Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-446
446. országos ülés 1805. márezius 9-én, szombaton. 419 sam be; de arról azután teljesen megfeledkezett t. barátom, — és én azt csak a komikum szempontjából hozom fel, ámbár akkor a ház ezen oldalán nagyon komolyan vették a dolgot, — hogy a közigazgatási javaslat mellett történt felszólalásom utáni napon a függetlenségi párt akkori egyetlen zsurnalisztikái közlönye egy vezérczikket hozott ezen czím alatt: »Apponyi meghalt!« (Nagy derültség balfelöl.) Hiszen, t. ház, egy pár kötetet lehetne összeállítani mindazokból a holttányilvánításokból, melyeken én, mióta politikai pályán működöm, már részesültem, (Élénk derültség balfelöl.) Vannak lapok, a melyek egymagukban egy-egy kötetet szolgáltathatnának ezekhez az auticzipált politikai nekrológokhoz; és miután magamat mindezen holttányilvánítások mellett is meglehetősen életerősnek érzem, (Zajos tetszés és éljenzés balfelöl.) semmi legkisebb okom sincs ezt tragieze venni. Hiszen, mondom, csak a komikum érdekében és a komikum kedvéért hoztam fel, de hát tény az, hogy a t. függetlenségi párt engem akkor olyan élesen megtámadott, hogy az ő fő, egyetlen közlönye egyenesen a politikai halált deklarálta rám azért, mert én a kormány által benyújtott közigazgatási javaslatot támogattam. És, t, ház, engedelmet kérek, nagyon szerény, nagyon objektív hangon elmondott és mintegy csak inczidentaliter felmerült megjegyzések voltak azok, a melyek a ház ezen padjairól most némi kritikát gyakoroltak a t. függetlenségi párt egy részének a kormány egyházpolitikai javaslatát támogató magatartása felett, és mondom, én a magam részéről nem is vettem részt ezekben a kritikákban. De méltóztassék arra visszaemlékezni, hogy az én magamtartását ugyanezen egyházpolitikai javaslatokkal szemben azon t. párt padjairól néhányan, elsősorban Helfy Ignácz t, képviselőtársam önmaga milyen értelemben, milyen szellemben, a támadások, sot invektivák milyen hevével (Igaz.' Úgy van! balfelöl.) illették. Hát, t. ház, én ezt sem veszem tragieze. Ez a parlamenti működéshez, a politikai harezok természetéhez tartozik. De mikor azon képviselőket, a kik a ház e padjain ülnek, és a kik az egyházpolitikai javaslatok nem lényeges részét és nem hátgerinczét képező alapelveit, hanem csak egyes részleteit megtámadták, és azzal szemben ellentétbe helyezkedtek, mikor azokat a reakezió, az ultramontánizmus, a klerikálizmus, és tudja Isten, mi mindenfélének a vádjával illették, a mit én azokról a padokról és az azon oldal érdekében működő zsurnalisztika részéről csak természetesnek tartok, s csak a velem szemben elvi biztosítékon évtizedeken át következetesen alkalmazott eljárás folytatásának tekintem, semmi súlyt arra nem fektetek. Arra fektetek súlyt, a mi azon padokról mondatik, mert az azon padokon ülő képviselők velünk együtt küzdenek, ámbár más eszközökkel és más alapon egy, a nemzeti szellem követelményeit megtagadó kormány ellen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azért nagyobb súlyt fektetek arra a támadásra, mely onnan irányöztatik ellenem; és mikor a ház azon oldaláról is ilyen invektivákkal lettünk megtámadva az egyházpolitikai viták alatt, akkor az igen tisztelt képviselő uraknak serami okuk sincs, és semmi jogosultságuk nincs arra, hogy némely szerény kritikai megjegyzést érzékenyen vegyenek, mely az ő magatartásukkal szemben . . . Thaly Kálmán: Csak igaz legyen az a megjegyzés! De mikor kormánypártinak csúfolnak bennünket, azt el nem fogadhatjuk! Gr. Apponyi Albert: Jól van. igen örülök, ha azon t. képviselőtársaink, kikre ezek a kritikai megjegyzések vonatkoztak, azt, mintha ők az egyházpolitikai javaslatokon kívül is bármiben egyébben, sőt fennállásában is a kormányt támogatnák, vagy csak jóakarattal is viseltetnének iránta, indignáczióval visszautasítják, és reménylem, hogy az ő eljárásuk erélye ezen indignáczió magaslatára fog emelkedni. Nem fogadom el a szakaszt. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor*. T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Helfy Ignácz t. képviselőtársam azon nyilatkozatot tette, hogy a függetlenségi és 48-as párt elvét és programmját a kormánynak egyházpolitikai javaslatai akként tartalmazták, a miként azt a függetlenségi és 48-as párt vallotta. Ezen állítás teljesen félreértésen alapszik, és félreértésekre adhatna alkalmat, és ezért én ezt felszólalás nélkííl nem hallgathatom el. Azon szózat, melyet a függetlenségi és 48-as párt kibocsátott 1892-ben, a következő pontokat tartalmazott: (Olvassa.) »Mi szükségesnek tartjuk a vallásszabadság kimondását, a házassági jognak a kötelező polgári házasságra alapítását, (Egy hang a szélső baloldalon: Kötelező!) és ezekkel kapcsolatban minden felekezet között úgy a házasságra, mint az áttérésre, valamint a hitközségek szervezésére és kormányzására nézve a teljes egyenjogúság megállapítását és a felekezetek önkormányzati jogának törvénybe iktatását.* (Nagy zaj. Halljuk! Halijuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Először a függetlenségi és 48-as párt programmja tartalmazza a vallásszabadságot. Nem hiszem, hogy legyen a háznak egyetlen egy tagja, ki a kormány által benyújtott javaslatot a vallás szabad gyakorlatáról olvasta, 53*
