Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-429
1 2 42í». országos ülés 1895. február 12-én, kedden. tekintetében két feladat áll. Az első az: oda törekedni, hogy az állam azon bevételei, melyeket eddig a fogyasztási adókból élvezett, jövőre is biztosítva maradjanak. A második feladat pedig az: oly intézkedéseket léptetni életbe, hogy az a sok kellemetlenség, az a sok vexaczió, mely a fogyasztási adók beszedésével jár, lehető minimumra apasztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Az első irányban kényszerít bennünket az a körülmény is, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mint méltóztatik tudni, a szeszitaluiérési adónak kizárólagosság alapján való biztosítása ez év végével megszűnik, a mennyiben a kizárólagos alapon való biztosítás a kormánynak csak 1895. végéig van a törvényben megengedve. Ha ez elesik, igen jelentékeny bevételi csökkenés állna be. Ennélfogva gondoskodni kell oly intézkedésekről, hogy a fogyasztási adók eddigi mérve az állam részére biztosíttassák. A kizárólagos alapon való biztosítás egyszerű meghosszabbítása nem volna czélravezető, tekintettel épen azon tárgyalásokra, melyeket a szeszmonopólium behozatala ügyében legközelebb megindítani szándékoznak. Ennélfogva alig marad más hátra, mint oly intézkedést tenni, — s erre nézve lesz is szerencsém törvényjavaslatot beterjeszteni,— mely oda irányúi, hogy a szeszitalmérési adó vagyis azon 15 forint, mely e czímén a szeszt terheli, pótlék alakjában esatoltassék a szeszadóhoz, és így elérjük egyrészről azt a czélt, hogy az állam jövedelmei nem csökkennek, másrészt elesnek azon kellemetlenségek, (Úgy van! jőbbfélől.) melyekkel ma a szeszitalmérési adó beszedése és behajtása jár. (Helyeslés jobbfelöl.) S itt kötelességem a monopólium kérdésére vonatkozólag is nyilatkozni. (Halljuk! Halfyik!) Én a szeszmonopóliiim behozatalától valami különös finaneziális eredményeket nem várok azért, mert nálunk a monopólium behozatala nincs adóemeléssel együtt kontemplálva. Finaneziális fontossággal bir e kérdés Ausztriában, a hol szeszitalmérési adó nem létezvén, ha a monopólium behozatik, és a monopol-illeték hektoliterenkint 50 forintra emeltetik fel, úgy ez 15 forint adóemelést involvál. Fontossággal bir azonban ránk nézve is a szeszmonopólium kérdése ipari szempontból; mert meg vagyok győződve, hogy a szeszmonopőlium behozatala esetében megadhatjuk a szesziparnak azokat a feltételeket, azokat a faktorokat, — ágy az ár, mint a termelendő és eladható mennyiség biztosítását, — a melyek nélkííl a szeszipar egészségesen és biztosan alig képes fejlődni. És épen azért készséggel kijelentem, hogy részemről hozzájárulok azon intézkedésekhez, a melyek a szeszmonopólium behozatala tárgyában tétetni fognak, feltéve, hogy bizonyos előzetes kérdések, melyek tisztázását az ország érdekében feltétlenül szükségesnek tartom, kedvező megoldást fognak nyerni. (Helyeslés jőbbfélől.) Felvetette a t. képviselő úr a valuta-rendezés kérdést is, és azt a kérdést intézte hozzám, hogy minő állapotban van a valuta-rendezés, az aranybeszerzés? A valuta rendezés, t. ház, megy azon az úton, a melyen az megindíttatott, azon programm szerint, mely e tekintetben felállíttatott. Semmiféle fennakadás e részben nem jelentkezik és nem konstatálható. A mint méltóztatnak tudni, az alaptörvények körülbelül két és fél évvel ezelőtt alkottattak meg; a legutolsó, erre vonatkozólag meghozott törvény a múlt évben jött létre, mely a 200,000.000 ällamjegy bevonásáról intézkedik. Ezen törvény alapján a két állam között létrejöttek a megállapodások, és megindíttatott az államjegyek bevonásának művelete. És tekintettel arra, hogy az államjegyek bevonásáról szóló törvény csak bizonyos késedelemmel, mintegy hat hónappal később alkottatott meg, mint a hogy azt kontempláltuk, nagyon természetes, hogy a beváltási határidő vagyis a beváltási idő végpontja is bizonyos idővel kitartandó volt, úgy, hogy a törvényben ezen 200 millió forint beváltására határidőül az 1897. év vége van megállapítva. A gyakorlatban azonban t. ház, az áliamjegy-bevonás oly kedvező eredménynyel foly, hogy az l-es állam jegyek már majdnem teljesen be vannak vonva; van bizonyos mennyiség az 50-esek és 5-ősökből is bevonva és egy megállapodás értelmében, mely a két kormány között létrejött, ezen műveletnek befejezése nem az 1897. év végén, hanem már az 1896. év közepén fog megtörténni, tehát l 1 / 2 évvel korábban, mint a hogy az eredetileg kontemplálva volt. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebből méltóztatik látni, hogy a felállított programúinak ez a része minden fenn ,kadás nél • ktíl folyik, és pedig sokkal kedvezőbb eredménynyel, mint eleve kontempláltuk. (Helyeslés jőbbfélől.) A mi az aranybeszerzés ügyét illeti, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, t. ház, hogy ez ismeretes, és a valuta-arany ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentéséből méltóztatik majd meggyőződni arról, hogy a magyar kormánynak nemcsak a valuta rendezésére, illetőleg az egész 312 millió bevonására szükséges aranyösszeg, hanem még nagyobb arany mennyiségek is állanak rendelkezésére, és konstatálhatom az osztrák részre nézve is, hogy habár ott az egész mennyiség még nincs beszerezve, ép a mai tudósítások szerint értesültem arról, hogy a további aranybeszerzés iránt a kouzoreziummal a szerződés megköttetett. Ennélfogva tehát az aranybeszerzés tekintetében sincs semmiféle fennakadás. Az a körülmény, hogy a lefolyt idő alatt még nem voltunk képesek a készfizetéseket fel-
