Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

420. országos ülés 1895. február 12-én, kedden. U előtt, és ugyanazon programmnak keresztülvitelére vállalkozik. Lehetséges, t. ház, hogy ez a nyilatkozat nem mindenkit elégített ki; lehetséges, hogy vannak, a kik azt óhajtották volna, hogy az új kormány egyszersmind új pénzügyi programmal is álljon elő, hogy a pénzügyi politika terén új irányokat, új ösvényeket jelöljön ki s ezeknek követésére hívja fel a házat és a törvényhozást. Én azonban azt hiszem, hogy épen akkor jártam volna el helytelenül, épen akkor követtem Yolna el hibát, ha akár egyéni hiúságból, hogy az új kormány pénzügyi működésére saját egyéniségem bélyegét rányomjam, vagy pedig bármely más okból eltértem volaa az ismert és biztos alaptól, és új irányzatok követését ajánlottam volna a t. háznak. Azt hiszem, mondom, akkor követtem volna el hibát; mert bármiképen méltóztatnak gondolkozni és ítélni az előbbi kormány működéséről, egy dolgot kétségbevonni nem lehet, és ez az, hogy az előbbi kormány épen a pénzügyi téren érte el legnagyobb, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) és pedig az országnak nemcsak közgazdasági életére, hanem politikai súlyára is legnagyobb sikereit. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az előbbi kormány pénzügyi politikájának köszönhetjük, hogy sikerült elérnünk azt a czélt, a melyet még rövid idővel azelőtt mindenki lehetetlennek tartott, tudniillik az államháztartás egyensúlyának helyreállítását és pedig nemcsak momentán, hanem állandó helyreállítását. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbalon: Fejérváry már lebillentette!) Ennek a politikának köszönhetjük azt, t. ház, hogy állami hitelünk arra a szíovonalra emelkedett, a melyen a legelőrehaladottabb európai államok hitele áll. Ennek köszönhetjük azt, hogy a közgazdasági érdekek megsértése és megrontása nélkül sikerűit a kormánynak rendelkezésére olyan pénzeszközöket juttatni, a melyeknek segélyével bőségesen táplálhatta a közgadasági és kulturális érdekeket és az adminisztráczió érdekeit, sokkal nagyobb mértékben, mint azelőtt. (Igaz! Igás! jobbfelöl.) S ennek a politikának köszönhető az, hogy sikerült a legmagasabb, a legnehezebb pénzügyi problémának, a valutarendezésnek megoldásához fognunk a siker kilátásának reményével. (Helyeslés jobbfelöl.) Ilyen körülmények közt, t. ház, azt hiszem, helyesen jártam el akkor, midőn egyáltalán semminemű egyéni szempontok által nem vezéreltetve, megmaradtam azon az alapon, melynek az ország az előbb említett nagyfontosságú eredményeket köszönheti. (Helyeslés jobbfelöl.) Felvetette a t. képviselő úr. azt a kérdést, hogy vájjon magamévá teszem-e az egyei adók reformjára vonatkozólag az előbbi/í mányelnök és pénzügyminiszter által kicpge: zott munkálatot. Erre válaszolhatom, t. ház, hogy azt a munkálatot, mely a t. képviselő urak előtt áll, s a melynek tendencziája vagy fővonalakban czélzata az, hogy a harmadik osztályú kereseti adónak kulcsa leszállíttassék, hogy a progreszsziv megadóztatás behozassák, hogy az általános jövedelmi pótadó elejtessék, hogy ennek helyébe egy, a személyi adózás elvére fektetett új jövedelmi adó hozassék be, továbbá, hogy a házadó a jelenlegi három évi cziklus helyett egy évre vettessék ki: szóval ezt a rendszert, ezt a tervezetet, melynek a főelvei ezek, igenis, egészében magamévá teszem. Nem állítom én, t. ház, a mint hogy ezen memorandum szerzője sem kontemplálta azt, hogy ez gyökeres és teljes adóreformot képezne; hanem mindenesetre áll az, hogy ha ezen reform keresztűlvitetik, adózásunk legnagyobb, legégetőbb bajain segítve lesz. És én azt hiszem, t. ház, hogy az adórendszereknek nagyon gyors változtatása sokkal több hátránynyal jár, és sokkal hátrányosabb magukra az adózókra is, mint azok az előnyök, a melyek egy theoreticze talán teljesen kidolgozott rendszerből haramiának az adózó közönségre. Egyébiránt, t. ház, nem vagyok abban a helyzetben, hogy részletes fejtegetésébe bocsátkozhassam mindazon kérdéseknek, melyeket a t. képviselő ár az egyenes adók reformmunkálata ügyében felvetett. Nem vagyok ebben a helyzetben, mert hiszen az, a mi a képviselő úr bírálata tárgyát képezte, nem törvényjavaslat, hanem egyszerű memorandum, melynek még keresztül kell mennie a közvélemény retortáján, (Úgy van! jobbfelöl.) és csak azután fog törvényjavaslat alakjában a ház elé kerülni. Csak akkor lesz majd módomban, hogy erre nézve állást foglalhassak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Különben, t. ház, hogy a munkálat eddig nem halad telőre, hogy a kilátásba vett egyenesadó-ankét még nem tartatott meg, azt első sorban a beállt kormányválságnak, részemről pedig azon rövid időnek méltóztassék tulajdonítani, a mely óta e helyet elfoglalom. De hogy a késedelem egyáltalában nem vált hátrányára a dolognak, az kétségtelen, mert hisz látjuk, hogy egyes előkelő közgazdasági testületeink még csak ezután fognak foglalkozni a kérdéssel. Köztudomású az is, hogy Ausztriában az épen e hónapban összeülő Reiehsrath fogja megkezdeni az egyenes-adó reformjának tárgyalását, és tekintettel a sok részben analóg viszonyokra, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Mi közünk hozzá ? Felkiáltások jobb felöl: Tanulunk tőlük.') alkalmunk lesz az ottani tárgyalásokból cgyet-mást saját znunkra fordítani. (Helyeslés jobbfelöl.) t. képviselő úr felvetette a fogyasztásiadók IkérH&ét is. Előttem, t. náz, a fogyasztási adók