Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-445
445. országos ülés 1895. m&rczius 8-ári, pénteken. 395 urak nem akarnak forszírozni oly dolgokat, melyek a 67-iki alkotásokban nincsenek benn. Nagyon örülnék, ha ismét csak a felett vitatkoznának velünk, hogy egy s más esetben roszszúl alkalmazzuk a kiegyezést, de a jövő feladatait illetőleg minden kételyt kizárólag visszaállanak azon álláspontra, hogy Deák szellemében és úgy, mint gróf Andrássy Gyula politikai végrendeletként is ráhagyta a nemzetre, változatlanul akarják azt fentartaui. Ha ez volna a képviselő úr álláspontja, ezt örömmel üdvözölném, mert akkor e téren meg lehetne találni az egyesülésié a módot, mert akkor meddő volna minden retrospektív polémia arról, hogy 25 éven át kinek volt igaza egyes kérdésekben, akkor a jövő feladatait együtt lehetne formulázni s meg lehetne találni az együttműködés bázisát. A t. képviselő úr elégikus hangúlatba jut beszéde végén, és elmondja, mit tenne akkor, ha belátná, hogy csalódott, hogy félrevezette a nemzetet. (Nyugtalanság bal/dől. Halljuk!Halljuh!) Megengedi nekem t. képviselőtársam, hogy én ezt a kérdést akutnak ne tekintsem. Nem úgy néz ki t. képviselőtársam, mint valaki, a ki belátta, csalódását és félre akar vonulni. Én tehát, ha ő is hozzájárul ehhez, ezt tulajdonkép csak egy szónoki virágnak tartom, (Helyeslés jobbfélől.) mely a t. képviselő úr mai politikájával mentül lazábban függ össze. De engedje meg nekem mégis, hogy egyet megjegyezzek. (Halljuk! Halljuk!) Az a kép, melyet a t. képviselő úr élénkbe állított a nemzeti vezérről, a ki működött, izgatott, s a midőn ezreket és százezreket felizgatott, belátja, hogy téves úton jár, és akkor félre áll, hogy levonja magára nézve a konzeqnencziát, megható kcp; a romantika szempontjából semmi kifogásom ellene. Gr. Apponyi Albert: Sohasem is hittem, hogy meg fogja érteni! (Zaj a haloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) Tisza István: De gyakorlati politikus szempontjából, a tettekre hivatott hazafi szempontjából én szerintem egészen más kötelesség áll fenn. (Helyeslés jobbfélől.) Mert ha valaki felizgatta a nemzet egy nagy részét, ha, valaki harczba vitte a nemzet egy nagy részét, és meggyőződött, hogy rossz az irány, a. melyben vezette, (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) akkor nem ott kell hagyni a felizgatott tömeget, mint Szent Pál az oláhokat, (Zajos helyeslés és derültség jobbfelöl.) hanem teljes erővel küzdeni kell azok visszatérítésén ; (Élénk helyeslés jobbfélől. Zaj balfelöl.) nem törődni a riadalmakká!, nem törődni a rágalmakkal, hanem latba kell vetni egész egyéniségét az okozott kár elhárítására. Elfogadom a szakaszt. (Hosssantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : A belügyminiszter úr kíván szólani! Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Midőn a tanácskozás jelen stádiumában a t. ház figyelmét néhány perezre kikérem, ezt nem azért teszem, hogy magam is az általános vita megújítását kíséreljem meg vagy czélozzam, csakis egy kötelességet teljesítek úgy magam, mint azon állás iránt, melyet betölteni van szerencsém. Mindenekelőtt sajnálatomat fejezem ki, (Halljuk! Halljuk!) hogy a tegnapi ülés elején hivatalos elfoglaltság okából meg nem jelenhetvén, nem volt alkalmam Apponyi Albert képviselőtársamnak múlt héten tartott beszédemre tett reflexiójára azonnal válaszolhatni. Csak nagyon rövid időre leszek bátor a t. ház türelmét igénybe venni. De mielőtt erre rátérnék, engedje meg a t. ház, hogy habár tudom, hogy nem is szokás, s magam sem szeretem azt, hogy hírlapokban megjelent nyilatkozatokkal itt e házban polémiákba bocsátkozzam, mégis belügyminiszteri állásomnak tartozom azzal, hogy dr. Prémus Gáspár zágrábi érseki titkár urnak az én, a legutóbbi héten itt elmondott beszédemre vonatkozólag a »Magyar Állam«-nak márczius 7-én, tehát tegnap megjelent számában közzétett nyilatkozatában foglaltakra itt a ház szine előtt kérjem az engedelmet, hogy nyilatkozzam. (Halljuk! Hallju-;!) Teszem ezt pedig azért, mert azt mondja a nyilatkozó főtisztelendő titkár úr, hogy azok, a miket a belügyminiszter a fenforgó kérdésre vonatkozólag a képviselőházban elmondott, a valóságnak meg nem felelnek. Nevezett titkár úr így ir: »Különösen határozottan tagadom azt, hogy én, miként a belügyminiszter úr állítja, saját beismerésem szerint kocsmákban is beszédeket tartottam volna. Kinek ismertem én azt be? Kihallgatásom alkalmával nem, ezt nem ismerhetem be, mert nem igaz. Különben méltóztassékabelügyminiszter úrnak az erre vonatkozó jegyzőkönyvet elhozatni magának, jól megnézni, abban ily elismerés nyomát sem fogja találni. Én tudom, mily jegyzőkönyvet írtam alá, erősen hiszem, hogy az később nem lett semmivel megtoldva.« Eleget teszek a kérelemnek és bátor leszek az eredeti jegyzőkönyv két passzusát felolvasni. Kihallgatása alkalmával dr. Prémus Grá«pár titkár úr, midőn elmondja, mit csinált több községben, így folytatja : »Ez idő alatt Groricsánba menet közben mura-királyi czár-féle korcsmában, Varga és Mesterics Gábor plébánosok a néppárt programmját az ott jelen levő három-négy földmívesnek magyarázta, a mibe néha én is beleszóltam és ajánlottam a néppártot.« A jegyzőkönyv végén pedig azt mondja: »Vallomásom jól van felvéve. Dr, Prémus Domokos s. k. Kolben-chlag Béla s. k. szolgabíró.« Azt hiszem, hogy ezzel csakugyan meg50*
