Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

429. országos ülés 18%. feljruár 12-én, kedden. 13 venni, a műveletnek hátrányos megítélésére a'apűl nem szolgálhat. Méltóztatnak tudni, hogy Németországban a valuta-rendezésre vonatkozó alaptörvények az 1873. és 1875. években jöttek létre; akkor lett megállapítva a valuta rendezés programmja, és ma, 20 év lefolytával ez a programra még minrlig nincs teljesen, minden részletében kereszttílvive, (Mozgás a baloldalon.) mert — mint méltóztatik tudni — az ezüstkurans kérdése még mai nap is megoldatlan. Azt hiszem azonban, ebből a köiűlményből senkisem fogja azt a következtést vonni, hogy Németországban a valuta rendezés nem sikerült, vagy fennakadt. És azt hiszem, hogy mi azokkal az eredményekkel, melyeket két és fél év alatt elértünk, e tekintetben teljesen meg lehetünk elégedve. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mindazok a híresztelések, melyek e tekintetben egyes lapokban közzététettek, hogy a v;Jutarendezés programmja változást fog szenvedni, vagy hogy ez a művelet megakadt, egyáltalában minden alapot nélkülöznek (Élénk helyeslés a jobboldalon) Itt még mellékesen bátor vagyok magjegyezni a fogyasztá-íi adókra vonatkozólag előbb mondottakhoz, hogy az a kimutatás, melyet Molnár József t. képviselő úr sürgetett, rendelkezésre áll, és a t. képviselő urak között ki is osztatott. Ez az a füzet, mely, mint melléklet, a költségvetéshez évenkint ki szokott osztatni, így az idei: »Kimutatás a fogyasztási és italadók 1894. évi biztosításának eredményéről«. Molnár József képviselő űr még három különböző konkrét panaszos ügyet említett fel, a melyekben szerinte a pénzügyi adminisztráezió helytelenül járt el. Miután az ügyeket nem ismerem, azokról érdemileg nem is szólhatok; általánosságban csak azt kívánom megjegyezni, hogy ha a t. képviselő úr méltóztatott volna c tekintetben hozzám magánúton fordiilni, a legnagyobb készséggel megtettem volna az erre vonatkozó intézkedéseket, úgy, hogy ezeket a konkrét, apró sérelmes eseteket talán nem is lett volna szükséges az országgyűlés elé hozni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a letét-kiutalványozásnak megtagadását illeti az adóhivatal által, azt hiszem, itt különbséget kell lennünk a szerint, hogy miképen Szólott az a beutaló végzés, a melylyel az a letét az adóhivatalba beutaltatott; mert méltóztatnak tudni, vannak oly bírói beutaló végzések, a melyekben egyenesen az van kötelességévé téve az adóhivatalnak, hogy a kifizetést nemcsak nyugta mellett, hanem egyszersmind ezen beutaló végzésnek bevonása mellett van jogosítva teljesíteni. Ha igy szólott az a bírói utasítás, akkor az adóhivatalnak nemcsak kötelességében volt így eljárni, de joga sem volt a bírói utasítástól eltérni. Ha ellenben ez egy általános beutaló végzés volt, a nélkül, hogy ezt a specziális utasítást foglalta volna magában, akkor — azt hiszem — egy egyszerű felebbezés a pénzügyigazgatósághoz segített volna a dolgon. Egyébiránt, miután hallottam épen a tárgyalás folyamán s t. képviselőtársam beszéde alatt más oldalról is, hogy fordultak elő ily esetek, kötelességemnek fogom tartani e tekintetben tájékozást szerezni (Helyeslés jobbfelől.) és általános intézkedést tenni. A t. képviselő úr beszéde végén egy határozati javaslatot nyújtott be, (Halljuk! Halljuk!) melyben oda kívánja utasíttatni a kormányt, hogy az 1885 : XI. tczikknek a miniszterek és államtitkárok nyugdíjazására vonatkozó intézkedései megváltoztatása tárgyában törvényjavaslatot nyújtson be (Halljuk! Halljuk!) Hát, t ház, egy miniszter némileg feszélyezett helyzetben lehet akkor, ha a miniszteri nyugdíjakról van szó. Én azonban kivételesen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy legkevésbbé sem érezhetem magamat e tekintetben feszélj-ezettnek, először azért, mert kevés idővel ezelőtt, midőn a pénzügyi szolgálatból kiléptem, semmiféle nyugdíjra nem tartottam igényt, és így ténynyel konstatálhatom azt, hogy nem tulajdonítok nagy fontosságot nyudíjigényemnek. Másrészt könnyebb a helyzetem azért is, mert ámbár egyes ellenzéki lapokban azt olvastam, hogy abban az esetben, ha én most nyugdíjba mennék, 8.000 forintra volna igényem, biztosíthatom a t. házat, hogy ha én ma nyugdíjba megyek, egy árva krajezár nyugdíjigényem sincs. (Élénk tetszés.) Ily körülmények között, t. ház, azt hiszem, elfogulatlanul nyilatkozhatom e kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Véleményem az, hogy azon indokok, azon szempontok, melyek a törvényhozást vezérelték akkor, mikor az 1885 : XI. törvényczikkbe az említett intézkedéseket beiktatta, mai napig is teljes mértékben fennállanak, és én meg vagyok győződve, hogy sem a jogegyenlőséggel, sem a demokráezia princzipiumaival össze nem egyeztethető az, (Igaz! Úgy van! a jobboldalról. Ellenmondások a szélső baloldalról.) hogy csak oly egyének számára legyen a miniszteri vagy államtitkári állás nyitva, a kik magánvagyonnal is rendelkeznek. És én valóban igen csodálkozom azon, hogy épen azon pártról, a mely magát az igazi demokráezia princípiumainak hordozójául kívánja tekintetni, terjesztetik be oly határozati javaslat, mely — a mint említem — felfogásom szerint sem a jogegyenlőséggel, sem a demokratikus princzipiumokkal össze uem egyeztethető. (Közbeszóld-