Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

434 447. országos iüés 189a. máresdus ll-éa, hétfőn. De azok a nyugotról importált ideák, (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) reszpublikánizmus, szoeziálizmtis, (Úgy van! Úgy van! bálfelöl.) egészen új dolgokat fognak behozni az országba; nem mondom, hogy mindjárt, mert ez lassan megy, de méltóztassék majd visszaemlékezni, — a fiatalabbak meg fogják érni, — hogy azon a helyen (A szélsőbaloldalra mutat) nem magyar emberek fognak majd ülni, hanem olyanok, a kik azt fogják mondani:»Mit haza? Kenyér!« . . . Meszlény Lajos: Úgy van! Úgy van! (Derültség jobbfelöl.) Ugron Gábor: Nincsen ezen mit nevetni! (Zaj.) Lukáts Gyula: Mondták is már ebben a házban! Péchy Tamás: Be fog ez következni, t. képviselőház, daczára annak, hogy Magyarországon még eddig soha ehhez hasonlót hallani sem lehetett. A magyar embert a kisebb és a nagyobb fokú hazafiság választotta el eddig a liberalizmus terén is. (Derültség jobbfelöl.) Igenis, az egyik radikálisabb gondolkozású volt már Bocskaytól kezdve a mai napig mindig, a másik pedig bizonyos engedékenységgel fogta fel a dolgokat. Ez így ment eddig, . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) de most egészen új térre fogunk lépni; ismétlem: méltóztassék majd megemlékezni, milyen mindenféle új pártalakúlások és zászlók lesznek itt ezen országban, ha annak eleje nem vétetik. És ezért mondom én, hogy a fúziónak meg kell lennie, mert az urakban is lesz annyi hazafiság, hogy az országukat mind ezeknek nem fogják kitenni akarni, mátíképen pedig mind ennek elejét venni nem lesznek képesek. Méltóztassék tehát megbarátkozni azzal az ideával, hogy az, a mit gróf Apponyi Albert remek beszédében itt kifejtett; az a hazafiság, a melyben ő magát angazsirozottnak jelentette ki, annyira, hogy attól neki eltérnie lehetetlen, az a hazafiság önöktől is áldozatot, követel. Barátkozzanak meg ezzel az ideával, és méltóztassanak a dolgot úgy elkészíteni, a míg nem késő, hogy az csakugyan kerf'sztülvitethessék, és az országra nézve megnyugvásteljes állapotok következhessenek. T. képviselőház! Hosszabbra is nyúlt e felszólalásom, mint akartam, (Halljuk! Halljuk!) s azért még csak azt jelentem ki, hogy a költségvetési törvénynek négy első szakasza az országnak szól, mert abban olyan tartalom foglaltatik, melyre mindenféle kormánynak szüksége van, és a mely tulajdonképen a dolgok további vitelére múlhatatlanul szükséges; az 5. §. ellenben az, a mely a jelenlegi kormányt hatalmazza fel arra, hogy ezen költségvetési törvényt életbeléptethesse, az abban megajánlott összegeket folyókká tehesse. Minthogy én, a mint fentebb jeleztem, semmi tekintetben megnyugvást a jelen kormány nyilatkozataiból nem menthetek arra nézve, hogy akár az agrárkérdésben, akár a szocziálizmus veszélyes terjedése kérdésében, akár a valláskérdésben, a felekezeteknek egymás ellen való torzsalkodásában, akár közjogi téren Magyarországnak valódi, a 67-iki alapon követelhető igazait érvényesíteni képes legyen, éa ennek a kormánynak az 5. szakaszt nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Gr. Andrássy Gyula! (Ralijuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! Nincs szándékomban politikai beszédet tartani, a most lezajlott politikai vitában magam részéről is részt venni; én kizárólag csak egy tárgygyal, egy múltkor elhangzott nyilatkozattal akarok foglalkozni, azzal, a mit Ábrányi Kornél t. képviselőtársam tegnapelőtt atyámról mondott. (Halljuk! Halljuk!) Ábrányi t. képviselőtársara azt mondta, hogy atyáin utolsó nagy politikai beszédében, melyet a főrendiházban a véderő-vita alkalmával tartott, igazat adott gr. Apponyi Albert t. barátom politikai nézeíeinec a katonai kérdésben, és dezavuálta a kormánypárt álláspontját, megnevezve különösen Tisza István barátomat is. Hát részben igaza van Ábrányi t. képviselőtársamnak, igazat adott azokban, a miket a beszédből felolvasott, Apponyi Albert t. barátomnak, igazat adott azonban nemcsak neki, hanem igazat adott ugyanakkor ugyanazon szavakkal nekünk is, és minden magyar embernek, mert igazat adott a magyar érzésnek, (Tetszés jobbfelöl) a melylyel ép oly kevéssé állunk szemben mi, niiut önök. (Helyeslés jobbfelöl.) Leghatározottabban vissza kell utasítanom azt, hogy ezen párt egészében, vagy annak bármely tagja is ellentétbe helyezkednék azon szavakkal, a, melyeket atyám azon beszédben elmondott, (Helyeslés jobbfelöl.) Vissza kell ezt egész határozottan utasítanom azért, mert nem képzelhető, nincs is — azt hiszem — oly magyar ember, pláne oly magyar párt, a mely azt mondhatná királyának: uram, ha akarsz egy megbízható, hű hadsereget, vetkőztesd ki azt magyar nemzeti jellegéből. Ugron Gábor : Azt teszik! (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy teszik! Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Nem képzelhető és nem is exisztál oly magyar ember, a ki azt mondja, hogy a magyar hazafiság, a magyar nemzeti önérzet, a magyar nemzeti érzés ellentétben van a monarchia érdekeivel, ellentétben van a király érdekeivel, ellentétben van a hadsereg érdekeivel. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Eu tehát leghatározottabban visszautasítom azt, hogy