Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-446
404 446. országos ülés 1895. márczius 9-én, szombaton. elvekkel, általános határozmányokkal ellenkező felfogás miniszteri székből hirdettetik. De, t. képviselőház, van az igen 1 belügyminiszter úrnak ezen tett kijelentésében még egy további olyan tétel felállítva, a mely tételt itt ebben a képviselőházban szó nélkül szintén nem lehet hagyni, és ez az, mely a toloncz-szabályrendeletre, annak mikénti kezelésére vonatkozik, és a^ mely a múltaknak tapasztalataiból akar a jelen esetre igazolással, és a jövőre nézve mintegy útmutatással szolgálni, hogy továbbra is a horvátországi illetőségűekkel ugyanazon elbánás történnék, mint az erdélyi részekben például a bukovinai illetőségűekkel, szóval a toloncz-szabályrendelet alkalmazása tekintetében nem kíván különbséget tenni a horvátországi, s mondjuk, a monarchia másik államának alattvalói között. Bocsánatot kérek, én ezt közjogilag szintén veszedelmes dolognak tartom, (Helyeslés a baloldalon.) és talán épen a miniszter urak részéről igazságtalan dolognak tartom, mert hisz ason horvátországi magyar honpolgárokat, a kiknek küldöttei önöknek a többséget oly hűen biztosítják, azokat önök egy felfogás, egy tolonczeljárás, egy kezelés alá akarják vonni, (Derültség a baloldalon.) azokkal az osztrák alattvalókkal, a kik velünk Magyarország szent koronájának (Halljuk! Halljuk!) fogalma, jelentősége, hatalma, dísze és dicsősége alá nem tartoznak. De, t. képviselőház, én pozitív, érvényben lévő törvényekkel leszek bátor kimutatni az igen t. belügyminiszter úr ezen állításának a törvénybe ütköző voltát. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. belügyminiszter úr elismerte második beszédében azt, hogy Horvátország nem külföld, és rögtön hivatkozott arra, hogy ismeri az 1879 : L. tczikket. Bocsánat, én épen azt sajnálom, hogy az igen t. belügyminiszter úrról tudom, hogy sok olyan törvényt ismer, és a saját érzése is ellentmond azoknak a tényeknek, a melyeknek igazolására felszólalt; de ha ismeri azokat a törvényeket, akkor talán saját maga iránti kötelessége lett volna azokat a törvényeket nem értelmezni úgy, hogy azoknak értelmezése eredeti jelentőségökből kivetkőztetve, közjogi sérelmet alkosson, hanem méltóztatott volna úgy értelmezni, hogy ha egy kormányzati tényének tévedése ki is derűit, magának az egész miniszteri gondolkozásnak, felfogásnak helyessége, korrektsége kidomborodjék. Hát az állampolgárságról szóló törvényre vonatkozóing a t. belügyminiszter úr kijelentése közt B az én igénytelen felfogásam közt különbség nines. Arra vonatkozólag azonban, ha vájjon az illetőség tekintetében és az illetőség kérdésével szoros kapcsolatban álló tolonczkérdés tekintetében lehet-e eltérés a horvátországi és szorosan vett magyarországi magyar állampolgárok közt, avagy lehet-e hasonlatosság, és hasonló elbánás alkalmazható-e a horvátországi magyar állampolgárokra és az Ausztriához tartozó alattvalókra nézve, erre vonatkozólag van közöttünk eltérés. Hogy a horvátországi magyar állampolgárok állampolgársági tekintetben ugyanazon elbánás alá jönnek, azt az egész állampolgársági törvény minden szavával, minden egyes betűjével igazolja. De hogy azután a tolonczeljárás vagy toloncz-szabályrendelet tekintetében sem lehet közöttük és a szorosan vett Magyarország állampolgárai közt különbséget tenni, ezt igazolja az 1868: XXX. törvényezikk, a mely Horvátországnak a magyar szent koronához való viszonyát körülírja. Ebben a törvényben benne van, körűi van írva mindazon jog, a melyekre Horvátországnak autonómiája törvényhozási vagy kormányzati, tekintetben fentartva van. A törvényben körűi vannak írva mindazon államéleti működések, a melyek Horvátországra nézve és a szorosan vett Magyarországra nézve teljesen közösen, és a magyar törvényhozás és a magyar végrehajtó hatalom befolyása alá esnek. Ennek a törvénynek tizedik §-ában határozottan ki van mondva, hogy Horvát-Sziavon és Dalmátországok elismerik, hogy az iparügy rendezésére nézve a házalókérdés, úgyszintén a nem közkereseti egyesületek ügyében, — mert a közkereseti egyesületekről külön van szó —valamint az útlevélrendszer, az idegenek felett gyakorlandó rendőrségi intézkedésekre nézve, az állampolgárokat és honosokat illetőleg közös a törvényhozás, és csupán a végrehajtásban van fentartva ott a, Horvát-Szlavon-Dalmátországok külön joga. Tehát, hogy a törvényhozás az útlevélrendszerre nézve, az idegenek felett gyakorlandó rendőrségre nézve közös, és a magyar törvényhozásnak közös törvényhozási hatáskörébe tartozik ezen kérdések elintézése, és hogy akár az útlevél-rendszer, akár az idegenek felett gyakorlandó rendőrség szempontjából a Horvátországban lakó magyar állampolgárok és a szorosan vett magyar állampolgárok között különbséget tenni nem lehet, ez tiszta, határozott törvény, a melylyel szemben semminemű belügyminiszteri interpretácziónak helye nincn és nem lehet. (Helyeslés balfelol.) És, t. képviselőház, kötelességünk tiltakozni minden olyan felfogás ellen, a mely alkalmas arra, hogy a magyar törvényhozás jogkörét csorbítsa, és Horvát-Szlavon-Dalmátországokautonóm jogkörét kiterjeszsze. Mert ha a t. belügyminiszter úr felfogása állana meg, az emelkednék érvényre, akkor annak határozott komoly konzequen* cziája lenne, hogy Horvátország autonómiája