Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

447. országos ülés 1895. niárezlus 11-én, hétfőn. 435 oly állítások, a melyek ezt kifejtik, ellentétben lehetnének e párt programjával; magam részéről legalább azt a pártot, azt a kormányt, a mely ezzel ellentétbe helyezkednék, támogatni sohasem fognám. (Helyeslés jobbfelől.) A mi minket Ápponyi Albert t. barátomtól elválaszt, az nem a czél, hanem az eszközök egyrészt, másrészt a hadsereg tényleges állapotának megítélése. A kérdés tehát, ha valaki azt mondja, hogy atyám Apponyi Albert politikáját helyeselte, úgy áll, hogy helyeselte-e az eszkö zöket, a melyeket Apponyi Albert választott a czél elérése szempontjából, igen vagy nem, és osztozott e a hadseregre nézve abban a nézetben, a melyet gr. Apponyi Albert itt gyakran kifejezett? így állítva fel a kérdést, azt hiszem, a felelet igen egyszerű: nem osztozott azokban, nem osztozott egész élete pályáján soha. Ugyanazon nézete volt atyámnak a hadsereg érdeke fölött, mikor honvédelmi miniszter és miniszterelnök volt, ugyanazon nézete volt később, melyet kifejtett hosszasabban, alaposabban a véderő-vita alkalmával. Hogy ugyanez volt a nézete, ezt bizonyítja az a beszéd, melyet 1868 ban tartott, és a melyre egy más alkalommal a t. barátom is hivatkozott. És ezen ezél elérésére kigondolta-e azt, a mit Apponyi Albert t. képviselő úr? Próbálta-e valaha azokat az eszközöket alkalmazni, a melyekkel Apponyi Albert t. képviselő úr^ életbe akarja léptetni azon czélokat? Nem. És nem véletlenségből nem próbálta, hanem meggyőződésből. Más eszközökkel küzdött ő, mint küzd a nemzeti párt. A czél ugyanaz volt. De miként akarta azt elérni? El akarta érni először azzal, hogy meggyőzze azokat, a kik a hadsereg élén állanak, első sorban a legfőbb hadurat is, arról, hogy a királynak, a monarchiának, a hadseregnek érdeke nem lehet ellentétben a magyar hazafiságga]; törekedett meggyőzd arról, hogy előnye, érdeke kívánja a hadseregnek azt, hogy magyar elemeket a lehető nagy mértékben hozzanak be a hadseregbe és használjanak fel abban. (Úgy van! jobbfelöl.) Erről törekedett meggyőzni a mérvadó körüket. Bartha Miklós: Meggyőzte? Gr. Andrássy Gyula: Nagyrészt igen. Egész erejét latba vetette ott, a hol a régi osztrák szellem, adualizmust elvileg tagadó osztrák szellem bármikor mutatkozott, (Úgy van! jóbbfelől.) azzal szemben lényének egész súlyával, egész erkölcsi erejével lépett föl mindenkor. Ez volt a másik eszköze. (Helyeslés jóbbfelől.) És hogy felléphessen, és hogy ennek eredménye lehessen, tartózkodott attól, hogy a kívánalmakat kihegyezze szép frázisokkal, oly czélból, hogy azok választási jelszavakká legyenek. (Élénk tetszés a jobboldalon Mozgás balfelöl.) Mert a kedvező eredményt vélte koczkáztatni akkor, (Mozgás balfelöl) épen a tényleges eredményt vélte veszélyeztetni akkor, ha ezen kérdéseket a népszerűség tőkéjévé tette volna. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) De igaz, azt az ellenvetést lehet tenni, hogy talán ő nem gondolt azokra az eszközökre, azokra az eszmékre, a melyekre később Apponyi Albert t. barátom gondolt. Az igaz, hogy ez meglehet; de ebből azután az következik, hogy a későbbi időkben, a mikor ezen czél elérésére szolgáló helyesebb eszközökre rámutatott a nemzeti párt vezére, hogy akkor követte volna azon utat, csatlakozott volna gr. Apponyi Alberthez és társaihoz. Tette-e azt valaha? Nem. Azt hiszem, ezt Ábrányi képviselő úr sem fogja állítani. Sohasem fogja tagadhatni, hogy ő egészben véve támogatta azon kormányt, a mely szemben állott azon követelésekkel; hogy támogatta a Tisza-kormányt. Ugron Gábor: A 14. §.! Gr. Andrássy Gyula: De, t. ház, magából abból a beszédből, melyet Ábrányi t. képviselő úr felhozott, sem következik az, a mit t. képviselőtársam következtetni akar. Igaz, hogy részletes czáfolata a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam álláspontjának e beszédben nem foglaltatik. De ez természetes; mert nem is ez volt a czélja. Nem volt czélja minden egyes kérdéssel foglalkozni, hanem mint épen a »Pesti Napló« akkori száma mondja: »Ezen beszéd sem kormánypárti, sem ellenzéki fegyver nem akar lenni«. Egyedüli czélja volt a lehető objektivitással igazolni azou törvényalkotást, mely 1868-ban, szemben az önálló magyar hadsereg követelményével, létrehozta a közös hadsereget. Tehát egy teljesen objektív beszéd volt ez, minden pártszemponttól eltekintve, és azért nincs benne részletes argumentáczió Apponyi t. képviselő úr programmja ellen. De mindenesetre van egy pár támpont, a melyből egyenesen azt lehet következtetni, a mint magam különben tudom is, hogy atyám az Apponyi t. barátom által felállított progiMinmot sohasem helyeselte. Legyen szabad ezeket a támpontokat röviden felemlítenem. (Halljuk! Halljuk!) Első ellentét, világosan kifejezett ellentét e beszéd és Apponyi t. képviselőtársam álláspontja között a 25. §-ra vonatkozik. Ezen szakaszt gróf Apponyi és a nemzeti párt nemcsak azért támadta meg, mert katonailag czélszerünek nem tartotta, hanem megtámadta azért is, mert a magyar kultúrát veszélyeztetve, a magyar ifjúságot a germanizáczióval fenyegetve látta. Ezzel szemben a következőleg nyilatkozott atyám: »Megvallom, hogy a mint nem értettem 55*