Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

430. országos ülés 18»&. február 14-én, csütörtökön. 37 és szabályok cgak a kereskedelmi miniszter hozzájárulásával állapíttassanak meg. Ugyanekkor még két más pont említtetett a rendeletben, mondván, hogy óhajtja továbbá, hogy az állami kedvezményben részesülő vállalatok ne fizessenek a kotirozásért, és harmadszor, hogy a kotirozási jövedelmekből adjanak át valamit a miniszter úrnak is az ipar segélyezésére, a budgetben, mint méltóztatnak tudni, beállított tétel kibővítésére. Erre a tanács (Halljuk! Halljuk!) azt mondta, hogy mi az első pontot illeti, ők egyáltalában a kotirozási dolgokban nem tágítanak, mert ez az 8 autonómiájukhoz tartozik, ők tehát a miniszter úrnak ezen beavatkozását egyszerűen mellőzik. A mi azt illeti, hogy az olyan vállalatoktól, a melyek államilag segélyezve vannak, ne vegyenek kotirozási díjat, erre gúnyosan jegyezték meg, hogy hisz a tőzsde csak oly vállalatokat enged kotirozni, a melyek igen jó pénzügyi helyzetben vannak, és melyek könnyen elbírják a kotirozási költségeket. A harmadikra nézve, hogy a kotirozási díjakból engedjenek át valamit a miniszter úrnak : »nagyon sajnáljuk, hogy a jövedelemre a tőzsde maga is reá szorul.« T. ház! Én nem vonom kétségbe, hogy a tőzsdetanácsnak bizonyos tekintetben joga vau autonómiáját védeni; de, ha tekintetbe veszszük azt, hogy esztendők óta állandóan milyen konzequencziával utasítja vissza a tőzsde a magyar államkormány kisebb-nagyobb jelentőségű intézkedéseit, ha látszik, hogy még ott is, a hol az állam ingerencziáját joggal érvényesítheti, mily visszautasító magatartást tanúsít, és ha ezzel szemben látjuk, hogy ugyanaz a tőzsde teszi ezt, a melynek ép a magyar kormány egész Európában páratlan befolyást engedett a jogszolgáltatás folytatására, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezzel az udvariatlan visszautasító magatartással szemben (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Európa többi államában — hivatkozom csak Németországban az úgynevezett Börsenenquét-Commissiók működésére — épen megfordítva, a tőzsdék a legnagyobb előzékenységgel igyekeznek az államkormányoknak a most már elharapódzó tőzsdejátékkal szemben minél nagyobb befolyást biztosítani: akkor mindenesetre elérkezett az ideje annak, hogy többé ne igyekezzék az állam kormánya a tőzsde útján javítani a helyzetet, melyre nézve a befolyást neki meg nem engedik, hanem éljen azzal a jogával és azzal a kötelességével, (Halljuk! Halljuk l) mely őt megilleti, igyekezzék ezen beteges és a gazdasági életet veszélyeztető állapoton, úgy, mint egyebütt is megkísérteni látjuk, törvényhozási úton segíteni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Míg mi Magyarországon ily kísérleteket teszünk, míg mi összetett kézzel szemléljük azokat a rombolásokat, melyeket a tőzsdejáték az egyéni gazdaságokban, egyes exisztencziák tönkretételével és az általános gazdasági életben is előidéz; míg mi csak némán szemléljük azokat az áldozatokat, a kik gazdasági, erkölcsi tönkletételüket egyenesen a tőzsdejátékokra való csábításnak köszönhetik; míg mi minden szó nélkül figyeljük, hogy maga a tőzsdebíróság az ő működését a társadalom minden rétegére kiterjeszti; míg mi azt is megengedjük a tőzsdebíróságnak fennállása folytán, hogy ez nemcsak azzal gyakorol hatást, hogy bíráskodik hozzá szorosan nem tartozó ügyekben, hanem negatíve is nagy hatást gyakorol az által, hogy más államoktól eltérőleg a tőzsdei és több rokon kereskedelmi ügyletekben való bíráskodást annak legfontosabb, legkényesebb részében elvonja a felső bíróság judikatúrájától, és megakadályozza azt, hogy Magyarországon például a királyi kúria a tőzsdeíízletek tekintetében annak legitim, vagy nem legitim voltát illetőleg épúgy, mint a lipcsei Reichsgerieht, vagy a bécsi legfőbb törvényszék, végre-valahára határozott judikatúrát állapítson meg: addig azt látjuk, hogy más államokban nagy a nyüzsgés és mozgás ebben az irányban, de hogy a tőzsdejáték csábítására czélzó cselekmények megtorlására a szükséges törvényhozási intézkedések megtétettek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy pedig erre kellő jelenségek fordálnak elő, és hogy erre kellő ok van, azt, t. képviselőház, nemcsak mi mondjuk, akik mint törvényhozók igyekezünk kötelességünket teljesíteni, és kívülről szemléljük a jeleuségeket, hanem látjuk, hogy már ottan azon belső tőzsdekörnek tiszteségesebb elemeiben is ez a tudat, ez az érzés felébredt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi nem mellőzhetjük teljesen hallgatással azt, és kell, hogy a figyelem erre irányuljon, hogy legutóbb ép a tőzsdetanácsnak egyik tagja, későbben pedig a budapesti bankárok és váltóüzlet-tulajdonosok egyesülete memorandumot intézett a tőzsdéhez, a melyben ők maguk, — tehát a legközvetlenebbül érdekeltek, a kiknek létfentartását képezik a tőzsde-ügyletek, — hívják fel a börze figyelmét arra, hogy a játékszenvedély, a játékdüh, a tőzsdétől távol álló elemeknek e spekulatív ügyletekre való csábítása milyen nagy mérveket ölt, és hogy épen a budapesti árú- és értéktőzsde milyen lanyha magatartást tanúsít e tekintetben. így például ezen beadvány panasz tárgyává tette azt, — és ez, azt hiszem, fontos ezen kérdés megbírálásanál, — hogy nálunk Budapesten, a budapesti tőzsdénél a legkisebb, illetőleg megfelelő ellen-