Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

j 5g 436. országos ülés 1805. február 22-én, pénteken. legyen kizárólagos birtokában, másfelől oda szorítani, hogy egy törvénynek békói és bilincsei által érezze fejlődését korlátozva, akadályozva: ez nem parlamentáris, nem alkotmányos élet berendezése, hanem ez egy álarcz mögött az abszolutizmusnak egy szelíd formája, mely a nemzetnek bizonyos kis terén megengedi a cselekvést és működést, de azon a határon, melyet megszabott, nem engedi túllépni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen akkor mi a nemzetek történetében nem vagyunk egyebek, mint az állatvilágban a vakondok, mely mindig a földet túrja, és örökké a földben akar alkotni magának biztos házat, de azt soha kiépíteni nem képes, és valahányszor a föld színére akarja emelni fejét, hogy azt meglássa, akkor ott várja a kapa, mely, őt visszaveri, agyonüti. (Igaz! Úgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem, t. ház, az a rendszer, mely itt meg van alkotva egy pártnak kizárólagos uralmával, egy törvénynek pedig békőival és bilincseivel, az nem a fejlődésnek, nem a haladásnak, nem a nemzeti erő kibontakozásának állapota; ez a helyzet beteg és rohamosan vezet arra, hogy a tömegek elégületlensége folytán egészen alkotmányellenes és oly tendencziák érvényesüljenek, a melyek a forradalomba hajtják a nemzeteket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Olyan nemzetek soha sem csináltak forradalmat, a melyek érezték, hogy akaratuk érvényesülhet. Egy nemzet, a mely nem látta a maga akaratának útját elzárva, forradalmat nem csinált. De tekintsenek önök a világtörténelem lapjaira, mindenütt megtalálják azt, hogy az anyagi élet romjai, hogy az állami intézményeknek akként való megalkotása hogy fölkeltették a népben azt a hitet, miszerint boldogulásának akadálya az állami szervezet és az állam törvényei, ezek mindig megelőzték a forradalmakat. Az éhség és inség voltak megelőzői a népies törekvések nagy kitöréseinek, melyek trónokat sepertek el, intézményeket és osztályokat döntöttek meg. Azt kérdem, t. ház, hogy midőn a mi politikánk nincs arra az egészséges parlamentarizmusra fektetve, a mely képes egyedül a nemzetnek nyugalmát megalkotni, a mi kormányunk politikai vezérei miként gondolkoznak a társadalmi erőkről, arról a társadalomról, a mely betölti az állami élet kereteit, a mely nek romlottsága megfertőzteti az állami életet, a mint az állami élet romlottsága megmérgezi a társadalmat ? Miként gondolkoznak ezen társadalomról, melynek tevékenysége, munkássága, vagyonszerzése, de a melynek egyúttal hanyatlása, megromlása az állami életet is magával rántja ? Azt látom, hogy a kormánynak társadalmi politikája nincs. Évek óta hirdetjük, hogy Magyarországon hatalmas társadalmi politikát kell követni, a múlt utalja arra. A török háború idejében a népességnek nagy része az országhegyes, szegény vidékeire szorult fel, az országnak közepe, a nagy Alföld pedig néptelenné tétetett. Az Alföld a maga agrikultur viszonyaival, a felföld a maga túlnépességével a szocziális kérdés megoldásának alkalmas módját nyújtaná oly kormány' részére, a mely a népesedési mozgalmat vezetni, irányítani volna hajlandó és képes. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) És midőn arról volt szó, hogy az állami birtokok értékesíttessenek, a helyett, hogy az állami birtokok a belső telepítés folytán helyes rendszer szerint értékesíttettek volna, nagyban és egészben potom áron elpocsékoltattak, elfecséreltelek. (Úgy van.' Úgy van ! balfelől.) Most, midőn ott állunk, hogy Magyarországnak Istentől megáldott éghajlata és földje daczára itt a nyomor üti fel a fejét: akkor a kormány tanácskozatlanúl, a folyó ügyek elintézésével és lepergetésével akarja orvosolni a bajokat, holott itt hatalmas politikának kellene érvényesülnie, a mely a népesedési mozgalmat ragadja kezébe, és egyik vidéknek túlnépességét a másik vidékre átszállítja, a mely megszünteti azon korlátokat, a melyek a népesség jóléte érvényesülésének útjában állanak, melyek részint a nagy állami birtokok, részint más kötött birtokok által egyfelül a kis embereket teljesen kiszolgáltatják a létbarcz küzdelmeinek, másrészt a nagyokat arról biztosítják, hogy vagyonuk sohasem apadhat, hanem mindig szaporodni fog. T. ház ! Társadalmi politikát folytatni: erőteljes, magas szempontokra emelkedő kormányra van szükség. Mert ha látjuk, hogy a népnek mire vau Magyarországon szüksége, — szüksége vau iskolára. És én, midőn indítványoztam, hogy a millenium alkalmával ezer népiskola állíttassák fel, azt a választ kaptam, hogy annyit nem, de négyszázat lehet. És most a költségvetés tárgyalásakor előállott a miniszter úr, hogy a millenium megünneplésére csak száz iskolát képes megalkotni. Hiszen, ha mi a népnek a sorsán akarunk javítani, akkor a népet a küzdelemre sokkal erősebbé kell tennünk; oktatni kell, hogy elméje felvilágosításával keze munkáját értékesebbé tudja tenni; úgy kell szervezni a közoktatást, hogy az mindenkihez eljuttassa az értelem világát. De az önök tevékenysége e téren nem áll arányban a nemzet feladataival, sőt anyagi helyzetével sem. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másfelől a népnek jogra van szüksége. A lázongó társadalmat csak úgy lehet kibékíteni, ha nincs elzárva azon törvények meghozatalától, melyek sorsát intézik, ha azon polgároknak, a kik vér- és pénzadóval szolgálják