Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

447. országos ülés 1895. márczins 11-én, hétfőn. 433 azzal többé felemelkedni nem lehet, mert a ki a lejtőn lefelé megyén, nem fordulhat az a partnak vissza. (Úgy van! Úgy van! a bal- és seélsö báloldalon.) Méltóztatnak, t. ház, azt mondani, hogy a hatvanhetes kiegyezés ma azon értelemben áll a kormánypárt előtt, mint állott azok előtt, kik azt létesítették és keresztül vitték. Méltóztassanak elhinni, hogy így van. 1867-ben és 67 után olyan dogmatikus nyilatkozatokat, hogy ez egy nebántsvirág, sohasem hallottunk. Sőt ellenkezőleg, maga Deák azt tartotta, hogy »én megadtam az alapot: ha van erő a nemzetben, azon építhet és fejlődhetik, hogy ha nincs benne erő, akkor meg ágy is hiábavaló minden«. És ez az igaz, ez a helyes. (Úgy van! baífelől.) Nem, azt nem mondom én, t. képviselőház, hogy fel kell forgatni a 67-es alapot. Ellenkezőleg: abban az értelemben, a mint azt a Deák-párt keresztülvitte, kell azt helyreállítani, hogy legyen ebben az országban még nagyobb bizalom és megnyugvás az iránt a 67-es alap iránt, mint a milyen ma van. De azon értelemben, a melyre önök átvitték, azt fentartani nem lehet, az megnyugvást nem ad. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy még a balközéppel történt fúzió után is egészen a véderő vitáig ugyanaz t a szellem volt meg, mely ezelőtt 67 után. És nem is csökkent úgy a 67-es állapot iránti bizalom, mint a hogy azt jelenleg látjuk. De a véderővita alkalmával a nemzet egyszerre aggodalomba esett mert arra a meggyőződésre jutott, hogy oly dolgok magyaráztatnak bele abba a 67-be, melyek abban nincsenek; hogy azon, 1867-ben a nemzetnek adott azon jog, hogy tiz évről tiz évre a maga dolgaiban döntő befolyást gyakorolhasson, megszüntettetik, korlátoztatik, a dolog természete r szerint bizalmat kelteni nem voltalkalmas. És mi következett be a t. kormánypártra nézve ? Bekövetkezett az, hogy azután folyton-folyvást mindig kénytelen volt újabb és újabb mesterkedésekhez folyamodni, hogy a maga állását lehetőleg megerősítse. így történt, hogy a mikor a véderő-vitán túl voltunk is, a nemzetben megvolt az aggodalom, miután köztudomású lett, hogy az a gr. Andrássy Gyula, a ki tulaj donképen Deák Ferencz után első tényezője volt a 67-iki kiegyezés létesítésének, azt mondta beszédében, hogy azt az előterjesztést, melyet a kormány a véderővita alkalmával az első szövegben a ház elé terjesztett, ő maga sem fogadhatta volna el. Mit mutat ez ? Ez azt mutatja, hogy a ki a legfőbb befolyást gyakorolta Deák után a kiegyezés létesítésére, ezt az új szöveget nem tartotta megfelelőnek, ehhez nem kell további KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIII KÖTET. magyarázat: az új helyzet nem felelt meg a 67-es állapotoknak. Már most érezte ezt a kormánypárt is és a véderővita után gondolkozott, hogy mivel kellene a nemzet figyelmét elvonni ettől a kérdéstől, a mely esetleg a kiegyezésre nézve végzetessé välhatik, ha sokáig tart. Legelőször mindjárt a közigazgatási vitát hozta ide. Hát ez a vita egyáltalán nem volt alkalmas, hogy a nemzet figyelmét a közjogi kérdésektől elterelje, mert megszűnvén a vita, e kérdések ismét előtérbe léptek. (Úgy van! baífelől.) Akkor, t. ház, más kérdéseket toltak előtérbe; jöttek mindenféle demonstrácziókkal és valutarendezéssel, de ezek is csak ideig-óráig kötötték le a nemzet figyelmét, és végűi jöttek egy kérdéssel, melytől azt várták, hogy ez csakugyan meg fogja zavarni az országot, hogy még a közjogi kérdésekkel sem fog gondolni, és ez volt az egyházpolitikai kérdés. És mi következett be ? Az, hogy az egyházpolitikai kérdés felzavarta az egész országot, összekuszálta itt a pártokat, — legkevésbbé a nemzeti pártot, mert ez még leginkább áll ma is a maga erejében, (Derültség jobbfelöl. Élénk helyeslés a baloldalon.) — és pedig összekavarta úgy, hogy némelyik pártnak tagjai egymásnak nagyobb ellenségei, mint bármely más pártnak. (Zaj. Halljuk!) Mindamellett azonban, hogy ezt megtette, a közjogi aggodalmakat ezzel sem oszlatta el, s megtörténhetik, hogy mindenféle pártok keletkeznek, a néppárt is, de azért a közjogi felfogás a néppártiság által érintve uem lesz. Igen könnyen megtörténhetik ez, és így ezzel sem lehet czéít érni. De továbbá az én meggyőződésem szerint, ha sikerül is az, a miért ez a kérdés előtérbe tolatott, hogy tudniillik a közjogi ellenzék egymással a legnagyobb kellemetlenségbe jutván, munka- és befolyásképtelenné tétetik, s lényegesen veszíteni fog a maga súlyából is, a mint már darab idő óta látszott is ezen a parlamenten, mert hiszen a pártnak az a súlya, a melylyel birt, ma nincsen meg, ha ez, mondom, sikerülne is, ez az új alap, a melyre most léptünk, oly veszélyeket rejt magában a jövőre vonatkozólag, hogy sokkal veszélyesebb ellenzékre van kilátás a jövőben, mint a milyen ez. Eötvös Károly: Hát mi veszélyesek vagyunk? (Zaj.) Péchy Tamás: Ez az ellenzék nem volt veszélyes azért, mert a magyar ember, mihelyt magyar érzéstől vezettetik, kénytelen dinasztikus érzelmű is lenni. Mert Magyarországnak a dinasztikus érzelem adja meg a legnagyobb biztosítékot, és ezt érzi minden magyar ember. Az tehát megmaradt eddig még a legszélső ellenzéken is. 55