Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

3Q 430. országos ülés 1S95. feTjrnár 14-én, csütörtökön. el. Azonban hozzá kell tennem, hogy az állami élet, az állami organizmus úgy teljesítette helyesen feladatát, ha ezen gerincz az egész testnek szervezetéből meríti életnedveit és funkcziójának teljesítéséhez a képességet. Tudjuk az általános vitában felszólalt képviselők beszédeiből is, hogy állami életünkben a pénzügyi igények nincsenek olykép beosztva, hogy azok egyenlőkép terhelnék mindazon forrásokat, a melyek szükségesek az állami organizmus helyes működéséhez. Vitatva volt, t. ház, hogy vannak az államéletnek még oly jövedelmi forrásai, a melyek nem vonattak be az államélet, az állami funkezió működésébe. Ilyen a tőzsde, a mely Magyarországon fő és fontos szerepet játszik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Régóta sürgettetett, t. ház, ezen oldalról a tőzsde megadóztatása, azonban daczára azon Ígéreteknek, melyeket a pénzügyi kormány e tekintetben tett, a t. pénzügyminiszter úr legközelebb előterjesztett expozéjában, daczára annak, hogy mintegy utódjának tekintette magát az előbbeni pénzügyminiszternek, és azon ígéretek teljesítésére magát kötelezettnek jelentette ki, melyeket e házban már több alkalommal tett, mégis a tőzsde megadóztatásáról expozéjában egészen megfeledkezik. Én, t. ház, ez alkalommal is sürgetem, hogy a tőzsde megadóztattassék, és a tőzsdén előforduló kötések után azok az illetékek szedessenek, melyek szedetnek mindenféle jogügylet után illeték czímén. A külföldi államok, t. ház, már foglalkoztak e kérdéssel és nem zárták ki pénzügyi jövedelmeik forrásából a tőzsdék megadóztatását sem. Én tehát ez alkalommal: midőn újólag bátor vagyok e tekintetben felszólalni, felhívom a t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék e tekintetben nyilatkozni, hogy mikorra helyezi kilátásba a tőzsde megadóztatását, és mikor terjeszt be e tekintetben törvényjavaslatot? A másik ügy, a melyre kiterjeszkedni óhajtottam, a bélyegtörvény revíziója. Wekerle volt pénzügyminiszter úr egy jegyzéket szokott magának szerkeszteni, és ezen jegyzéket egy alkalommal itt a képviselőházban felmutatni is szíves volt, megígérvén azt, hogy az ily figyelmeztetések és az ily igények az ő jegyzékében benfoglaltatnak. Ezeknek egyike volt a bélyegtörvéuy revíziója. Kíváncsi vagyok, t. ház, tudni, hogy a t. pénzügyminiszter úr jelenleg mily álláspontot foglal el e tekintetben ? Tudjuk, t. báz, azt, hogy semmi a világon annyi jogos panaszt az adófizetők és jogkereső közönségnél felkelteni nem képes, mint a jelenlegi bélyegtörvéuy, mert sehol a világon, vagy legalább Európában nem létezik állam, a mely a jogkereső közönséggel Szemben annyi, úgyszólván uzsoraszertí zaklatást alkalmazna, mint a mi bélyegtörvényünk, a mely alkalmas arra, hogy a szegény elnyomott helyzetben levő nép elkeseredését még fokozza. Hiszen a törvényhozás az uzsoratörvényt megalkotta, és kérdem, hogy ha az uzsoratörvény alkalmazását jogosnak, méltányosnak találta az állam a polgárokkal szemben, honnan meríti az állam azt a jogot, hogy 400 perczentre dolgozzék ama szegény jogkeresőkkel szemben, a kik vagy tévedés, vagy feledékenység, vagy a legtöbb esetben szegénység miatt nem bírják leróni a bélyegilletéket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És tudjuk, hogy mennyi anomáliára, nyomorra, keserűségre szolgáltat az alkalmat. Mert a törvények végrehajtása és ezen illetékkihágási büntetések behajtása többnyire a községi bírák és a jegyzők kezébe van letéve ; ott jóakarattal, méltányossággal, sokszor igazsággal találkozunk ugyan, ezt nem vonom kétségbe, azonban a legtöbb esetben megtörténik az, hogy az ellenszenv játszik szerepet ezen büntetéspénzek behajtásánál, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és nem ritkán megtörténik, hogy a szegény emberrel szemben, mikor a legnagyobb szegénységben van, télen, mikor a magánkövetelésekkel szemben is az állam bizonyos szükségleti czikkeknek visszatartását a törvény megengedi, akkor az állam részére a bélyegesonkítás- és illetékkihágásért egyetlen tehenét, utolsó ágyát; utolsó vánkosát elszedik a szegény embernek, nem tekintve arra, hogy vájjon családját hogyan mentheti meg a téli zord idő behatásától és kellemetlenségeitől. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nézve is szükségesnek tartom felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét és jóakaratát ; méltóztassék nyilatkozni arról, vájjon átvette-e ama jegyzéket Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter úrtól, és hogy hajlandó-e e tekintetben a leggyorsabb segélyt nyújtani és törvényjavaslatot előterjeszteni ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Óhajtok még hozzászólani az e pártról beterjesztett határozati javaslathoz. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ezen oldalról csupán a miniszterek, államtitkárok és főispánok nyugdíj képességére vonatkozó törvény revíziója sürgettetett. Én azonban abban a nézetben vagyok, hogy nálunk nemcsak ezen nyugdíjtörvénynek revíziója ívolna szükséges, de szükséges volna egyáltalában a nyugdíjtörvény revíziója. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azon nézetben vagyok, hogy az egész nyugdíjtörvénynek jogosultsága, annak czélja, szolgálni annak az elvnek, hogy az állam az olyan tisztviselőknek adjon nyugdíjat, a kik bizonyos kor eléréséig nem voltak képesek a maguk és családjuk szükségleteiró'l kellőleg gon-