Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

438 *á7. országos ülés 1895. márczins 11-én, hétfőn. olvashatta volna fel t. képviselőtársam a »Pesti Napló« akkori álláspontját néhai gróf Andrássy beszédére nézve, mely álláspontot szintén én magam formuláztam, ha a »Pesti Napló« akkori álláspontja nem az lett volna, melyet t. képviselőtársam felolvasott: akkor valóban az én tegnapelőtti felszólalásom beleütközött volna a politikai Ízlésbe. De midőn néhai gróf Andrássy Gyula ama beszédét elmondotta a főrendiház bizottságában, az akkori sokkal izgatottabb köz hangulatban, mint most, mert az akkori közhangúlat még a t. akkori kormány véderő-javaslalának befolyása alatl állott, ha mondom, akkor a »Peeti Napló« mégis azt az objektivitást fejtette ki gróf Andrássy Gyulával szemben, a mint azt a t. képviselő úr most felolvasta, akkor ha most ama beszéddel szemben ugyanazt teszem, nem lehet a politikai ízlés rovására felírni, most, midőn én néhai gróf Andrássy Gyula akkor mondott szavait felidézem, 8 a mikor t. képviselőtársam is beismeri, hogy azok a szavak a czélban gróf Apponyí Albertnek és nekünk igazat adnak. — Hogy az eszközökben nem adnak igazat, én arról nem is beszéltem. (Zaj a jobboldalon.) . . . Kérem szépen, (Halljuk! Halljuk!) de hogy az eszközökre nézve, a dolog objektív igazsága hogyan áll, arra t. képviselőtársam, uoha igen közel áll néhai gróf Andrássy Gyulához, többé nem lehet illetékes. Mert a nemzeti pártnak közjogi követelései épen abból az időből származnak, a melyből gróf Andrássy Gyulának tegnapelőtt felolvasott beszéde. Addig az úgynevezett mérsékelt ellenzék nem formulázta volt közjogi követeléseit, (Derültség a jobboldalon.) bocsánatot kérek, (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk ! Halljuk!) hanem kezdte formulázni akkor, midőn a t. kormány a véderő-javaslatot benyújtotta és abban az az ismeretes 14. §. foglaltatott, a melynek az alkotmányra, a közjog kezelésének felfogására nézve végzetes voltát nemcsak ezen padokon, hanem az akkor pártonkivül helyet foglalt t. elnök úr is nagyon fényes és alapos beszédben mutatta ki. Ugron Gábor: Gróf Andrássy Gyula maga is. Ibrányi Kornél S Akkor azzal kapcsolatban látta szükségesnek a mérsékelt ellenzék, hogy ezeket a kérdéseket orgaidcze karolja fel és organicze követelje azoknak végrehajtását, a melyek a kormány által félremagyaráztattak, és a közjogi alappal ellenkező szellemben voltak kezelve. Ha akkor, közvetlenül ezen állásfoglalás után feláll néhai gróf Andrássy Gyula a főrendiház bizottságában, és a czél tekintetében nekünk igazat adott, hát kérdem, volt-e neki módja arra, hogy az események fejlődését figyelemmel kisérje mind mai napig? Volt-e neki módja ahhoz, hogy megítélhesse, hogy vájjon azon czélokhoz, melyekben igazat ad nekünk, mik az igazi és kellő eszközök? Azok-e, melyeket ő akkor nem mondott ki, hanem csak negativ alakban sejtetni engedett, vagy pedig azok, melyeket Apponyi már akkor is pozitív alakban fejtegetett? T. ház! Néhai gróf Andrássy Gyula azon nevezetes és nagy beszéd után az aktiv politika terén többé nem szerepelt. Igen sajnos, rövid idő múlva az élők sorából is elköltözött. Ha tehát ma arról van szó, hogy a mi eltérés mi közöttünk és a t. túloldal között van, hogy azok az eltérések épen úgy meg volnának, ha néhai gróf Andrássy Gyula élne, ezen állítást én el nem fogadhatom, valamint, hogy ennek tagadásába bele nem is ereszkedem. De mint argumentumot arra, hogy gróf Andrássy Gyulának akkori álláspontját ellenünk lehessen fordítani, még a t. képviselő úrtól sem fogadhatom el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a t. képviselő úr mindazokból, a miket néhai gróf Andrássy Gyula beszédében mi ellenünk felolvasni méltóztatott, csak egyetlen egyet hagyott ki, azt nem magyarázta, és arra nézve minden felvilágosítással adós maradt. És ez azon kifejezés, hogy »ez az egyetlen hézag a kiegyezésben a paritás kárára.« (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, ha akkor, a midőn néhsi gróf Andrássy Gyula a kiegyezésben hézagot konstatál, hogy akkor lényeges-e az, hogy a czélban egyetértett velünk, az eszközben pedig nem értett egyet, vagy, hogy az eszközökben nem mondta meg, mit gondolt ? — az mindenesetre kérdés marad. De arra mindenesetre választ kell adni, hogy hogyan képzelte hát ő ezen hézag betöltését? Mert ezen hézag betöltése nélkül — és ez a mi álláspontunk — a kiegyezési alap ellen könnyebb izgatni, mint azt megvédeni. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) A mi pedig az eszközöket illeti, a melyekben a t. képviselő úr szerint néhai gróf Andrássy Gyula tőlünk eltért, erre nézve én esak egy analógiát hozok fel. Azt ugyanis, hogy lehetett volna eset arra, hogy néhai gróf Andrássy Gyula szavaiból ítélve következtessünk arra is, hogy ha néhai gróf Andrássy Gyula ma élne, akkor ő még más dolgokban sem lehetne egy nézeten a t. szabadelvű párttal. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert a hogy a közjogi kérdésekben ily preczize fejezte ki a maga álláspontját gróf Andrássy Gyula, épen úgy a főrendiházban tárgyalt keresztények és nem keresztények közti házasságra vonatkozólag is ép ily konkrét alakban fejezte ki azon álláspontját, hogy ő azért fogadja el ama törvényjavaslatot, mert el akarja kerülni Magyarországon a kötelező pol-