Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

gg 430. orsxágos illés 1895, február li*ém. csütörtökön. őrzés nincs a tőzsdelátogatás Szabályozása vagy a tagok felvétele tekintetében, hogy rovott múltú, teljesen megbízhatatlan egyéneket fogadnak be, például mint remissiereket, kik becsületükre mit sem tartván, a legszemérmetlenebb módon hajtják be a tőzsde-bürók számára a klienseket a külső társadalomból. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem mi mondjuk, hanem maga a bankárok egyesülete mondja, hogy ezen remissierek, a kiknek bebocsátást adnak a tőzsdébe, és pedig nemcsak a külső, hanem a belső helyiségekbe is, a melyek pedig — tudjuk — más tőzsdéknél bizonyos kiválóbbságot jelentenek a tőzsdebeliek részére, összeköttetéseiket kizsákmányolják és tőzsdejátékra csábítják. (Igaz! Ügy van la szélső baloldalon.) Ezek viszik a játékszenvedélyt — így mondják a bankárok a közönség oly rétegeibe, a melyek a tőzsdétől távol állanak. Panaszkodnak, hogy ezen legmegbízhatatlanabb elemek váltókat és betáblázásokat is vesznek az illetőktől. De ráirányozza ezen mozgalomra a figyelmet egy másik fontos jelenség is. És a t. kormány igen helyesen cselekednék, ha e tekintetben némileg megfigyelő állást foglalna el. Nagyon jól méltóztatnak tadni, hogy a tőzsdejáték és szenvedély terjesztésének egyik fontos alapja sokszor a nagy pénzbőség is, mely a piaczon van, és az a roppant könnyű és olcsó hitel, melylyel egyes bankok az ő tőkekészleteikből a tőzsdejátékot előmozdítják, továbbá a letétek könnyű elfogadása, a lebonyolítások könnyű közvetítése, és nagyon jól méltóztatnak tudni, s a volt pénzügyminiszter úr sem fogja kétségbe vonni, hogy a mikor az állampónztárak pénzfölöslegekben dúsan bővelkedtek, 8 ezen pénzfölöslegeket sohasem engedte át bizonyos intenzivebb gazdasági czélokra, például vidéki pénzintézetek, czéljaira vagy hasonló gazdasági czélokra, (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbalon.) hanem oly módon, (Zaj a jobboldalon.) hogy a külföldi lapok — igen jól emlékszem — egy időben e miatt, a midőn különösen magas árfolyamok kezdtek dominálni, egyenesen szemrehányást tettek a kormánynak, hogy túlságosan könnyű módon dotálja épen ezen pénzintézeteket, melyek az állampénzek könnyű kielőlegezésével a tőzsdejátékot táplálják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, szemben ezzel a magyarországi lanyha magatartással, azt látjuk, hogy annál erősebb a sürgés-forgás, a tevénykenység e kérdés körűi a külföldön. Tisztelt képviselőház! Valahányszor arról volt szó, hogy az árkülönbözeti üzletek jogilag minősíttessenek, mindenkor bizonyos nehézséggel találkoztak a jogi körök. Úgy állították oda ezen kérdést, hogy annyira azonos formában mozognak a tőzsdei legitim ügyletek az úgynevezett árkülönbözeti üzletekkel, hogy szabatosan és egész határozottan jogilag formulázni a különbséget a däffereneziális és nem differencziális ügylet között — így mondták, és így mondják folyton — nem lehet. Nagyon természetes, hogy ott, a hol a bíráskodást az állami bíróság és nem egyes érdekkörök tartják kezükben, mint nálunk azt látjuk, t. ház, hogy ezen bíróságok esetről-esetre publikálják azon döntvényeiket, a melyek mégis ezen nehéz helyzet daczára mindenkor individualizálva az eseteket é» az egyes körülmények mérlegelésével mégis képesek, még pedig igen szép és terjedelmes elvi jelentőségű határozatokkal megállapítani, hogy mikor áll elő azon kötelessége a bíróságnak, hogy az árkülönbözet megítélésére vonatkozó keresetet elutisítsák. Nálunk ez szintén lehetetlen, t. ház; lehetetlen azért, mert a tőzsdebíróság tartja kezében ezt a judikaturát, ott pedig a felfogás az, hogy csak akkor állapíthatnák ők meg, hogy valóságos djfferencziális üzlet forog fenn, ha már az alapkötésben kimondták volna, hogy az árú- vagy értékszállítás ki van zárva, és csak differencziáról van szó. Minthogy pedig a tőzsdebíróság működésének huszonöt esztendeje alatt — a mint azt a tőzsdetitkár az 1889. évi jogászgyűlésen kifejtette — csak egyetlen egy eset volt a sok ezer és százezer kötés közt, a melyben ilyen kikötés létesült, más esetben pedig, a mint méltóztatnak tudni, úgy a formák, mint a feltételek mind a két irányú kötésnél egyformák, ennélfogva a a tőzsdebíróság mindig saját osztályérdekek igyekezvén megóvni, a differencziák megítélése ellen akadályt nem gördített. Más államok bíróságai módot keresnének arra, hogy a játékszenvedélyt és a játékdühöt korlátozzák. A mi felső bíróságainknak, fájdalom, nem marad egyéb hátra sohasem, mint az Entreprise des pompes funébres feladata, tudniillik, hogy mikor az illetékesség ellen oda felfolyamodnak, —mint most legutóbb is történt, — fájdalomtelt szívvel konstatálják, hogy nem segíthetnek a dolgon, mert az illetékesség megáll. így történt csak egy-két hó előtt is, hogy egy törvényszéki bírót három vagy négyezer forint ilyen differencziában marasztalt el a tőzsdebíróság, a budapesti királyi táblának szintén ilyen kényszerhelyzetből fakadó eltemetési működése folytán. Azonban, t. ház, nemcsak hogy a külföld tőlünk eltérő, kedvezőbb helyzetben van, mert saját állami bíróságainak judikatnrájában tartja a bíráskodást a differencziális ügyletekre vonatkozólag, és nemcsak hogy ez a bíróság, 4

mint láttuk nem rég a bécsi legfőbb törvényszéknél, hogy midőn a szédelgés kissé nagyobb mérvet