Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-445

394 44ő- országos ülés 1895. márczius 8-án, péntekén. Elnök: Ábrányi képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szakítsa félbe a szónokot. (Helyeslés jobbfelol.) Tisza István: Különben, hogy mi az ellen tét a kiegyezés körül a 67-iki vagy 68-iki állapotok között, azt valóban megérteni nem vagyok képes. (Derültség jobbfelol.) Hát, t. ház, gróf Ápponyi t. képviselő úr tegnap ismét a számos kísérletek egyikét mutatja be, hogy az úgynevezett nemzeti politikát rendszerbe foglalva tárja fel, és igazolja a ház és a nemzet előtt. A mi már most a t. képviselő urnak ezt a fejtegetését illeti, engedje meg, hogy mindenekelőtt megjegyezzem azon utolsó összefoglalásra, a hol kifejti azt, hogy nemcsak a közjognak fentartása és érvényesítése képezi a nemzeti politika feladatát, de az anyagi erők fejlesztése, az ország társadalmi békéjének helyreállítása, a nemzeti kultúra keresztülvitele is, hogy ezek egyfelől közhelyek, másfelől oly általánosságban tartott politikai czélok, a melyekkel bizonyosan minden párt egyetért, a punctum saliens az, hogy ezen czélok elérésére minő eszközöket kivan valaki alkalmazni. Hiszen nekünk szolgáltat igazságot, mikor a nemzeti politikát ilyen általánosan körvonalozza, mert mi állítjuk azt, hogy a nemzeti politika nem lehet egy pártnak kritériuma, mert abban, hogy nemzeti politikát csináljunk, a nem zet anyagi, szellemi és erkölcsi súlyát, hatalmát neveljük, eltérés a pártok közt nincs. De lássuk a t. képviselő úr álláspontját a közjogi és katonai kérdéseket illetőleg. T. képviselőtársam szerint a nemzeti politika a nemzeti gondolatot beviszi a közélet minden nyilvánúlásába. Az olyan politika, a mely tilalomfát lát a közélet bármely kényes természetű nyilvánulása előtt, nem nemzeti politika, Iegkevésbbé az, a mely a tilalomfát épen a katonai intézményekben látja. Hát bocsásson meg t. képviselőtársam, hiszen t. képviselőtársam is nagyon sok tilalomfát lát, és épen a katonai kérdéseknél lát nagyon sok tilalomfát. Mert hiszen nemcsak felteszem képviselőtársamról, hanem saját ékesen szóló beszédeiben nagy hévvel, sőt meghatottsággal mondja el, hogy a nemzetnek a közös ügyek körül áldozatot kejl hoznia, hogy a nemzeti eszmét csak bizonyos korlátok közt lehet a közös ügyeknél érvényesíteni. És a képviselő úrnak a lelke fáj, a mikor debreczenibakát halb rechts-et, halb links-et hall kommandíroztatni. Itt lát tilalomfát, de az ország érdekében respektálja azt. És én csak kérem a t. képviselő urat, óvakodjék bármilyen jól hangzó általános jelszavak kirüpítésétől, a melyeknek logikai konzequencziája csak egy lehet, a független magyar hadsereg. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát önök mást akarnak ?!) T. ház! Jöjjünk tisztába a dologgal. A katonai kérdések, a magyarság érvényesíílésének és a magyar nyelvnek is jogosult követelményei és czéljai vannak, a melyek elérésén fáradt pártkülönbség nélkül 1867 óta minden irányadó tényező. Hiszen történtek intézkedések a magyar nyelv tanításának intenzívvé tételére, a magyar ifjak nagyobb számban való felvételének lehetővé tételére. Elismerem, hogy ezen intézkedések még ma nem elegendők; elismerem, hogy ez úton tovább kell mennünk. De egyúttal azon meggyőződésemnek is kifejezést kell adnom, hogy sokkal messzebb volnánk ma már, ha magukban véve kifogástalan és mi jogos érdeket sem sértő követelések is oly indokolások és theóriák kiséretében nem lépnének fel, melyek egyenesen a 67-iki kiegyezésbe ütköznek. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Miben különböik tulajdonképen t. képviselőtársamnak és az őt követő pártnak mai közjogi álláspontja attól, melyet évtizedeken át elfoglalt? A kiegyezés mikénti alkalmazásának kérdése korábban is gyakran hozatott fel a, képviselő urak részéről egyes konkrét esetek alkalmával, bár e politikai akcziójukat igen helyesen nem állították úgy előtérbe, mint ma. De akkor mi volt a képviselő urak álláspontja? Az. hogy az 1875 után jött kormány nem hű őre a kiegyezésnek, meghamisítja azt, s a képviselő urak az igazi orthodox Deák-pártiak, kik a status quo ante-t akarják, kik vissza akarják azt állítani, a mit a kiegyezésen rontottak. Ez volt álláspontjuk a véderő-vitáig. De ekkor láttuk, hogy jóformán öntudatlanul, a vitától felkavart szenvedélyek hevében ezzel homlokegyenest ellenkező felfogást kezdenek hangoztatni: azt a felfogást, hogy a kiegyezés nem lett kellőleg végrehajtva, hogy az csonka mü, mert a nemzetnek latens jogai maradtak, melyeket érvényesíteni kell, hogy a kiegyezés valósággá legyen. Nos hát vagy orthodox Deák-pártiak a képviselő urak, s akkor térjenek vissza arra az álláspontra, hogy a status quo ante-t kívánják, vagy tovább akarnak menni, s jobban végre akarják hajtani a kiegyezést, mint 67-ben történt, de akkor aztán ne akarják maguk számára lefoglalni sem Deáknak, sem azon többi nagy férfiaknak emlékét, kikre ma hivatkoznak. (Zajos helyeslés jobbfelol.) Hosszú idő után a t. képviselő úr tegnapi beszédében találtam első jelét annak, hogy ismét vissza akarnak térni a régi jelszó használatára, (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) hogy tudnillik ők a kiegyezést a maga valóságában vissza akarják állítani. Hát nagyon örülnék, ha ez csakugyan újabb fejlődésnek volna kezdete, ha csakugyan azt látnám, hogy a t. képviselő