Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

4M. országos ülés 1895. felekezetek közti viszálykodáanak újabb területeit nyitja meg, melyeket pedig nekünk kíméletesen kerülni kell. Azért, t. ház, a t. igazságügyminiszter urat azzal a tisztelettel, melylyel személye iránt viseltetem, egyszerűen figyelmeztetni kívántam izekre a veszélyekre. Nem mondom, hogy kimerítettem a veszélyeket, távolról sem állítom ezt, hiszen a szemelvények egész légióját volnék képes előállítani, és a konfliktusok eseteit, melyek előállanának, ha ez a törvény életbelép eljárási szabályzat nélkül. De tettem ezt azon szándékkal és czélzatta], hogy jogom legyen a t. igazságügyminiszter urat ez alkalommal tiszteletteljesen megkérni arra, hogy tájékoztassa a házat és az országot az iránt, hogy e tekintetben minő szándékai vannak, és hogyan képzeli a törvénynek életbeléptetését és végrehajtását az eljárási szabályok nélkül. Most jogom van ezt kérni, hogy később, ha nem teljesül, jogom legyen a a felelősségrevonástiak egész mértékét a t. igazságügyminiszter úrral szemben alkalmazni. Ezeket tartottam kötelességemnek sine ira et studio elmondani ; a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyeiket. Az ülést folytatjuk. Molnár Antal jegyző: Ábrányi Kornél! Ábrányi Kornél: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Azon pozíeziónál és fontosságnál fogva, melyet Tisza István t. képviselő úr nem ok nélkül vindikál magának, mert ebben az egész appropriáczió-vitában ő volt a t. szabadelvű pártnak igazi vezére, és a t. kormánynak egyedüli mentora, tehát már ennélfogva is érthető, ha nyilatkozataira kiváló súlyt fektetünk, és ha azokra viaszatérünk akkor is, ha félreértett szavak kimagy árazása vagy személyes kérdésben való felszólalások nem tennék szükségessé. Engem ezenkívül a személyes késdésben való felszólalás is késztet arra, hogy Tisza István t. képviselő úr tegnapi beszédének egy részére reflektáljak, mert midőn Tisza István t. képviselő úr úgy nyilatkozott, saját szavait interpretálván, hogy a »kiegyezésnek egy közjogi és egy politikai oldala van, a közjogi oldala az 1867: XII. tcz., politikai oldala pedig a tényleges viszonyok azon képe és kifejlődése, a hogy az a kiegyezés akkor annak megalkotói által életbeléptetve lett.« Tehát — folytatja Tisza István t. képviselő úr Apponyi grófhoz szólva, — tehát »a hol a kiegyezés politikai oldaláról beszéltem, egyenesen utaltam arra, hogy ma is azon kötelesség előtt állunk, hogy a kiegyezést legjobb igyekezetünk szerint azon márczius 9-éu, szombaton. 413 szellemben alkalmazzuk és tirtsuk fenn, ahogy akkor megalkottatott*. Én akkor közbeszólva kérdeztem, hogy mikor ? Mire Tisza István ezt jegyezte meg : »Különben, hogy mi az ellentét a kiegyezés körűi a 67-iki vagy 68-iki állapotok között, azt valóban megérteni nem vagyok képes.« Hát, t. ház, ha az én kérdésem, vagy közbeszólásom azt jelentette volna, hogy én a 67-iki és 68-iki állapotok között ellentétet látok, akkor t. képviselőtársam ezen megjegyzése egészen indokolt lenne. De az én kérdésem, vagy közbeszólásom nem azt jelentette, hogy a 67- és 68-iki állapotok között ellentét létezik, hanem jelentette azt, hogy Tisza István t. képviselő úr nem látja tisztán az összefüggést a 68-iki és 67-iki viszonyok között, és nem látszik tisztán látni, hogy mindazok, a miket 1868-ban a XL. és XLI. törvényezikkekben megalkottunk, mindazok az 1867: XII. törvényezikkben még nem voltak életbeléptetve, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) és hogy mindaz, a mit 1868-ban a XL. és XLI. törvényezikkben életbeléptettek, mindaz nem más mint az 1867: XII. tcz. végrehajtása. (Igás! Úgy van! balfelől.) És pedig végrehajtása oly pozitív intézmények alakjában, a melyekre az 1867 : XII. tövényezikkben konkrét ráutalás nem foglaltatik, melyeket tehát csak a törvény interpretácziója következtében lehetett megalkotni. Mert az 1868. évi XII. törvényben csak a védelem közösségéről, a hadseregre nézve csak a felségjogokról általában, ós csak a nemzetnek külön fentaitott jogairól van szó, de sem közös hadseregről, sem honvédségről nincs szó. Az 1867:X1L törvényezikkben csak azok az alapelvek vannak lefektetve, a melyek később törvényhozási aktusokban végrehajtattak, és abban vannak lefektetve azon alapelvek is, melyek még máig is végre nem hajtattak. Ezen alapelvek között van a magyar katonai oktatás kérdése is. Helyes tehát, ha Tisza István t. képviselő úr a formulát úgy állítja fel, hogy a kiegyezést abban a szellemben kell alkalmaznunk és fentartanunk, a mint azt alkotói létrehozták, de csak akkor helyes, ha ebben nincs elburkolva az az eszme, hogy 1867-ben még katonai kérdések alkalmazva nem voltak, hanem ezek csak egy későbbi törvényhozási tény által alkalmaztattak. Tehát, ha Tisza István t. képviselő úr a kiegyezésnek ebben a szellemben való fentartásáról és alkalmazásáról beszél, mint azt megalkották, akkor nem szabad neki ignorálni azokat, melyekben a kiegyezés még végrehajtva nincs. És, hogyha 8, — mint kifejezte magát, — a viszonyok azon tényleges képe és kifejlődése folytán ma is azon kötelesség előtt áll, hogy alkalmazza és tartsa fenn a kiegyezést, mint . ezt akkor megalkották: akkor tisztában kell