Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

446. országos ülés 1895. márczius 9-éu, szombaton. 417 oldalra mutat.) hangzik. (Tetszés balfelöl.) Mert valahányszor mi panaszkodunk, hogy sok vidéken a kormánypárti körjegyzők zsarolják a népet, meghamisítják a választási lajstromokat, rendetlenségeket csinálnak, hogy a szolgabírák eltussolják gyakran az ily eseteket, s maguk is hozzájárulnak önkénykedéssel; hogy a főispánok nem az államnak, hanem a kormánynak képviselői, és nem az állam ügyvivői, hanem csak a kormány kortesei, akkor azt mondják, hogy mind ez a nemzeti eszméért van, (Zajos derültség.) mert máskép nem tudunk elbánni a nemzetiségekkel. És most ebbe a nemzeti eszmébe bele akarják vinni a szegény tanítókat is, de nem azon hivatásuk alapján, a. melyen igazán nemzeti munkát végeznek, (Helyeslés balfelől.) — mert akkor helyes volna, — hanem beleviszik úgy, mint anyakönyvvezetőket. Az ilyen hamis illúziók terjesztésének veszélyeit — méltóztassék elhinni — nem ellensúlyozza még az a gyermekded naivitás setn, melylyel azt lanszirozzák ebben a házban. És ha a t. miniszterelnök úr tegnapi beszédének csak egy része volt, melyet semmi közbeszólás meg nem zavart, ez az egy rész az, mely úgy hangzik, hogy idealizmussal nem lehet politikát csinálni, hát akkor méltóztassék elhinni, hogy ha ez igaz, —- a mit nem vonok kétségbe, — sokkal igazabb az, hogy naivitással pedig országot kormányozni még kevésbbé lehet. (Zajos tetszés és helyeslés a baloldalon. Szónoknak számosan gratulálnak.) Bartók Lajos: Szalay Imre! Szalay Imre: T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, hogy a t. képviselőház figyelmét néhány perezre igénybe veszem. (Halljuk!Halljuk!) Hogy azt nem tettem az általános vita alkalmával, az egyszerűen azért történt, mert elvtársaim úgy ezen az oldalon, mint a t. szomszédok részéről a vitának politikai részét eléggé kidomborították úgy, hogy én szerény hangommal hozzájárulni nem tartottam szükségesnek. Azonban egy másik ok, a miért jelenleg felszólalok, a mely közgazdasági szempontból irányadó rám nézve, az, hogy a t. miniszterelnök úr elolvasott, illetőleg — pardon — elmondott beszédéből (Derültség a szélső báloldalon.) nem értettem ki a közgazdasági politikára nézve az ő programmját, és ő míg egyrészről nagy örömmel jött Wekerle volt t. miniszterelnök úrnak örökébe, és abban magát egész biztosan érzi, addig nem tudom, legalább az Ő elmondása után, hogy mi kép gondolkozik bizonyos adott ígéretekről, melyeket Wekerle volt t. miniszterelnök úr a háznak és nekem is tett. (Halljuk! Halljuk!) Ezen kérdésnek mikénti megfelelésétől teszem függővé elhatározásomat, hogy esetleg a t. házat határozathozatalra kérjem, hogy tudniillik a miniszterelnök úr micsoda álláspontot | SÉPYB. NAPLÓ 1892 — 97 XXIII. KÖTET. foglal el azon ígéret tárgyában, melyet Wekerle Sándor volt miniszterelnök úr adott a tiroli és vorarlbergi vámok tekintetében, melyek 67 óta folytonosan szedetnek, különösen a dunántúli megyék kizsákmányolására, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) melyek az országnak számtalan milliókba kerültek, és melyeket nem én konstatáltam egyedül, hanem az akkori miniszterelnök úr is. Épen azért bátor vagyok azt a kérdést intézni a t. miniszterelnök árhoz, hogy ezen kérdésben követni fogja-e Wekerle volt miniszterelnök úr példáját és igéretét, s nemcsak ígérni, hanem végrehajtani is fogja-e azt, a mit itt a képviselőházban Wekerle volt miniszterelnök úr ígért. Kérem a t. miniszterelnök úrnak nyilatkozatát ebben a kérdésben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A kormány ismeri azon kérdést, melyet itt Szalay Imre képviselő úr most felemlített, és melyet már interpelláczió alakjában — gondolom, — kétszer is a ház elébe hozott, már volt is alkalma az új kabinetnek ezzel a kérdéssel foglalkozni. A magyar és az osztrák pénzügyminiszter között ezen kérdésre vonatkozólag már tárgyalások voltak a megelőző kabinet idejében, tárgyalások vannak ma is. Kétségtelenül áll, hogy azon vámok jogosságát a mi kabinetünk el nem ismerheti, de be kell hogy ismerjem, miszerint az osztrák kormány is a kérdés rendezésének szükségét beismeri, (Halljuk! Halljuk!) úgy, hogy, t. ház, minden kétséget kizárólag elmondhatom, hogy ezen kérdés remélhetőleg legközelebb rendezve lesz, és pedig remélem, hogy a magyar jogos igényeknek kielégítésével lesz rendezve. (Helyeslés.) Elnök: Helfy Ignácz képviselő úr személyes kérdésben és szavai értelmének megmagyarázására kér szót. (Halljuk! HaVjuk!) Helfy Ignácz: Ábrányi Kornél t. barátom iménti beszédében nekem felelve, felolvasta beszédemnek egy részét, a mely előttem teljesen igazolta azt, a mit én a tegnapi napon mondottam. Mert mit állítottam én? Azt, hogy a mit mi cselekedtünk az egyházpolitikai törvényjavaslatokkal szemben, az nem egyéb, mint a mit Apponyi Albert t. képviselőtársam 1891-ben a közigazgatási törvényjavaslattal szemben követett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre t. képviselőtársam felolvassa azt, hogy én 1891-ben épúgy jártam el. Hiszen épen ez az, a mit magam is bebizonyítottam, hogy a két eljárás között teljes hasonlatosság van. Egy dologban van azonban egy nagy különbség, hogy igaz, hogy én akkor, mint tegnap is jeleztem, tiszta elvi álláspontban támadtam meg gróf Apponyi 53