Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

436. országos ülés 1895. február 22-én, pénteken. 153 ellenzékeknek sajtóorgánumai nem szűntek meg ínég fokozottabb mértékben növelni az izgatottságot, kiélesíteni a kölcsönös ellentéteket. Nem akarom ezzel azt mondani, sőt tudom, hogy a nemes gróf ezen ténykedéstől teljesen távol áll, és az bizonyára intenezióival legkevésbbé sem egyezik meg. Hanem itt van azután egy másik jelenség: felkel a kilépettek pártjának padjairól Asbóth János képviselő úr, és gúnyolódva ránk mutat, és azt mondja: a szabadelvű párt gyengeségének érzetében erőszaporodást óhajtván nyerni, úgy tesz, mint a vásári komédiás, a ki oda áll a bódé elé és azt mondja: Nur hereinspazieren, meine Herren! Én bizonyára nem akarok komolyan foglalkozni a t. képviselő úrnak ezen igazán nem komoly beszédével, hanem fel kívántam ezt hozni annak megmutatására, miképen közelítették meg onnan a túlsó oldalról azt, a mit gr. Szapáry Gyula képviselő úr őszintén magának vallott és elérni akart. És mi történt azután a másik oldalon? Felszólalt Ugron Gábor t. képviselő úr, és szokott nagy hatalommal, szokott nagy hangon megmagyarázta nekünk a mi leczkénket és azt mondta, hogy a szabadelvű pártnak és ezzel egyetemben minden 67-es alapon álló pártnak önmaga és a nemzet iránti kötelessége a fúziónak mentől hamarabb való keresztülvitele. Tudja ő, hogy az az óriási párt aztán egész súlyával rá fogna nehezedni a szegény függetlenségi és 48-as pártra. (Derültség.) Tessék elhinni, hogy én kételkedem Ugron Gábor t. képviselő úr akkor kiejtett szavainak őszinteségében. Ki tudhatná jobban, mint ő, — hisz a tanúiságot] a saját pártjából meríthette, — vájjon bir-e kellő erőt kifejteni az olyan párt, hol az egyes képviselők az elvek teljes ellentétessége által vannak elválasztva. Nekem igenis meggyőződésem, hogy az a nagy szabadelvű, illetve 67-es párt, mely az eddigi 67-es pártok fúziója által megalkottatnék, mielőtt a köztük lévP akadályok elháríttatnának, higyje el Ugron Gábor t. képviselő úr, — és ő is jól tudta már akkor, — hogy az így megalakult párt sokkal kisebb nyomást gyakorolhatna a függetlenségi és 48-as pártra, mint ma gyakorol csekélyebb számával, de tömörségével és elvhűségévéi, (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) T. ház! Az, a ki a fúziót itt komolyan akarja, annak komolyan kell akarnia az ellentéteknek, az akadályoknak teljes elhárítását is, mindenekelőtt azt, hogy a még hátralévő egyházpolitikai javaslatok mentől előbb megoldást nyerjenek, és így az egyházpolitika letűnjön a napirendről, (Zaj.) azt, hogy ezáltal legalább köztünk és az egyházpolitika miatt kilépettek közt lévő válaszfal ledőljön, s így azok ne ide hivassaKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXHI. KÖTET. nak, hanem magukat itt otthon találják. Meg vagyok győződve, hogy csak olyan fúzió lehet tartós, mely a közös czélok és az azokért való harczban fogamzik meg, és a harczban mintegy vérkeresztséget nyer. Ily fúzió lehető lesz már legközelebb, és azt hiszem, ha az igazi akarat megvan, nem is lesz akadály. Addig én maradok, a mi voltam, e párt szerény és elvhíí tagja. Én a. minisztériumnak a bizalmat és a törvényjavaslatot megszavazom. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Bartók Lajos jegyző : Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! A szőnyegen levő törvényi avaslat értelme az: a parlamentáris kormány felhatalmazást kér, hogy Magyarország jövedelmeit bevegye, hogy Magyarország jövedelmeiből az állami élet vezetésére, a társadalom irányítására szükséges költségeket fedezhesse. Én és elvbarátaim a kormányt ezen feladatok teljesítésére sem hajlandónak, sem képesnek nem találjuk, a mely feladatok teljesítésére a költségvetési törvény elfogadása alkalmával felhatalmazást ny er. (Igás! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez a kormány alig parlamentáris. Parlament van. A parlament többségéből került ki a kormány ; de épen ez a kormány e helyre akként jutott, hogy a parlamentáris feltételeknek elég nem lett téve. (Igaz! Úgy van! a szélsőhalon.) A törvényhozás még ma sem tudja, mely valódi okokból távozott az előbbi kormány,, és nem tudja megérteni, mely okokból kellett, hogy megajándékoztassák ezen kormánynyal. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A parlamentáris rendszer megkívánja azt, hogy a kormány működését ellenőrizzék az országgyűlésnek házai. Az országgyűlésen levő minden párt, még a többség is, kötelezettséget vállal arra, hogy a kormányt ellenőrizi. Ép a többség ellenőrzése az, mely a kormányt a szorosabb korlátok közé szoríthatja. Micsoda parlamentarizmus az, hogy ha a többségnek vezére mindig az időszerinti miniszterelnök? Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ő Felsége a maga bizalmánál fogva nemcsak kormányelnököt, hanem egyszersmind a többségnek pártvezért is nevez ki. Az nem parlamentáris, ha a korona befolyásos férfiakat nemcsak a kormányba ültet, hanem egyúttal a pártok élére emel. Nem parlamentáris az, ha a párt nem a saját legkitűnőbb férfiait választja meg pártvezérekűl. Hiszen Tacitus igen szépen megmondotta: A királyt a születés, a vezért a tehetség jelöli ki. Itt nem a tehetség jelöli ki a vezéri:, hanem a kinevezés, és nem a vezéri zászlót, a vezéri kardot és lobogót követik, hanem a tárczát. T. ház! Alapjában beteg ez a parlamentáris élet, mert a pártok felváltó kormányozása 20