Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

439, országos ülés 1895. febrmár lS-ém, kedden. m és mindazok, kik szeszgyártással foglalkoznak, csak a pénzügyi hatóságok felügyelete alatt állanak, akkor a maguk létérdekében az államtól tétetnek függővé. Itt a közgazdasági korlátokat szaporítaná minden szükség nélkül, és Magyarország minden igazolható előnye nélkííl miránk nézve annyira káros, hogy előre is magunk és elvbarátaink nevében ki kell, hogy jelentsük, hogy ehhez hozzájárulni nem fogunk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az igen t. miniszter úr azzal megnyugtatott, hogy a kizárólagos italmérési jog nem fog haszonbérbe adatni; valójában a mi financziális sikereink csekélységének egyik időmutatója az, hogy azon törvények, melyek alkotásszámba kell hogy menjenek, mint a szeszadó-törvény is, Magyarország szeszgyártásának nagymérvű károsodására, s így a magyar mezőgazdaságnak vált kárára, az italmérési törvény pedig egyszerűen még eddig életbeléptethető nem volt, és hogyha a t. pénzügyminiszter ár a szeszmonopóliumot akarja behozni, ez azt jelenti, hogy az italmérési adóval való felsülést takarni akarják egy új törvénynyel, a szeszmonopólium megalkotásának törvényével. Azok pénzügyi törvények, melyek nem életbe íéptethetők, melyeknek mellőzésével más kisegítő eszközt kell, hogy a pénzügyi kormány hat éven át igénybe vegyen; azokat kétségtelenül kell, hogy a nem sikerűit pénzügyi törvények sorába iktassuk, és akkor nincs miért oly nagy dicséretet zengeni a magyar finánczpolitika eredményeiről, minővel köteles udvariasságból az igen t. pénzügyminiszter úr a megelőző pénzügyi gazdálkodásról megemlékezett. Mert nem abban áll a pénzügyi politika sikere, hogy az állampolgárok zsebéből sikerű] minél több pénzt kisajtolni és elvenni,, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem abban áll, hogy olyan pénzügyi intézkedések tétessenek, és olyan pénzügyi törvények hozassanak, a melyek a közgazdasági életet, a mezőgazdaságot és ipart lendületre viszik, és ezáltal a közönség adóképességét is fokozzák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szesziparunk a szeszadó-törvény rosszasága miatt folytonos válságokkal küzdött és küzd ma is; az ipari téren a pénzügyminiszter sikert nem mutathatna fel, a magyar mezőgazdaság pedig úgy a pénzügyi, mint a kereskedelmi politika következtében, mint tudjuk, olyan helyzetben van, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók a kétségbeeséshez vannak közel. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert a helyett, hogy olyan pénzügyi intézkedések helyeztetnének kilátásba, melyek az ipart emelni, a mezőgazdaságot megmenteni volnának hivatva, veszteségeiknek számát akarják szaporítani egy monopóliummal, a mely nem jelenthet egyebet, mint, hogy minden nagyobb üzleti élet, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXIII. KÖTET. mely nyereséget juttat az állam területén, az állam hatalmába és kezeibe menjen át. Hiszen az elv megvalósítása nem egyéb, mint a kollektivista szoczialista-iskola elveinek megvalósítása, (Úgy van! Úgy van! a szélső bahldalon) mely azt kívánja, hogy minden nagy ipar, minden nagy vállalat és minden nagy üzlet az államnak képezze tulajdonát, s az állam, mint legfőbb munkaadó és munkavezető oszsza szét hasznát, nyereségét munkatársai, a polgárok közt. Ha Magyarország mind a monopóliumokat, mind az állami üzleteket szaporítja, ezen szocziálistaiskola tanácsait követi, és Magyarországot rohamosan ragadja nemcsak az állami mindenhatóság, hanem az állami kollektív ipari és gazdasági rendszer felé. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igen t. miniszter úr válasza rendén Molnár József t. képviselőtársamnak a valuta rendezéséről azt mondotta, hogy az a maga kontemplált alakjában megy. Gondolom, azt értette alatta, hogy halad. Tény, hogy Magyarország a maga aranyszükségletét beszerezte, sőt azon a szükségleten túl is, a mely államjegyek bevonására szükséges aranyat szerzett be. De ha valahol, épen ezen kérdés megítélésénél tűnik fel, hogy menynyire igaza van a mi felfogásunknak, hogy az Ausztriával való anyagi közösség Magyarországnak mindig kárára vált. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Addig, míg Magyarországon a valutarendezés érdekében megtett mindent, a szükséges arany mennyiséget beszerezte, még azon túl is beszerzett, addig Ausztriában a szükséges aranymennyiség még ma sincs beszerezve, sőt, mint a t. pénzügyminiszter úr jelezte, most tétetett intézkedés, mint a hírlapokból tudjuk, ötvenmillió aranyforint beszerzésére a Iíothschildkonzorcziumnál. Igaz, hogy a valutarendezés, mely két állam egész forgalmi életét a maga izoláltságából kiemeli, és a világforgalom keretébeilleszti be, Magyarországnak érdekét képezi. Magyarországnak érdekét képezi, hogy ne legyünk Ausztriával egy külön kereskedelmi és hitelforgaími rendszer kötelékében, hanem Ausztriának kihasználása, pénzügyi nyomása, anyagi téren ellenünk való aggressziv fellépésével szemben segítsünk magunkon akkép, hogy mi a világforgalomban foglaljunk helyet és a világforgalom a maga konjunktúráinál fogva Magyarországba hozhassa tőkéit, érvényesíthesse a maga befolyását, hogy ne legyünk tisztán Ausztria tőkevilágának kiszolgáltatva. Az aranyvaluta behozatalát mi helyeseltük, mert az Magyarországot .függetlenítheti Ausztriától, és az egész világ számára megnyitja Magyarország kapuit. 4