Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-429
429. országos ülés 1895. február 12.én, kedden. 21 rámutatnom a jelen költségvetés keretében egyes tételekre. így arra, hogy Magyarországon a só ára 9 forint 70 kr. és 11 forint 80 krajczár közt váltakozik; ez a rendes ár. Van azután belföldi só eladásra mérsékelt áron, hol a minimális ár 6 forint 30 krajczár, a maximális ár 9 forint 70 krajczár. Van továbbá külön mérsékeltebb díjszabás a déli és keleti határszéli vidékeken, a hol az 1868-iki törvény intézkedése szerint a sócsempészet meggátlása czíruén egyes vidékek még olcsóbb sóban részesülnek. De, t. ház, a közteherviselés elvénél fogva nem igazságos, nem méltányos-e azon kívánság, hogy a só ára országunk minden vidékén egységes legyen ? Vájjon nem látja-e szükségesnek az igen t. miniszter úr azon kívánság teljesítését, hogy a só ára leszállíttassék. Még a kiegyezés előtti időből származnak egyes privilégiumok, midőn a sóba nyakat az egyes tulajdonosoktólátvették, és ezek kárpótlás ezímén bizonyos ingyen sóélvezettel kielégíttettek. A határszéli megyékben is kiváltságok vannak e téren, hogy a szomszéd tartományokból olcsóbb sót be ne csempészhessenek. Oly nagy pénzügyi apparátus mellett, mint a mai, t. ház, a hol a mezőgazdasági szeszgyárak hatvan százalékkal kevesebben vannak üzemben, ugyanezen idő alatt a pénzügyőrök létszáma 25—30 százalékkal emelkedett; tehát midőn annyi pénzügyőrsége van az igen t pénzügyminiszter úrnak, méltányos dolog-e, hogy az ország szívében, vagy pedig olyan helyeken, a hol a só nagy közgazdasági fontossággal bir, hol az élelem hiányosságánál, a takarmánynak hiányosságánál fogva a só napról -napra egy életszükségleti czikk, ezt a czikket a szegény ember 13 krajezárért vegye kilónkint, más helyen pedig 6 — 7 krajezárért? Mily arány ez? Hiszen, ha a dohánymonopóliumnál azt alkalmaznók, hogy a hol dohányt termelnek, olcsóbb legyen a dohány vagy a, szivar; vagy a szeszmonopóliumnál azon eljárást követnők, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak körének vidékein a szesz olcsóbb legyen, akkor az nem volna monopólium, hanem egy, a helyi viszonyoktól, gyakran politikai körülményektől függő elaborátum volna, mely mindenesetre nem az adózó közönség megnyugtatására, hanem csakis az elégedetlenség fokozására volna alkalmas. T. ház! A sókérdést — mint már jeleztem — három éven keresztül minden évben felhoztam a törvényhozásban. Mielőtt a sójövedékre vonatkozó határozati javaslatomat bátor volnék benyújtani, legyen szabad még magával a pénzügyi költségvetéssel foglalkoznom. (Bálijuk! Sálijuk!) Ügy az én, mint elvbarátaim álláspontja egészen tiszta és világos. Úgy a jelenlegi, mint az előző kormány politikájával nem voltunk megelégedve; látjuk azon veszélyeket, a melyeket e politika előidézett, mi e veszélyekért a felelősséget továbbra sem akarjuk magunkra vállalni, de ennek konstatálása nem zárja ki azt, hogy bizalommal ne viseltessünk az igen t. pénzügyminiszter úr személye iránt, eddigi múltjánál, szakértelménél és buzgóságánál fogva, tekintve távolmaradását minden politikai variácziótól, tisztán a pénzügynek, a pénzügyi szaknak szentelte életét; azon biztos reményben, hogy ha az általános politikai helyzet megengedi, a pénzügyminiszter úrnak módjában lesz eddigi tapasztalatait és * szakismereteit, -mint pénzügyminiszternek, sokkal kimerítőbben és határozottabban kifejteni, azon bizalomnál fogva, melylyel én és elvbarátaim az ő személye, működése és szakértelme iránt viseltetünk, eltekintve a kormány politikájától, eltekintve az összkormány iránti bizalomnak hiányátólj a jelen költségvetést' általánosságban és részleteiben elfogadjuk. Végül legyen szabad az általam már előbb jelzett határozati javaslatot azon tiszteletteljes kérelemmel a t. háznak és a t. miniszter útnak elfogadás végett benyújtani: adjanak bizonyságot arról, hogy habár sok esetben nehezebb dolog volt éveken keresztül gondoskodni arról, hogy az államháztartás követelményei szerint mily módon fedezzük a kiadásokat, éi mily módon zaklassuk az adózó polgárokat, de tettük ezt azou hazafias elhatározással, hogy azon esetben, ha a törvényhozásnak módjában lesz az ország gazdasági viszonyait és adóképességét figyelemmel kisérni és erősíteni ma, a hol mindemit 1-, a leggazdagabb vidéktől fel a legszegényebb vidékekig elégedetlenség, szocziális mozgalom van; ma, midőn a törvényhozásnak, a nemzetnek kettős szüksége van arra, hogy itt összetartva, kitartóan küzdjön és biztosítsa az állam jövőjét és nagyságát, mondom, a jelen kritikus politikai viszonyok közt igen fontosnak tartom, hogy mutassuk meg már egyszer választóinknak, hogy szükségletei és kívánságai iránt érzékkel viseltetünk. (Helyeslés a baloldalon.) Én meg vagyok róla győződve, hogy irgy a törvényhozás, mint az igen t. pénzügyminiszter úr a legszegényebb sorsú nép háláját fogja ezzel kiérdemelni. Határozati javaslatom a következő (Olvassa) : »Űiasítja a képviselőház a pénzügyminisztert, hogy a sójövedéket oly kép szabályozza, hogy az ország minden vidékén a só egyenlő árban és az eddiginél olcsóbb áron jöjjön forgalomba*. Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván-e még valaki szólni?
