Károsul az ügylet saját természeténél fogva, károsul a lebonyolításnál, de károsul saját bizományosának azon magatartásánál fogva is, mely ma semmi állami és törvényes ellenőrzés alá nincs helyezve. Mert, t. ház, a bizományos nálunk, hogyha nem maga lép bele az illető üzletbe, a mire neki a kereskedelmi törvény módot nyújt, hanem úgy állítja a dolgot oda, hogy lebonyolította a harmadik számára, törvényesen azon harmadikat megnevezni nem köteles. Ezen tőzsdei és egyéb bizományosokkal szemben, t. ház, ma az javasoltatik Németországban, hogy tartozzanak teljesen szabályosan egy oly könyvet vezetni, a melyből kitűnik, hogy ki az a harmadik, a ki az üzletet lebonyolította, és a melyben azt az árt is, a melyen az a harmadik megkötötte, vagy szállításnál eladta az illető árút vagy értéket, pontosan feljegyezni és igazolni tartoznak. Ugyancsak Németországban látjuk, t. ház, hogy javaslatba hozzák az iigynevezett tőzsdei regisztereket az értékűzletekre nézve, hogy csak az köthessen ilyen értékspekulácziói üzletet, a ki a regiszterbe be van vezetve. Még szigorúbban járnak el azok tekintetéhen, a kik árúűzletet kivannak kötni. Kötelezőleg ki akarják mondani, hogy csak akkor köthetnek jogerejttleg ilyen tőzsdei árúűzleteket a bejegyzett kereskedők, ha a czégjegyzékben benfoglaltatnak. Nálunk, t. ház; ezzel szemben csak egyet látok, a mit már kifejteni bátor voltam, hogy azon némi kis működés is, melyet a kormány kifejteni igyekezett, a tőzsdén a leghatározottabb visszautasítással fogadtatott. Pedig, t. ház, hogy némileg indokoljam felszólalásomat, midőn ezekre rámutatok, (Halljuk! Halljuk!) s a midőn egy benyújtandó határozati javaslattal a magyar képviselőházat arra akarom felkérni, hogy ilyen irányú intézkedésekre tegye meg az előkészű-