Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

154 48*. or«»4go* filé* 1895. február 22-én, pénteken. nem lehetséges, ha egyik párt elfogadja azt, hogy ő mindig azt ismeri el vezéréül, a ki kormänyelnök, a kormányelnök pedig mindig az, a kit a koronának kiváló bizalma e helyre meghív. Hisz az egész országgyűlésnek hivatása az, hogy a kormány fejét, ki az egész kabinetnek megadja a jelleget, a többség egyfelől támogassa, de ezen támogatásnak meglegyenek feltételei, ezen feltételeket ellenőrizhesse is. De miként ellenőrizheti, ha a pártnak vezére, a ki a pártot összetartja, szervezi, egyáttal azt a pártot a kormány ellenőrzésére tanítja és kiképezi: a kormány elnöke? Nem a kormány ellenőrzésére, felügyeletére és korlátozására alkottatik meg nálunk a többségnek szervezete, hanem egyszerűen a miniszterelnökök választatnak maguknak többséget, a miniszterelnököt megválasztják Bécsből, többség és minisztérium alá vannak rendelve Bécsnek, és azért kel], hogy Magyarország a maga fejlődésében hátramaradjon. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Minden parlamentáris rendszer abból áll, hogy a pártok egymást felváltják; az egyik az ellenzéken megifjodik; megtanulj politikai küzdelmeket saját erőivel vívni ki; a másik, ha kormányra kerül, ott megnyeri a kormányzatnak nyugodtságát, a kormányzati látkört és a tájékozottságot. De a hol oly parlamenti rendszer uralkodik, a mely már 25 esztendő óta arra van építve, hogy mindig egy és ugyanazon párt. kormányozzon, a mely pártnak kezéből a kormány soha ki nem jő, és a hol ezen ténynek keresztülvitelére nemesak a pártnak népszerűsége, nemcsak a kormánynak tekintélye, hanem az állani egész szervezetének hatalma, a koronának tekintélye is igénybe vétetik: ott a parlamentarizmusnak csak látszata van, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) az álarez mögött pediglen diktatúra, parancsolás és szolgaság van. (Úgy van! Úgy van! JÉlénk helyeslés a szélsőbalon.) Vajay István: Világcsalás! Ugron Gábor: Egy párt, a mely örökké kormányoz, egy párt, a mely midőn már férfiai elkopnak, akkor az ellenzéktől veszi a férfiakat kölcsön; (Ügy van! a szélsőbalon.) egy párt, a mely midőn már szellemi meddőségbe esett, elvesei előbb az egyik ellenzéki párt politikai programúi]ának, azután a másik ellenzéki párt politikai programmjának egy részét, — (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) mire mutat ez? Arra, hogy politikai jogosultságának keresi a czíoiet, hogy hatalmának birlalását indokolhassa; keresi ahhoz az okot és ürügyet; de nem egy egész rendszer, egy politikai rendszer, a mely az egész állami életet áthatja, az, a mi az ő poli" tikáját megalkotja, hanem csak esetről-esetre egyes politikai fogásoknak és intézményeknek létesítése. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: Apró csélssövényeh!) Hiszen olyan országokban, a hol az alkotmányos kormányzás már kifejlődött és magának megásta a rendes medret, minden pártnak természete s annak következtében akcziójának egész iránya előre látható; minden párt a maga fejlődésének logikai folyományán hozza meg az intézményeket az állami élet számára. Mi nálunk, miután az ellenzék és az ellenzéki pártok soha a kormányon fel nem cserélhetik az egyszer kormányra jutott pártokat, a rendszernek ez az egészséges vállalkozása nem fejlődhetik ki, de még az sem fejlődhetik és nem fejlődhetett ki, hogy maga a kormánypárt egy állami rendszert alkotott volna magának. Az egész állami hatalmat bírják, annak minden erejét kihasználják önök, nem azért, hogy egy államot szervezzenek és alkossanak, hanem hogy egy pártot összehozzanak és összetartsanak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A közintézményeknek egész lánezolatát kellene megalkotni, és önök egy korteshálózatot létesítenek. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az intézményeknek erőt kellene adni, a mely a polgárokat védelmezi, anyagi boldogulásukat lehetővé teszi, és önök az intézményeknek csak egy jelleget tudnak adni: hogy az ország választópolgárait és ez által a hatalmat minél erősebben a kezeikben tartsák. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Megszavazzák az eszközöket egy kormány számára, a mely az állam szervesetének kifejlesztésére még soha egy nagy kouczepeziójú tervet megalkotni nem tudott. Ki az, a ki meg tudja mondani, hogy Magyarországnak állami felépítését milyen irányokban fogja folytatni a jelenlegi szabadelvű párt? Senki meg nem tudja mondani annak a nagy tervezetnek az alaprajzát, amely nagy tervezet szerint kellett volna, hogy önöknek megelőzői, kell, hogy önök és a kik önök után következnek, ezt a magyar államot építsék, fejleszszék.dÚgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Egy állami élet olyan, mint egy nagy monumentális épület, annak tervét előre elkészítik; egy korszak nem képes azt végrehajtani, különböző korszakokban épül fel, de egységes tervek szerint készül el, minden egyes részletének már kezdetben meghatározott hivatása van, és e hivatásának megfelelően emelkedik és tetőztetik be. Egyik része az épületnek előbb kerül tető alá, mert hamarább következnek be azok a feltételek, a melyeknél fogva magasabbra nem juthat, de ott vannak a legszilárdabb, legszélesebb alapfalak, a hol legmagasabbra kell emelkednie az épületnek. így az állami élet szervezetében akképen kellene egy államot megalkotó tervnek már most a köz-