Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

•129. országos ülés .1890. eddigi 50 forintnyi adót, a ki látta és figyelemmel kisérte az eddigi fogyasztási adó kizárólagos beszedési eljárás biztosítását, az mindjárt első tekintetre bkonyos lesz abban, hogyha az adótételek nem fokoztatnak, akkor különösen mi nálunk Magyarországon a szeszfogyasztási adó jövedelme emelkedni nem fog. Ez szerény véleményem. Ezt azért is akartam kifejteni, mert tudom, hogy az italmérési bérlők országszerte panaszkodnak, és daczára annak, hogy a szeszmouopólium behozatala egy nagy kereseti forrást elvisz tőlük, alig várják a szeszmonopóliumot, hogy ezen rossz üzlettől megszabaduljanak. A szeszmonopólium mikép fog életbeléptetni, ez is igen aktuális kérdés, t. pénzügyminiszter úr, mert ha veszszük, hogy hányan foglalkoznak italméréssel, hányan italmérés bérletével, igen méltányos volna, hogy ha idő előtt megtudnák, hogy minő intézkedéseket tegyenek, és miként alakítsák át üzleteiket, hogy azon bajba ne jöjjenek, mint 1888-ban. midőn a szeszadótörvény életbelépteltetett, hogy a szeszgyártulajdonosok által fizetett bírságok által tanulták meg a törvényt a pénzügyi szakközegek. T. ház! A mezőgazdasági szeszgyárak jelenlegi szo'isorú állapotával nem akarok ezúttal bővebben foglalkozni. Elég legyen konstatálnom, hogy a felvidéken, a hol ezen gazdasági iparvállalatokat ismerem, négy év leforgása alatt 60°/o-a szüntette be az üzemet. Azt hiszem, hogy ezen százalék konstatálásával eléggé bebizonyítottam ezen mezőgazdasági szeszgyárak szomorú állapotát. Ha a szeszmonopólhitnmal a mezőgazdasági szeszgyárak helyzetét, ha nem is virágzóvá, legalább is fentarthatóvá és elviselhetővé kívánja az igen t. pénzügyminiszter úr tenni, szabad legyen már most is egyes kérdésekre és egyes intézkedésekre szerény véleményemet elmondani. Miután nem vagyok abban a helyzetben, hogy politikai pártállásomnál fogva is úgy a szakbizottságokban, mint az ankétekben, a hova többnyire jóérzelmíí szakértők szoktak meghivatni, (Derültség balfelöl) nézeteimet elmondhassam, legyen szabad azokat a törvényhozás előtt elmondani, és kérem t. képviselőtársaimat, hogy azon esetre, ha mindnyájan ezen kérdéssel nem is foglalkoznának, méltóztassanak megengedni, hogy ezen kérdés előadásával százezrek jólétéről és megélhetéséről lehet gondoskodni. A mezőgazdasági szeszgyárak, a mint Ugron Ákos t. képviselőtársam kifejtette, nagy közgazdasági fontosságúak nemcsak azért, hogy a mostohább talajjal biró vidékek gazdasági intenzivitására nagy befolyással vannak, de különösen nagy fontossággal bírnak a munkáskérdés tekintetében. Vegyük, t. ház, hogy a mezőfebruár iá-én, kedden, |(j gazdasági szeszgyárnál, vegyük csak a kisebbeket, melyek három hektoliter napi termeléssel dolgoznak, hány embernek van tisztességes keresete, nemcsak nyáron, de télen is; vegyék figyelembe, hogy azon községekben, a melyekben mezőgazdasági szeszgyárak évek előtt virágzottak, a népnek, a munkásoknak télen-nyáron keresete volt; és mit látunk ma? Azt, hogy a munkás nem képes megélni, kivándorol, mert, t. ház, ha a kormány, különösen a szegény felvidéken, az egyedüli gazdasági iparágat, mely a szegény népnek munkát és megélhetést biztosított, tönkrejuttatta, akkor ne várjuk, hogy az a szegény ember idehaza hazafiságból éhezzék. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha a burgonyatermelés, mely okvetlenül szükséges a felvidéki gazdasági szeszgyárak üzeménél, maholnap egészen megszűnik, vájjon az a szegény felvidék mit termeljen ? Kukoriczát ültessen ? Hiszen az meg nem érik. Búzát vessen ? Annak nincs ára. Ha a Felvidéken a burgonyatermelés megszűnik, t. ház, akkor a gazdaságok tönkremennek, és még szomorúbb képe lesz annak. A mit már az előbb jeleztem, a jelenlegi földbirtokos, földmívelő és munkásosztály bajokkal küzd, melyeket javítani, orvosolni kell, mert ha nem segítünk, nem orvosoljuk ezeket a bajokat, akkor Magyarország államiságát, állami tekintélyét és nemzeti jellegét méltán veszélyeztetjük. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) A szeszmonopólium tekintetében, t. ház, az a szerény nézetem, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknál a szeszgyártást a szeszkereskedéstői teljesen külön kell választani, mert azon visszaélések, melyek eddig a mezőgazdaságnál konstatáítattak, nem annyira a szeszgyártásból, de legtöbbször a szeszkereskedésből keletkeztek ; és olyan visszaélések, a melyek nemcsak a tulajdonosoknál alkalmazott üzletvezetők, de a pénzügyi közegek által is előidéztettek. Ha a szeszkereskedés teljesen az állam kezébe megy át, azon esetre a mezőgazdasági szesz'gyár szeszkészletét az államnak rövid időközökben, minden felelősség nélkül a készletre vonatkozólag, átadja, akkor a mezőgazdasági szeszgyár, ha nem is nagy anyagi haszonnal fog dolgozni, de legalább a gazdaság érdekében kevesebb áldozattal fentartható lesz. Ez az a kérdés, a mit különösen figyelmébe ajánlok a t. pénzügyminiszter úrnak, hogy ilyen nagy pénzügyi alkotásoknál ne egyes érdekcsoportok, ne egyes érdekkörök hasznát, de a közérdeket vegye figyelembe. Mert mi volt a baja a szeszadó-törvénynek nálunk, és mi Ausztriában? Ausztriában, hogy a szeszadó-törvényt megszavazzák, G-alicziában, Tirolban, Krajnában