Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

24 429. országos ülés 1S9A. február 12-én, kedden. hogy a marhasót nem lehet úgy elkészíteni, hogy az emberek által használható nem lenne. Megvallom, nekem e részben kételyeim voltak s vannak ma is, mert azon hitben vagyok, hogy por alakjában igen is lehet büdöskővirágot és a többi erre alkalmas anyagot hozzákeverni, és ;i porrá vagy darává őrölt sót marhasónak használni, ebből senki ki nem moshatná, ki nem szedhetné a sót. Ez különben egyéni felfogásom. De elis­merve azt, hogy ez talán nem lehetséges, akkor is azt tartom, különösen a mezőgazdaság érde­kéhen, hogy nagyon könnyű volna, olyan intéz­kedéseket tenni, a melyek a mezőgazdának, különösen pedig a kisgazdának lehetővé tennék azt, hogy kaphasson marhája számára olcsóbb sót azon sótörmelékből, melyet t. képviselőtár­sam Bornemisza Lnjos érintett, s a mely hegye­ket képezve, évtizedek óta hever a sóbányák körűi. Ez tehát mindenesetre nagyfontosságú kérdés ; az pedig, hogyha az egész országban, ha már sómonopólium van, hát egyenlő áron adas­sék el a só, az az igazságnak követelménye, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) mert, egyenlő adót fizetünk az egész országban, tehát az állami monopóliumnak egyenlő mérték­ben kell a hasznát is élveznünk. Ezeket megjegyezve és kijelentve, hogy Bornemisza Lajos képviselőtársam erre vonat­kozó határozati javaslatát elfogadom, s hogy hozzájárulok ahhoz is, a melyet Molnár József t. képviselőtársam a nyugdíjakra nézve beadott, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a pénzügyi költ­ségvetést részemről elfogadom. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést! (Szünet után.) Elnök: Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni. Az ülést újra megnyitom. Kivan valaki még szólani ? Ugron Gábor: T. ház! A pénzügy­miniszter úr beszédére akarok néhány megjegy­zést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr, a miniszterek, főispánok és politikai államtitkárok nyugdíjáról akként nyilatkozott ugyan, hogy az a jogegyen­lőségnek, a demokrácziának kívánalma, azonban én mégis teljesen hozzájárulok Molnár József t. képviselőtársam határozati javaslatához. E kérdés felett azért hosszabban vitatkozni nem akarok, hanem, ha ez a jogegyenlőségnek kívánalma, akkor kérdeznem kell a pénzügy­miniszter úrtól, miként történhetik az, hogy mig a legegyszerűbb hivatalnok is, a ki bosszú pályafutása után érheti el, hogy nyugdíjképes legyen, hivatalba lépése alkalmával, és hivata­loskodásának idején keresztül — különösen min­den újabb kineveztetés alkalmával — fizetésé­ből bizonyos százalékot a nyugdíjalapra befizetni köteles, addig a minisztereknek, a politikai államtitkároknak, és ha jól tudom, a főispánok az első évben a nagy, későbbi években pedig kis százalékot kitevő nyugdíjilletményt nem fizetik, s ezt tőlök le nem vonják. Lukács László pénzügyminiszter: Levonják! Polónyi Géza: Csakhogy én a volt miniszterektől is le akarom vonatni. Elnök: Ne méltóztassanak konverzálni és a szónokot zavarni! (Helyeslés.) Ugron Gábor: E kérdésre nézve a t. pénzügyminiszter úrtól felvilágosítást kérek. Ha itt is a jogegyenlőség érvényedül, ez meg­nyugtatóan fog hatni. A t. pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a kizárólagos italmérési jog haszonbérbe adását ez éven túl a kormány nem szándékozik fentartani; de a miniszter úr elfelejtette megmondani, hogy mily intézkedése­ket akar ez irányban tenni, mert hivatkozott arra, hogy a szeszmonopolium fogna igénybe vétetni. Azonban a szeszmonopolium keresztül­vitele, ennek a kérdésnek tamilmányozása, a törvényhozás előtt való megértetése nem oly kis és rövid tárgyalást kivánó kérdés. Magyar­országnak a szeszmonopolium nem áll érdeké­ben. Magyarországnak arra semmi szüksége nincsen, — Magyarország a monopóliumokat soha sem szerette, Magyarország népének közgazda­ságát a monopóliumok állandóan bilincsekbe verik, — hogy most egy újabb monopólium a szeszmono­pólium alakjában minden szükség nélkül beho­zassék, még pedig akként, miként a t. miniszter úr jelezte, hogy akkor a szesznek termelési adója 50 forintban fogna megállapíttatni. Ránk nézve ez semmi szükséget nem képez, mert igen jól tudja mindenki, hogy a 35 forint ter­melési adó mellett az ital mérési adó 15 forint­ban van megállapítva, tehát azon az alapon, melyen a t. miniszter úr említette. A szeszmonopólium behozatala Magyar­országra nézve semmiféle jövedelmet vagy sza­porulatot nem idézne elő. A 15 forintot ma is beveszik; nagyon természetes, hogy ezt a 15 forintot sokkal egyszerűbb lett volna kezdettől fogva a szeszgyártásnál, mint termelési adó­többletet bevenni, de ezt nem lehetett keresztül­vinni azért, mert Ausztriában hasonló italmérési adó nem exisztált, és így az osztrák szesz a közös vámterület forgalmában 15 forint premiu­mot élvezett volna a magyar szeszs/.el szemben, és ezzel képes lett volna Magyarország sok piaczát elfoglalni. A szeszmonopólium által, mely ;\z összes szeszgyártást ki fogná szolgáltatni nem­csak a felügyelet szempontjából, de a maga létérdekében kiszolgáltatná az államhatalomnak,

Next

/
Thumbnails
Contents