Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

447. országos ülés 1895. márczius 11-én, hétfőn. 437 ifjúság tehát fél, és joggal fél, és nem akar bemenni a seregbe. Ezzel szemben mit állít atyám? Homlokegyenest az ellenkezőjét. (Olvassa) »Egyik ok, a miért felszólaltam, az volt, mert végtelen hibának tartom, ha Magyarország ifjúságát akár a magyar önálló sereg meggondolatlanul odavetett eszméjével, akár germanizáczióval való ijesztgetéssel visszatartják attól, hogy a közös hadseregben elfoglalja azon helyet, mely őt megilletné. Az ily agitácziók természetes eredménye az, hogy midőn egy csekély, rosszul fizetett, testet, lelket ölő polgári kis hivatalra ijesztő számú folyamodó jelentkezik, addig a magyar zsentri körében, ha szabad e bevett kitételt használnom, a szülők és az ifjak előtt egyaránt kizártnak látszik az a pálya, melyre társadalmi állásuk, lovagias hagyományuk és fajbeli tulajdonuk következtében leginkább volnának hivatva. Ha ily felfogások lábrakapuának az országban, a min pedig, felteszem, nem rossz szándékból, hanem csodálatosan könnyelmű felfogásból, épen most sokan dolgoznak, akkor bekövetkeznék az, a mi a franczia seregnél van, hogy a tisztek francziák, a közlegények arabok.« Itt is azt mondja, ha ez az izgatás tart, ha félrevezetik a közvéleményt, akkor fog ez bekövetkezni. (Élénk tetszés jóbhfélől.) Gróf Appouyi Albert f. barátom azt mondja, hogy a hadsereg rendszerénél fogva kell, hogy ez bekövetkezzék; változtatni kell a rendszeren, máskép az eredményt sem lehet megváltoztatni. Itt is van egy teljes ellentét, De nem akarom tovább fárasztani a t. házat. (Sálijuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ezen tételt, hogy az ezen beszédben foglalt politika nem azonos gróf Apponyi Albert képviselő politikájával, kellőleg bebizonyítottam. (Helyeslés jőbbfelől.) Csak mint egy fölösleges ráadást említem, hogy abban az időben nem is úgy fogták fel, és épen egy klasszikus tanura hivatkozhatom, a »Pesti Naplóra«, a melyben még az nap egy vezérczikk jelent meg, talán épen Ábrányi képviselő úr tollából, a melyben bizony meg vau kritizálva ez a beszéd. (Egy hang a szélső baloldalon: Meg is érdemelte!) Abban a ezikkben az van mondva, hogy nagyon szép beszéd, sokkal szebb, mint a milyet valaha Tisza Kálmán és a kormány mondott, nagyon szép, elismeri; ugyanakkor azonban kifogásokat emel, és azt mondja: kár, hogy a konzequencziát le nem vonta, a mi nagyon helyes lett volna. (Felkiáltások balfelöl: Ez igaz !) Hiba lehet az, az önök felfogása szerint, de nem az atyámé szerint. (Zajos tetszés és helyeslés jőbbfelől.) Itt pedig csak arról van szó. Legyen szabad felolvasnom a vezérczikknek azt a részét, a mely a kritikára vontakozik. (Olvassa.) » Mindazokban, a miket gróf Andrássy Gyula az önálló külön magyar hadseregre nézve kitejt, mi a magunk részéről is ő vele egyetértünk. De annak a magaslatnak, a melyen gróf Andrássy áll, ha egyrészről meg van az a nagy hátránya is, hogy a részletekre nézve a legfontosabb momentumok és a távolság által elmosódnak, vagy a valóságnál sokkal kisebbeknek tűnnek fel előttünk. Andrássy a saját álláspontjának magaslatáról nagy preczizióval jelöli meg az irányokat, de nem veszi észre, hogy azokon az országutakon, melyek a magasból nézve szép és szabatos fehér szalagoknak látszanak, mily rettenetes árkok, pocsolyák és vízmocsárok támadnak húsz esztendő alatt. Gróf Andrássy Gyula áthatva azon erőnek szükségétől, melyet a monarchiának egészben véve kell gyakorolnia kifelé, abba a tévedésbe esik, hogy elfelejti vizsgálni ama proczesszusnak részleteit, melyek ezen erőnek összegyűjtéséhez kívántatnak.* Egyszóval, ugyanazt mondja Ábrányi t. képviselő úr, a mit én ma mondok, hogy igenis a czélokban megegyezik atyám felfogása gróf Apponyi Albert t. képviselő úr felfogásával, az eszközökben azonban óriási a különbség. (Igaz ! Úgy van ! jőbbfelől.) Most végzek egy czitátummal, szintén Ábrányi t. képviselő úr akkori ezikkéből. 0 azt mondja: »Rossz Ízlésre vallana, ha Andrássy beszédéből politikai tőkét akarnék kovácsolni.« (Derültség jőbbfelől.) Kérdezem, hogy ha Ábrányi t. képviselő úr rossz Ízlésnek találta akkor, mikor élt az, a ki antenticze helyreigazíthatta volna szavainak félremagyarázását, megakadályozhatta volna azt, hogy fegyvert kovácsoljanak az ő beszédéből, mit tart ezen ízlésről, mely ezt nm csinálja, mikor nincs meg az autentikus magyarázó ? (Zajos tetszés, éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Ibrányi Kornél: T. ház! Elnök : Sima képviselő úr előbb van felírva . . . Ábrányi Kornél: Ha a t. elnök úr megengedi, személyes kérdés czímén kívánok szólni. Elnök: Személyes felszólalásra is joga van a képviselő urnak, hanem mivel különben is fel van írva a képviselő úr, nem jobb lesz-e, a kettőt együtt megtenni ? (Helyeslés a jobboldalon. Fölkiáltások a szélsőbalon: Sima átengedi a helyét!) így már jól van, mert rendnek kell lenni. (Zajos derültség.) Ábrányi Kornél: T. ház! (Halljuk i Halljuk!) Gróf Andrássy Gyula t. képviselő úr azzal végezte beszédét, hogy a politikai izlés kérdését vetette fel. Én ehhez kötöm válaszomnak egész lényegét, mert valóban, ha nem