Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

1 2 42í». országos ülés 1895. február 12-én, kedden. tekintetében két feladat áll. Az első az: oda törekedni, hogy az állam azon bevételei, melye­ket eddig a fogyasztási adókból élvezett, jövőre is biztosítva maradjanak. A második feladat pedig az: oly intézkedéseket léptetni életbe, hogy az a sok kellemetlenség, az a sok vexaczió, mely a fogyasztási adók beszedésével jár, lehető minimumra apasztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Az első irányban kényszerít bennünket az a körül­mény is, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mint mél­tóztatik tudni, a szeszitaluiérési adónak kizáró­lagosság alapján való biztosítása ez év végével megszűnik, a mennyiben a kizárólagos alapon való biztosítás a kormánynak csak 1895. végéig van a törvényben megengedve. Ha ez elesik, igen jelentékeny bevételi csökkenés állna be. Ennélfogva gondoskodni kell oly intézkedésekről, hogy a fogyasztási adók eddigi mérve az állam részére biztosíttassák. A kizárólagos alapon való biztosítás egyszerű meghosszabbítása nem volna czélravezető, tekintettel épen azon tár­gyalásokra, melyeket a szeszmonopólium be­hozatala ügyében legközelebb megindítani szán­dékoznak. Ennélfogva alig marad más hátra, mint oly intézkedést tenni, — s erre nézve lesz is szerencsém törvényjavaslatot beterjeszteni,— mely oda irányúi, hogy a szeszitalmérési adó vagyis azon 15 forint, mely e czímén a szeszt terheli, pótlék alakjában esatoltassék a szesz­adóhoz, és így elérjük egyrészről azt a czélt, hogy az állam jövedelmei nem csökkennek, másrészt elesnek azon kellemetlenségek, (Úgy van! jőbbfélől.) melyekkel ma a szeszitalmérési adó beszedése és behajtása jár. (Helyeslés jobbfelöl.) S itt kötelességem a monopólium kérdésére vonatkozólag is nyilatkozni. (Halljuk! Halfyik!) Én a szeszmonopóliiim behozatalától valami különös finaneziális eredményeket nem várok azért, mert nálunk a monopólium behozatala nincs adóemeléssel együtt kontemplálva. Finan­eziális fontossággal bir e kérdés Ausztriában, a hol szeszitalmérési adó nem létezvén, ha a mono­pólium behozatik, és a monopol-illeték hektoli­terenkint 50 forintra emeltetik fel, úgy ez 15 forint adóemelést involvál. Fontossággal bir azonban ránk nézve is a szeszmonopólium kér­dése ipari szempontból; mert meg vagyok győ­ződve, hogy a szeszmonopőlium behozatala eseté­ben megadhatjuk a szesziparnak azokat a fel­tételeket, azokat a faktorokat, — ágy az ár, mint a termelendő és eladható mennyiség biztosítását, — a melyek nélkííl a szeszipar egészségesen és biztosan alig képes fejlődni. És épen azért készséggel kijelentem, hogy részemről hozzá­járulok azon intézkedésekhez, a melyek a szesz­monopólium behozatala tárgyában tétetni fognak, feltéve, hogy bizonyos előzetes kérdések, melyek tisztázását az ország érdekében feltétlenül szük­ségesnek tartom, kedvező megoldást fognak nyerni. (Helyeslés jőbbfélől.) Felvetette a t. képviselő úr a valuta-rendezés kérdést is, és azt a kérdést intézte hozzám, hogy minő állapotban van a valuta-rendezés, az aranybe­szerzés? A valuta rendezés, t. ház, megy azon az úton, a melyen az megindíttatott, azon pro­gramm szerint, mely e tekintetben felállíttatott. Semmiféle fennakadás e részben nem jelentkezik és nem konstatálható. A mint méltóztatnak tudni, az alaptörvények körülbelül két és fél évvel ezelőtt alkottattak meg; a legutolsó, erre vo­natkozólag meghozott törvény a múlt évben jött létre, mely a 200,000.000 ällamjegy bevonásá­ról intézkedik. Ezen törvény alapján a két állam között létrejöttek a megállapodások, és megindít­tatott az államjegyek bevonásának művelete. És tekintettel arra, hogy az államjegyek bevonásá­ról szóló törvény csak bizonyos késedelemmel, mintegy hat hónappal később alkottatott meg, mint a hogy azt kontempláltuk, nagyon termé­szetes, hogy a beváltási határidő vagyis a be­váltási idő végpontja is bizonyos idővel kitar­tandó volt, úgy, hogy a törvényben ezen 200 millió forint beváltására határidőül az 1897. év vége van megállapítva. A gyakorlatban azonban t. ház, az áliamjegy-bevonás oly kedvező ered­ménynyel foly, hogy az l-es állam jegyek már majdnem teljesen be vannak vonva; van bizonyos mennyiség az 50-esek és 5-ősökből is bevonva és egy megállapodás értelmében, mely a két kormány között létrejött, ezen műveletnek befe­jezése nem az 1897. év végén, hanem már az 1896. év közepén fog megtörténni, tehát l 1 / 2 évvel korábban, mint a hogy az eredetileg kon­templálva volt. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebből méltóztatik látni, hogy a felállított programúinak ez a része minden fenn ,kadás nél • ktíl folyik, és pedig sokkal kedvezőbb ered­ménynyel, mint eleve kontempláltuk. (Helyeslés jőbbfélől.) A mi az aranybeszerzés ügyét illeti, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, t. ház, hogy ez ismeretes, és a valuta-arany ellenőrzésére kiküldött bizott­ság jelentéséből méltóztatik majd meggyőződni arról, hogy a magyar kormánynak nemcsak a valuta rendezésére, illetőleg az egész 312 millió bevonására szükséges aranyösszeg, hanem még nagyobb arany mennyiségek is állanak rendelke­zésére, és konstatálhatom az osztrák részre nézve is, hogy habár ott az egész mennyiség még nincs beszerezve, ép a mai tudósítások sze­rint értesültem arról, hogy a további arany­beszerzés iránt a kouzoreziummal a szerződés megköttetett. Ennélfogva tehát az aranybe­szerzés tekintetében sincs semmiféle fennakadás. Az a körülmény, hogy a lefolyt idő alatt még nem voltunk képesek a készfizetéseket fel-

Next

/
Thumbnails
Contents