Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

43C. országos ülés 1895. február 33-én, pénteken. 155 tudatban élnie, hogy annak minden részlete mindenki előtt világos és ismeretes legyen. Mindenki megválaszthatja, hogy mely részein vállalja el a munkát, hogy_ melyik részét iparkodik magasabbra emelni. Önök terv nélkül, kuszáitan, ideoda kapkodva dolgoznak akkor, midőn a közvélemény áramlata önöket munkára kényszeríti és oda szaladnak a hol legnagyobb és legfülsértőbbé válik a jajgatás. Nincs terv, mely a munkát egységesen tervezné meg, mely azt egészszé alkotná. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) T. ház! Magyarország kormánya nemcsak arra vau hivatva, hogy egy államot tengessen, hogy napról-napra a folyó ügyeket intézze, hanem arra, hogy ebben az államban egy nemzetnek létét biztos alapokra fektesse, annak fejlődését biztosítsa s mind magasabb fokra vigye. Ezt az államot nemcsak azért alkották meg, hogy^az államtudományi theoriák itt keretet nyerjenek a maguk érvényesülésére, hanem azért, hogy egy nemzet, a magyar nemzet a maga életfentartási feltételei számára benne egy eszközt, egy hatalmas organizácziót, az intézmények összes emeltyűit megnyerhesse és a szerint fejlődhessék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Egy nemzet, mint a magyar, mely századokon át kellett, hogy elnyomatást tűrjön, századon keresztül kellett, hogy saját fentartásáért harczoljou, épen azon századok alatt, a melyek alatt Európa nyugati népei képesek voltak a különböző fajokból, különböző kis nemzetekből egy nagy nemzeti testet, egy élő organizmust kifejleszteni, ez a magyarnemzet most, midőn önrendelkezéséhez jutott, sokkal erőteljesebben kellene, hogy a nemzeti élet számára és csak egyedül a nemzeti élet számára szervezze és rendezze be az állami életet, hogy annak minden erőkifejtése a nemzet érdekében hasznosuljon. Sokkal több gonddal, nagyobb figyelemmel kellene ügyelni arra, hogy a népek bekövetkezendő létküzdelme közepette minket ne érhessen vád, hogy megvolt az idő, megvoltak eszközeink, hogy e nemzetet erőssé, hatalmassá és állami életét és nemzeti létét teljesen biztosító hatalommá kifejleszteni legyünk képesek, de mi elvesztettük az időt, elpazaroltuk az eszközöket. Egy nemzet, mely a különböző fajok létharczai közé van beékelve, nem elég gazdag arra, hogy anyagi életéből, hogy gyermekei véréből egy cseppet, egy parányit is áldozatul hozhasson idegen érdekek szolgálatának, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) idegen nyelv támogatására. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És midőn itt elmondatik, hogy a nemzeti pártnak azon követelései, a melyek a nemzeti politikának általuk megfogalmazott tartalmát képezik, nem fogadtattak el, sőt mi a túloldalról a kormánypárt vezérszónoka (Derültség a balés szélső baloldalon.) azt hangoztatja, hogy ha a közjogi alapon álló pártok egyesülése létre nem jön, ez sokkal jobb, mintsem hogy közöttük elvi eltérések, elvi különbségek legyenek, — mit jelent ez? Azt jelenti, hogy itt a nemzeti párt az 1867: XII. tcz. keretében elérhető nemzeti követelményeket állította fel és fogalmazta meg. A haladásnak csak egy lépcsőjét képezi ez azon az úton, melyet a nemzetnek meg kell tennie, és önök körében férfiak akadnak, sőt úgy látszik, az egész párt helyesli azt, hogy visszautasítsák azoknak a férfiaknak közreműködését Magyarország nehéz helyzetéből való kibontakozás munkájában, kik a nemzet számára és a maguk számára kérnek jogokat a haladás lépcsőjén. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát lehet Magyarországnak egy fia, és a magyar törvényhozásnak egy tagja, a ki megtagadja, hogy e nemzetnek a meghozott törvények megváltoztatására is joga van, hogyha életének feltételei, fejlődésének igényei azt megkövetelik? A miniszterelnöki székből hallottuk azt, hogy az 1867: XII. tcz. megváltozhatatlan. 25 esztendeje, hogy ez a törvény meghozatott; 25 esztendőnek minden haladása, 25 esztendőnek minden fejlődése, ezen 25 esztendő alatt elért minden politikai sikere, minden politikai tájékozottsága a nemzetnek mind hiába való volna ? A 25 esztendő előtt az állami ügyek kezelésében még akkor kevésbbé jártas férfiak által|jmeghatározott tartalom keretébe kell, hogy a fejlődés beleszorítva legyen, beleszorítva még akkor is, midőn az a keret a fejlődést már megakadályozza ? ( Úgy van ! Űgy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mit akar gróf Apponyi Albert és pártja? Csak azt akarja, hogy a magyar nyelvnek és a magyar államnak azon jogai, melyek az 1867 : XII. tcz. által el nem ragadtattak, érvényesüljenek. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát nem minden kormánynak legfőbb kötelessége az, hogy a létező törvények keretében a fejlődésnek csíráit keresse meg, azokat nevelje magasra, hogy a törvények keretében való fejlődéssel a nemzeti élet is fejlődjék, szélesedjék, erősödjék? Csak a mi kormányunk volna az, mely a nemzeti törekvéseket, a magyar államnak, a magyar nyelvnek igényeit nem hajlandó érvényesíteni, még pedig érvényesíteni akkor, midőn abban a törvények nem gátolják, érvényesíteni akkor, midőn abban a nemzetnek aspirácziói és törekvései is támogatják? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, egy nemzetet oda szorítani, hogy a politikai hatalom csak egy pártnak 20*