Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

430. országos ülés 1S95. í"< azt, hogy monopólium behozatala czéloztatik. (Ellenmondásók a ssélső baloldalon.) Egyébiránt én csak egy körülményre figyelmeztetem a t. házat és t. képviselőtársamat, arra tudniillik, hogy a dohány monopóliuma mellett, a melyet malmost megszoktunk és tökéletesen ismerünk, elértük azt a czélt, hogy jó és minden tekintetben megbízható szabott áron nyerhető dohánytermékek állanak rendelkezésre. Hogy erre még a külföldön is súlyt fektetnek, azt példák bizonyítják. Ha Németországban egy dohánykereskedésbe méltóztatik bemenni dohányt vásárolni, először is abban a rengeteg névsorban, a mely ott létezik, ki nem ismeri magát a vevő, s nem tudja, jó vagy rossz-e a szivar, vagy a doháuy, a melyet vásárol. Azt mondja az illető árusító: tetszik 2, 5, 8, 10, 20, 40 pfenniges ? Mármost választ az illető, de hogy mit kap a vevő, milyen az a 8, 10, 50 pfeuniges szivar, azt aligha tudja. Ez az oka annak, hogy a határszél közelében még Németországban is igen szívesen veszik szivarjainkat, hogy ott ilyen szivarelárúsító helyek, trafik-expoziturák keletkeznek, s nugyon gyakran volt alkalmam tapasztalni és hallani, hogy az odavalók inkább veszik az ilyen szivait, mert tudják, hogy azon pénzért, a melyet kiadnak, mindig egyformán egészséges, egyformán jó gyártmányt kapnak. A szeszmonopóliumnál is körülbelül így leszünk. Mindenesetre el fogjuk először érni azt, hogy a kezelés könnyebb, olcsóbb, biztosabb lesz, másodszor, hogy a publikum, különösen a kisközönség, tiszta szeszt fog kapi, és mellőzve lesz abból az ártalmas alkatrész, a kozmás olaj, a melyről azt tartják, hogy tulajdonkép ez, és nem az alkohol a megölője az egészségnek. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a kiskorcsmárosok nem hamisítják-e a szeszt, megvan-e annak az a foka és erőssége, a melynek lenni kellene, és a minőnek árusítják. Ha szigorú ellenőrzés lesz a monopóliumnál, e nehézségek mind el fognak esni, el fog esni az is, a mit, nem akarom állítani — általánosan, de itt-ott mégis megtesznek, — hogy mérgező anyagokat is kevernek a szeszbe, hogy a kevesebb^ alkoholtartalom mellett bódító hatású legyen. És végül azt hiszem, hogy a mezőgazdaságra is csak előnyös hatása lesz, mert a mezőgazdaságnál is el lesz érhető, hogy a kormánynak módjában lesz oly árakban beváltani a szeszt a mezőgazdasági szeszgyárakból, hogy ezáltal kedvezmény nyiíjtatik a mezőgazdáknak szemben a nagy szeszgyárakkal. Mindezeknél fogva én azt hiszem, a szeszmonopóliumnak csak üdvös hatása lehet. Annak kijelentésével végzem felszólalásomat, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Schóber Ernő jegyző: Visontai Soma! (rnár 14-én, csütörtökön. 35 Visontai Soma: T. ház ! Az ország általános pénzügyi és gazdasági helyzetének bírálatánál a közvélemény figyelme önkéntelenül is egy intézmény felé fordul, mely a gazdasági élet egyik nélkülözhetetlen tényezőjekép állíttatik oda, a mely gyúpontját látszik képezni korunk kifejlett tőke- és hitelgazdaságának, és fejlettebb formájú állandó vására az ország fontosabb termékeinek. A tőzsdét értem, t. ház, mely, mintegy központi idegrendszer, reagál a közgazdasági élet minden nyilvánúlására, és ha tekintetbe veszszük a hanyatló század izgékony gazdasági felfogását és ingerlékenységét, akkor, ha már a tőzsde fontosságánál fogva ott vagyunk, hogy egy nagyobbszerű gazdasági vagy tőzsdeválságot már bizonyosan neurasthenia oeconomicanak fognak elnevezni. Ezért fokozottabb figyelemmel fordulnak újabb időben a tőzsde felé úgy a törvényhozások, valamint a sajtó is, az államkormányok is, és nagyon természetes, hogy különösen azok, a kikre bízva van, hogy gondosságuk tárgyát képezze valamely állam gazdasági és pézügyi helyzetének és állapotának fejlesztése, mondom,nagyon természetes,hogy azoknak annál aggódóbb figyelemmel kell most kisérniök azt, hogy a tőzsdének mily káros vagy hasznos kihatása van az általános gazdasági életre. Midőn most a költségvetési vitánál a t. pénzügyi kormány az államháztartás helyzetét a törvényhozás előtt feltárta és reflexiókat tett az ország gazdasági helyzetére, kétségtelen, hogy ezen expozénak egy olyan fényesnek látszó háttere volt; ez a háttér a mai értéktőzsde az ő roppant nagy lendületével, az értékpapíroknak soha nem remélt magas árfolyamaival. Egy szédületesen zsongó értékspekuláczió az értékpiacz minden irányában és ágában, és a mi szintén nem megvetendőnek látszik, a tőzsdei nyerők exczessziv örömrivalgása a társadalom minden rétegében. De mélyebben kutatva ezen jelenségeket, úgy látjuk, hogy ezen nagy fénynek sötét árnyékok lebbennek a nyomában. Az ország közgazdasági rendjének feldúlását tapasztaljuk, ha figyelmünket a fővárostól kissé elvonjuk, ós a vidékre irányozzuk. A vidéken a kereskedelem és ipar, úgy látjuk, pang, a földgazdaság válságos helyzetben van, a termények értéktelensége folytán alig lehet a mezőgazdasági rendszert fent irtani; a szőlőgazdaság a természet pusztításait alig tudja kiheverni. Az országnak földmívelő népe csakis igényeinele a szűkölködésig menő lefokozäsa által képes megélni, és csak csodálatra ragadó puritán életmóddal képes megküzdeni a nyomorúságos helyzettel. A mi tehát ma az értéktőzsdén él, örvend, az — úgy látszik — mégsem felvirágzó és dúsan hajtó gazdasági é'etnek a megnyilatkozása, 6*