Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-429
16 429. országos ülés 1895. február 12-én, kedden. jában: a Körinöcz-, Selmecz-vidéki és a Nagybánya-vidéki csoportban a viszonyok olyanok, a mint azt felemlítettem, hogy különös ápolást igényelnek, addig örömmel tapasztaljuk az erdélyi bányavidékeken, nevezetesen Nagy-Ág, Verespatak, Abrudbánya vidékén a legutóbbi időben az aranybányászat fellendülését. Hiszen tudjuk, bogy az erdélyi gazdag begyeket, a hajdani Dáczia hegyeit már a rómaiak nagyban művelték, mert az erdélyi arany a világon talán a legjobbak egyike, különösen ötvösmunkákra páratlan. Úgy tudom, hogy újabban feliendűlt e bányászat. Idegen társulatok jöttek be Németországból, Kölnből és máshonnan, hogy itt gyümölcsöztessék tőkéjüket az erdélyi sikeres aranybányászattal, és úgy vagyok értesülve, hogy ez nekik jól sikerűi is. Azonban az erdélyi bányavidékeknek e föllendülése ránk nézve bizonyos szégyennel jár, mert azt nem mi magyarok kezdeményeztük, hanem idegeneknek kellett észrevenni. Nekünk nem volt pénzünk, hogy kissé drágább és újabb mechanikai előrehaladásnak megfelelő olvasztó és zúzógépeket szerezzünk, részint a inagánurburariuKok nem tehettek nagyobb befektetéseket; az államkincstárnak pedig egyebütt volt gondja, úgy, hogy e vidéken ezen, részint államkincstári, részint magánbányák azon ősi szerkezetű stompokkal zúzták az erezet, mint a dákok és rómaiak idejében. Az olvasztás is csak így ment, és ennek az lett a következménye, hogy az élelmes idegenek bejönnek, a régi, még talán a rómaiak, de különösen az erdélyi fejedelmek idejéből maradt bányasalakokat beolvasztják, és sokkal jobb rendszerű készülékeikkel tetemes aranyat nyernek. Ezért mondom, hogy a bányatermelésnek momentán fellendülése ránk nézve öröm, de szégyen is, mert idegen vette kezébe és baszna is idegei országba vándorol. Lelkemnek mindig fáj, ha olvasom, hogy most ennyi és ennyi termelt és olvasztott aranyat vittek Erdélyből Berlinbe és verik német márkákká a szép erdélyi aranyat, a helyett, hogy abból magyar húsz- és tíz-koronásokat vernének. (Zaj.) Kérek csendet, nem beszélek botrányról, de szükséges dolog ez. (Halljuk! Halljuk !) De ha már ezen idegen társulatok ide befészkelték magukat és azoknak kellett az erdélyi bányavidékek aranytermelését kezükbe veuniök, ennek legalább annyiban vegyük ki hasznát az ország számára, hogy adóztassuk meg jövedelmük arányához képest becsületesen az idegen nyerészkedő vállalkozókat. Erre nézve Wekerle Sándor, volt igen t. pénzügyminiszter úrhoz kérdést intéztem, hogy meg vannak-e adóztatva, és ő azt méltóztatott akkor válaszolni, hogy a bányatörvény szerint, gondolom, hat esztendei átlagos bevétel alapján adóztatható csak meg valamely vállalat, és akkor e vállalatok nem voltak még hat évesek, tehát az átlag még nem volt kiszámítható. Valami ilyen választ kaptam akkor az igen t. pénzügyminiszter úrtól. Azóta elmúlt két esztendő, bizonyosan e kérdés már előbbre haladt: hát nagyon óhajtanám, hogyha méltóztatnék a t. pénzügyminiszter úr, ha oly helyzetben volna, ebben a részben is felvilágosítana, hogy ezen így termelt aranyat basánkból kivivő idegen társulatok a magyar állam részére jövedelmükhöz aránylag a mi állami jogunk kijátszásának elhárításával kellőképen megadóztatnának. Ertem azt, hogy ne csempésztessék ki a magyar arany megadóztatás nélkül, ha már német márkát vernek belőle. T. ház! A bányászatról röviden ennyit akartam megemlíteni. Most még egy ügyet akarok a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, de a melyre né^ve némileg zavarban vagyok, hogy ide tartozik-e vagy pedig a kereskedelmi minisztériumhoz. De én mégis idetartozónak vélem, mert némi új adónemmel függ össze, bár a postai szállítással is összeköttetésben van. Legyen szabad tehát azt itt felemlítenem. (Halljuk ! Halljukk!) Tudniillik a mi kedves osztrák sógoraink oly szeretetreméltók irányunkban, hogy a mi hírlapjainkat, melyek az osztrák határt átlépik, megadóztatják, és minden számért egy krajezárt kell a kiváltásnál fizetni, míg itt Magyarországon mi oly nagylelkűek vagyunk, hogy az osztrák lapokat meg jnem adóztatjuk A Neue Freie Presse és sok más egyéb osztrák lap 10 — 20.000 példányban hozatik be ide, és azokra nem vettetik ki a recziproczitás jogánál fogva ezen egy krajezárnyi adó. Én tudom, hogy erre mit felelnek némelyek. Azt felelik, hogy Ausztriában hírlap bélyegadó van; Magyarországon pedig nincs, tehát ezt pótolja azon intézkedés. Erre viszont azt válaszolom, hogy Angliában sincsen tudomásom szerint hírlap-bélyegadó, Amerikában meg épen nincs, és mégis, ha az amerikai és angol lapok ide behozatnak, két krajezár adót fizetnek. No, ha már ezen angol és amerikai hírlapoktól is megveszszük a behozatali adót, a mely államokban pedig hírlap-bélyegadó nincs, akkor következetesen járnánk el, hogyha a Bécsben megjelenő és általában az ausztriai hírlapok után is bevesszük ezt a behozatali adót. (Helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Ausztria külföld a mi számunkra. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon!) A magyar közjog legalább határozottan külföldnek ismeri, annak ismeri az igazságszolgáltatás is. Ha tehát Ausztria külföld, akkor ez olyan nekem, mint a milyen külföld Amerika vagy Anglia. (Helyeslés, a szélső haloldalon.) De mi okunk van nekünk az osztrák zsurnalisztikát itthon propagálni és azt