Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

429. országos ülés 1895. február 12-én, kedden. m mert abból a reláczió ponton alul beszerzett arany esak egy kis összegét kellett volna rendelkezés alá bocsátania a kereskedelemnek és eltűnt volna a keletkező disázsió. Nekifogni a varutarendeeésnek a nélkül, hogy a jegybankkal a kellő megállapodások megkötve lettek volna, a nélkül, hogy a valutarendezés érdeke ennek érdekével össze lett volna kapcsolva; ez képezheti egy rossz pénzügyi politika hibáját, de annak fentartása nem képezi faladatunkat. Mi állandóan az önálló magyar jegybank mellett foglaltunk állást, jelenleg is a mellett foglalunk állást; és ha az aranyvalutarendezés megtörténik, vagy megtörténendő lesz, akkor szükségesnek tartjuk, hogy szüntettessék meg az a kötelék, a mely az osztrák-magyar bank közössége által a magyar hitelre, a magyar pénzforgalomra, és az ország anyagi életére nehezedik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy az osztrák-magyar bank jelenlegi, közösnek nevezett intézménye mily közgazdasági alárendeltségbe hozza Magyarországot, azt már igen sokszor és gyakran kifejtettük; most az idő nem alkalmas arra, hogy ezt hosszasabban fejtegessem, csak egy példát hozok fel erre. (Halljuk!) Ha akármelyik külföldi börze jegyzékeit nézzük, ott fogjuk találni, hogy »váltó Bécsre«, ott fogjuk találni az »osztrák« váltókat és azok árfolyamát; de magyar váltót, váltót Budapestre egy külföldi börzén sem fogunk találni. Miért? Mert az összes anyagi élet forgalma és annak közvetítése Bécsben dől el, és határoztatik meg, s az ott elfogadott értékmérés szól reánk is épen azért, mivel a közös jegybank-rendszernél fogva Ausztria gyámsága alatt állunk és a közös bankintézet képviseli kifelé egész pénzügyi forgalmunkat, Magyarország, mint önálló közgazdasági és pénzügyi tényező nem létezik. (Úgy van ! a szélső haloldalon.) Szükségünk van, ha az aranyvaluta behozätik is, az arany megtartása érdekében arra, hogy önálló bank legyen, a mely a magyar érdekeket képviseli, a mely bank nem egyszerűen nagyobb dividenda megszerzésére csoportosult vállalatnak tekinti magát, hanem az ország anyagi életének kiszolgálójául, a mely nem azt tűzi ki főfeladatáúl, a mit az osztrák-magyar bank, hogy valahányszor megindul a nagy forgalmú élet Magyarország anyagi életében az augusztusi és az őszi hónapokban, mikor a börzén nem fiktív értékekben kötik az árú- és szállítási szerződéseket, hanem effektív, valódi értékekben, az ország termelési árúiban köttetnek meg a szerződések ; az osztrák-magyar bank rögtön előálljon, hogy ezen kereskedelmi forgalom nagy mérveket és arányokat ne ölthessen, s azonnal felemeli a kamatlábakat, hogy minél drágább legyen azon eszköz, a melynek segélyével Magyarország árúi és termeivényei megjelenhetnek a külföldi piaczon. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Más országokban az árúforgalmat az árúczikkeknek a külföldi kivitelnél való értékesítésére prémiumokban, nagy előnyökben részesítik; itt is a magyar kormány megteszi, hogy a vasúti tarifákkal jelentékenyen előmozdítja, hogy az árúforgalom a kivitelben fejlődhessék. A mikor tehát az egész állami erőfeszítés, az egész közgazdasági élet olcsó hiteleszközt szükségelne, a minél nagyobb mértékben és haszonnal óhajtanák azt igénybe venni gazdák és kereskedők érdekében: az értékmérőnek egyedüli monopolizált kezelője, az osztrák-magyar bank tanácsa legott a kamatlábat fel szokta emelni. Most, hogy a bank privilégiuma lejáróban van, s miután egy párszor megtörtént, hogy a magyar kereskedésnek az állami készletekből összegek bocsáttattak rendelkezésére, és így az osztrák-magyar banknak nyomása alól a magyar kereskedők rövid időre felsizabadíttattak, vagy a nyomás enyhült, már az osztrák-magyar bank azzal áll elő, hogy az állami pénzkészletek kezelése is neki adassék át. Ez azt teszi, hogy az anyagi élet forgalmát úgy akarja monopolizálni, hogy ha meg kívánja rontani a magyar kereskedelmet, ez neki minden bizonyossággal sikerüljön s ellene seholse lehessen védelmet találni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Eddig, ha ily kísérletet tett, az állam pénztári készleteiből segítségére jöhetett a magyar kereskedelemnek. Szükségesnek tartottam volna ezért, hogy a miniszter úr jelezze álláspontját az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbítása, vagyis meg nem hosszabbítása tárgyában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert mindenek felett érdekünk, hogy Magyarország saját külön anyagi élettel bírjon, mert anyagi élete alapja egészen különbözik Ausztriáétól. Magyarország agrár állam, hol az ipar fejlődni kezd ; Ausztria iparos állam, hol az ipar magas fejlődésű fokot ért el. Magyarország közel a Kelethez, hívatva van, hogy iparával e legközelebbi szomszédját vegye birtokba, Ausztria pedig hivatva van, hogy nyugat felé is igyekezzék árúival versenyezni. Magyarország érdeke, hogy ne legyen Ausztriának kihasznált piacza és pénzügyi alárendeltje, hanem hogy saját létérdekének megfelelően, önállóan legyen szervezve hitelügye. gazdasági élete, és legyen külön organizácziója azon intézménynek is, mely m 8 anyagi életét szabályozza: bankjánakis. Magyarországban az anyagi élet nem egyenlő az év minden hónapjában, mint egy iparos államban. Bizonyos hónapokban sokkal inkább fellendül, mert aratás után szállítják leginkább piaczra az árút. Magyar-