Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

22 *29- országos iilés 189<>, Madarász József: T. ház! Nem reméltem, hogy ily hamar vége legyen az általános tárgyalásnak, azért nem írattam fel magam. De azon felszólalás után, melyet az épen előttem szólt t. képviselőtársam most tett, és az általa beadott határozati javaslat után lehetetlen, hogy itt részünkről is, az ellenzék részéről, és remélem, a kormánypárt részéről I.-. felszó'alás ne történjék. Lehetetlennek tartom, hogy az országnak jelen zilált viszonyai közt, midőn egy párt keletkezőben és szervezés alatt van, mely a népnek szellemi és anyagi jólétét tűzte ki feladatául, mely azonban meggyőződésem szerint csak látszat és ürügy,-. . . (Nyugtalanság és mozgás a hal oldalon.) mely, moadom, az én meggyőződésem szerint csak látszat, — annál inkább óhajtom, hogy ne legyen látszat, mert tudom, hogy igen nagy vagyonnal megáldott birtokosok, és igen nagy vagyon kezelésében résztvevő egyházi tekintélyek vezérei e pártnak, — mondom, — lehetetlennek tartom, hogy ne szólaljunk fel, sőt kötelességemnek érzem, hogy midőn e képviselőházban és a törvényhozásban a nép érdekeit, legalább anyagi érdekeit ezélzó javaslat terjesztetik elő, felhiyjam a képviselőház minden tagját arra, hogy miként igazságtalanság volt eddig is, hogy a só oly drágán bocsáttatott a haza lakosaínak használatára, és most egy indítvány tétetett, mely bizonyára a legszegényebb sorsú, és így a néphez valósággal tartozó egyének anyagi Sorsán kivan javítani, lehetetlen, hogy fel ne szólaljak, és részemről ki ne nyilatkoztassam, hogy ezt a javaslatot pártolom. Pártolom annyival inkább, hogy a t. ház összeségében megmutassa azt, hogy midőn a házban a népnek anyagi javára egy ilyen határozati javaslat ajánltatik, csakugyan megmutatja, hogy a képviselőházban megvan azon vágy, a mely a nép anyagi jólétének megvalósítására törekszik és a határozati javaslatot nem utasítja vissza, úgy mint eddig. Óhajtom ezt azért is, hogy a nép, a mely leginkább a szegény osztályt véve, az egész országban nyomorúsággal küzd, leginkább ezen segítségben részesülhessen, a mely nemcsak vagyonilag, de egészsége tekintetében is múlhatlanúl szükséges. Ajánlom tehát a t. 'képviselőháznak, és kérem a t. kormánypártot és a t. kormányt, hogy ezen só árának meghatározását akként eszközölje, hogy necsak a vagyonosak, hanem a szegények is megszerezhessék. Álljon el az eddigi módszertől és mutassa meg, hogy a miben az ország annyira bővelkedik, mint a sóban, a mire az ország szegény népének annyira szüksége van, mint a legvagyonosabbuak: nem fosztja meg a népet a nagyobb mértékben! élvezéstől, a mi csak úgy érhető el, ha nem valamivel, február lSä«c«, kedden. hanem igen-igen tetemesen olcsóbbá és bozzájárűlhatóbbá lesz a só téve. Ajánlom előttem szóló képviselőtársam határozati javaslatát elfogadásra, (Helyeslés a szélsőbalon.) Péchy Tamás: T. ház! Nem volt szándékom a pénzügyi költségvetés tárgyalásánál felszólalni, azonban több olyan kérdés merült fel e tárgyalás folyamán, a melyben véleményemet elmondani kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk !) Legelőssör Molnár József t. barátom igen szépen fejtegette azon hátrányokat és hiányokat, melyek az adókivetés és beszedésnél fordulnak elő, és a melyek alatt hazánk szegény népe különösen nyomorog. Nem szándékozom e tekintetben tovább menni; ki akarom fejezni azt a meggyőződésemet, hogy ez olyan kérdés, a mely megérdemli ágy a képviselőháznak, mint a pénzügyminiszter úrnak is figyelmét. Megvallom, hogy azon munkálatban, a melyre itt hivatkozás történt, és a mely a reform előkészítésére vonatkozik, olyan ezélzatokat, melyek ezen hiányok orvoslását maguk után vonnák, nem tapasztaltam. A legfőbb hiba véleményem szerint abban fekszik, hogy a szegény és bárminő adóval méltatlanul megrótt polgár orvoslást magának nem szerezhet. A vagyonos ember, a kinek adója nagyobb összegről szól, és a ki e tekintetben magát tájékozni tudja, a kf képes megfizetni azt a közbenjárót, a ki a törvényeket jól ismeri, az érdemesnek tartja az ilyen közbenjáró igénybevételét, de az a szegény ember, a kinek egykét forintjáról van szó, az nem képes ügyvédet fogadni, mert az neki nem fizeti ki magát. Ezen a kérdésen kell segíteni, mert méltóztassék elhinni, hogy a legnagyobb elégedetlenség a nép között ebből származik. Felhozta t. barátom Molnár József a főispáni, államtitkári és miniszteri nyugdíjakat. Én a kérdésnél ugyanolyan helyzetben vagyok, mint a pénzügyminiszter úr: tudniillik egészen objektíve mondhatok véleményt, mert bár öt évig voltam miniszter, és tizenkét évig miniszteri ranggal biró állásban szolgáltam hazámat, semmiféle penzióm nincs. Elismerem, hogy a ki ily magas rangra jut, ennek folytán bizonyos terheket a későbbi időre is kap. Mert az emberek azon tévhitben vannak, hogy a ki ily magas rangban volt, részesül bizonyos előnyökben később is. De nem ismerem el, hogy a ki tán igen rövid ideig a .miniszteri székben, vagy mint államtitkár teljesítette kötelességét, de már azelőtt tanári vagy másféle állásban szerzett jogot a penzióra, ezután a miniszteri fizetés alapján kapjon nyugdíjat. (Helyeslés balfelől) A miniszteri penziót szerintem csak az érdemli meg extra