Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

26 429. országos ülés 1895. Ezeket a nagy érveket, melyeket szem előtt tartunk, úgy látszik, az osztrák pénzügyi körök is felismerték, mert kezdettől fogva az osztrák politikai és pénzügyi körök kezdetben akadékoskodtak, később vonakodtak, és ma is az osztrák pártviszonyoknál fogva a valutakérdésben bármely elhatározó lépés megtétele nagy nehézségekbe ütközik, és épen e nehézségek miatt az arany beszerzését is az osztrák kormány mindig húzta, vonta és halasztotta. De most elérkezett a kritikus pillanat, midőn az arany beszerzése nem lesz oly könnyű, mint a minő a múltban volt, mert eddig nagy könnyűséggel áramlott Amerikából Európába az arany, az aranytermelés is hihetetlen mértékben fokozódott az utolsó években, de most Amerika, miután az államkincstárból az aranytartalékok elvoiiattak, egy 500 millió frank aranykölesönt akar megkötni, melynek megkötése kétségtelenül az aranynak, melyet most Amerika szükségei, Európából Amerikába való szállítását és visszaözönlését fogja maga után vonni. (Űgy van! Úgy van! a bsélsö hátoldalon.) Kérdem a miniszter urat, mit gondol — hiszen neki értesülve kell lenni, és értesülésének pontosnak kell lenni, — hogy Ausztria mikor fogja befejezői aranybeszerzési vállalatát, és mikor fogja teljesíteni a valuta-rendezési törvénynek reá várandó terheit? Továbbá meg kell kérdeznünk az igen t. pénzügyminiszter úrtól, hogy ha az aranybeszerzést Ausztria nem végzi el, ha Ausztria, a világforgalom, ugyauakkor keresi az aranyat, és Amerika is keresi az aranyat, lehet-e hinni, hogy kormányunk felveheti-e a küzdelmet a diszázsióval szemben ? Mert míg akár Ausztria, akár Magyarország a valuta rendezése czéljából az aranyat az európai pénzpiaczon keresni fogja, és a mikor Amerika is nagy mértékben innen akarja a szükséges aranymennyiséget megszerezni: ez természetesen az aranyat az európai pénzpiaezokról el fogja vonni. Én tehát azt kérdem, lehetségessé fog-e válni a diszázsiót- leküzdeni, azt eltüntetni, a mely diszázsió lehetetlenné teszi, hogy most egyhamar a készfizetések felvétessenek, nert mindaddig, míg az aranyban való készfizetés fe] nem vétetik, a valuta-rendezés történhetik ugyan akként, mint a t. miniszter úr mondta, hogy megy a maga programmja szerint, de nézetem szerint nem megy, hanem megáll, sőt ha a diszázsió megszüntetése nem következik be egyhamar, és a készfizetés nem hajtatik végre programmszerűen, akkor a valuta-rendezés még távol van, mert a készfizetés tekintetében hosszú időn keresztül egy biztosítatlan állapotban lenne, előidézni azé, hogy a kereskedés nem találja meg a maga nyugalmát, a maga fejlődését, hanem annak rendkívüli visszafebruár 12-én, kedden. hatásai alatt szenved és veszít, inert a bizonytalanság a közgazdasági élet folyton háborgatja és zavarja. A t. miniszter úr azt mondja, hogy az államjegyek bevonása folyik és sokkal könynyebben bonyolíttatik le, mint az kilátásban volt. Ez igaz, de ez azt bizonyítja, hogy a Magyarországban és Ausztriában forgalomban levő bank- és államjegyek nagyon gyorsan megfordulnak azon állami intézetek kezeiben, melyek a bevonásra hivatottak, és igen gyorsan beszolgáltathatókká válnak. De a valuta-rendezés kérdése nem abban keresendő, hogy az egyeseket mily gyorsasággal lehet bevonni a forgalomból, hanem abban, hogy a forgalomba bocsátott ezüst, tudniillik az egy forintosok és a koronák képesek-e a forgalomban megmaradni; vájjon azok nem rakódnak-e le mind az osztrákmagyar bank pinczéibe, és hasztalanul bocsáttatnak azok ismét a forgalomba, mert újból visszakerülnek oda, és én nem tudom a bank kimutatásaiból ezt megtudni; mert a bank kimutatja ugyan, hogy 690.000 forinttal szaporodott a múlt héten a bank érezalapja, de nem tudom, hogy ezüstben vagy aranyban történt-e, sőt ismervén az előzményeket és azon áramlatot, mely 1875. óta állandóan tart, hogy a forgalomba hozott ezüst mind a bank pinczéibe folyt be, és hogy a forgalomban volt huszonöt krajczárosok háromnegyed része is a bank pinczéiben találtatott fel, nem hallgathatom el azon aggodalmamat, hogy az államjegyek befolyása ugyan szépen történik, de az azok fejében kibocsátott ezüst egyforintosok és koronák a bank pinczéiben rakódnak le, és így azok nem képezhetnek a forgalomban kisebb pénzjegyeket, és a közönség rendelkezésére nem állanak. Nagyon természetes, t. ház. hogy azt is kell kérdeznem a t. miniszter úrtól, hogy nyolczvan milliós bankadósság beváltásáról mit tud, hogy az osztrák kormány már tett-e intézkedést e részben ? Mert ezen nyolczvan milliós bankadósságnak ügye és törlesztése csak némiképen van rendezve. Ezen bankadósságot aí agyarország magáénak el nem ismerheti és el nem ismerte; ennek beváltásáról az osztrák kormánynak okvetlenül gondoskodnia kell, a valutarendezés pedig a maga útján nem haladhat eíőre, mig ez a kérdés nincsen tisztázva, hogy a nyolczvanmilliós bankadósságot mikor fogja az osztrák kormány bevonni. Hiszen nemsokára a bank privilégiuma is lejár. Hiszen az osztrák-magyar b.mk, a melynek előkelő szerep kell vala, hogy jusson a valutarendezésnél, most teljes tétlenségben áll, és midőn a diszázsió keletkezett, és az csak egy fél százalék volt, ha a bank felvette volna akkor a harczot, úgy ma nem volna diszázsió,