Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

420 446. országos ülés 1895. márczlns 9-én, szombaton. és azt állítaná, hogy az a vallásszabadságot tartalmazza; mert az a javaslat, a mely az ezután elismerendő felekezeteknek még engedélyezését is politikai hatóság és a kormány hatáskörébe utalja, mely feltételekhez kötés megengedi, hogy a kormány ezen felekezeteknek hitelveit bírálat alá vegye, és ne csak bírálat alá vegye, de a felekezeteknek az engedélyt megtagadhassa, nemcsak azért, mert azon hitelvek államellenes tételeket tartalmaznak, de azért is, mert más hitfelekezeteknek hitelveivel egyeznek: ez nem képezhet vallásszabadságot, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) valamint az sem lehet vallásszabadság, (Halljuk! Halljuk!) a midőn egy elismert felekezetnek papja, vagy főgondnoka megválasztása után az alispán megerősítésére szorul, és ha ez a megerősítést megtagadja, a miniszterhez van felebbezés, és ha ez is megtagadja a megerősítést, az a pap vagy gondnok feltétlenül eltávolítandó, mondom, ez sem vallásszabadság, mert ez nemcsak a vallásszabadságnak, de még a vallás szabad gyakorlatának kritériumát sem foglalja magában. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem akarom itt tovább fejtegetni a különbséget. Kétségtelen, hogy itt a függetlenségi és 48-as párt programmjában a kötelező polgári házasságnak van egy junktimja, mely nem az 1868 : LM. törvényczikk eltörlésében és megváltoztatásában, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem az összes egyházaknak és így a katholikus egyháznak is autonómiájában áll. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Hiszen adja Isten, hogy meglegyen! Ugron Gábor: De engedje meg a t. ház, mindenki jól tudja, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak közigazgatási programmjában az állam belső életének szervezetére nézve az az elv dominált, hogy ne kinevezési rendszerrel, hanem a választási rendszeren nyugvó önkormányzata legyen az országnak, és a polgári házasságról szóló törvényjavaslat az állami adminisztrácziónak már kihajtott magvait és csíráit tartalmazza. És nem a függetlenségi és 48-as párt határozta-e azt el, hogy Horvát országra nézve azon intézkedések, melyek szerint a horvátországiak külföldieknek tekintettek, megváltoztassanak, a mint meg is változtattak? Nem a függetlenségi és 48-as párt követelte-e a hadsereg hatóságainak a házassági engedélyek megadására vonatkozó eljárásával szemben, hogy ezt ne tisztán az ő diszkrécziójukra bizza a törvény, hanem a törvény maga tartalmazza, mint a hadseregben levő honpolgároknak polgári vonatkozású ügyét, a melyet az 1867 : XII, törvényczikk olyannak jelöl ki, hogy az nem a hadsereg, hanem tisztán Magyarország polgári hatóságai alá rendelendő ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon nem a függetlenségi és 48-as párt követelte-e azt, hogy a királyi háznak házassága szintén a magyar házasságjogban helyet foglaljon? Nem ezen követelés következtében iktattatott-e be a bizottsági tárgyalások rendén a bizottsági jelentésbe azon pontozat, a melyben meghatározza a kormány, és felelősséget vállalt érette a szabadelvű, párt is, hogy mely elvek alapján fog a házassági joggal kapcsolatban az uralkodóház házassági joga is rendeztetni? És mindezen okok, és mindezen eltérések, a melyek a mi programmunkkal ellentétben állottak, nem adnak senkinek jogot arra, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy azt mondhassa, hogy a kormány által előkészített javaslatok azon szellemtől voltak áthatva, azon intézkedéseket tartalmazzák, azon czélokat szolgálták teljesen, a melyeket a függetlenségi és 48-as párt program inja, magában foglalt. (Helyeslés a szélső baWdalon.) Bizonyára volt akkora eltérés a kettő között, mint a mekkora eltérés volt a Szapáry-kormány által benyújtott állami közigazgatásról szóló törvényjavaslat és gr. Apponyi konczepcziója közt, miként ő az állami közigazgatást képzeli, mert mi a vallásszabadságon nyugvó egyházpolitikai rendszert valljuk politikai programműl, a kormánynak programmja pedig ezt nem ismeri el, nem is teljesíti, nem is igérte meg, nem is valósította meg. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: Nánásy Ödön! Nánásy Ödön: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Azokra, a miket Ugron Gábor t. képviselő úr a függetlenségi és 48-as pártnak (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások: Helyre! Helyre! Elnök csenget.) az 1891. évben a választásokat megelőzőleg kiadott »Szózat«-ából felolvasott, megjegyzem, hogy ha jól értettem, ott volt mindjárt az első mondatban, hogy mi szükségesnek tartjuk a házasságot a polgári házasság kötelező formájára alapítani; ha tehát valakinek szemére lehet vetni, hogy a programúihoz nem hűan ragaszkodót*-, akkor nem mi voltunk azok. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik dolog, t. ház, . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) PoJónyi képviselő urat rendreutasítom. A képviselő úr minduutalan közbekiált! (Helyeslés jobbfelől.) PolÓnyi.Géza: Köszönöm! Nánásy Ödön: Arra nézve, a mit Ugron Gábor t. képviselő úr felhozott, hogy ebben a programmban az egyházpolitikai kérdések kapcsolatba voltak hozva az autonómiával, az kétségtelen, hogy egy ellenzéki programmban lehetnek összekapcsolva különböző kívánalmak.