Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

152 436. országos ülés 1895. február 22-én, pénteken. nemzeti állam egész épségében fentartassék; erős, elégséges és biztos eszköz arra^ hogy mindazon idegen befolyások, a melyek bárhonnan jöjjenek, államéletünkre, alkotmányos életünkre hatást ne gyakorolhassanak, sőt visszaszoríttassanak és elégséges eszköz arra, hogy megfékeztessék az egyoldalú felekezeti érdek és felekezeti őrjöngés is, megfékeztessék a nemzetiségi agitáczió és a nemzetiségi hóbort túlkapása is. (Helyeslés jóbbfelol.) Midőn mi, t. ház, ezen nagy czélokat elérni akarjuk, midőn munkálkodni akarunk azon, hogy a mi közigazgatásunk egységes épülete is ki legyen építve, akkor ha mi magunknak e munkánál első helyet követelünk is, semmi esetre sem követelünk kizárólagosságot, és nekem nagyon sajnálnom kellene, t. ház, és kétségbe kellene esnem a nemzet életképessége felett, ha nem volnék meggyőződve, hogy ezen ezé!ok, ezen eszmék nemcsak minket lelkesítenek, a kik ezen párt padjain ülünk, hanem lelkesítik a többi pártok számos férfiát is. Madarász József: Engem nem! Sréter Alfréd: És nekem csak sajnálnom lehet azt is, hogy vannak, a kik ma az együvé tartozást, együttességet talán kevésbbé fontos, vagy legalább a jelen viszonyok között kevésbbé aktuális jelentőségű kérdések és czélok végett egyelőre visszautasítják, és nem kétkedem abban sem, hogy elérkezik az ideje, midőn egyes czélokra nézve legalább az együttműködés nem lesz. lehetetlen. T. ház! Mi nem vagyunk ezen országban annyian, ezen nemzet nem elég erős arra, hogy csak azt keressük, a mi bennünket szétválaszt, vagy hogy egyedül a politikai ellentéteket keressük; nekünk kötelességünk az, hogy keressük azon pontokat, a melyeknél vagy valamennyien egyetértünk, vagy legalább a legnagyobb többség egyetért. És, t. ház, van valami, — és hogy van, az e nemzetnek legnagyobb szerencséje, mert az biztosítja ezen nemzet jövőjét, államiságának teljes fejlődését, — ez pedig az, hogy

7 mi e ház bármely pártjához tartozzunk, s bármely padjain üljünk, nincs köztünk egyetlen egy sem, a ki ne volna egy a koronás királyunk iránti hűségben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az, a miért nincs a föld kerekségén ország, hol a trón biztosabb alapon állana, mint Magyarország koronás királyának trónja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik; a másik pedig az, hogy ha nem is mindannyian, de nagy többségben egyek vagyunk a 67-ki kiegyezés által megteremtett közjogi alap, az 1867-iki kiegyezés védelmében, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) a mely kiegyezés kibékítette a nemzetet királyával, és a mely módot adott t

arra, hogy azon rohamos, azon senki által nem várt fejlődésnek induljon a nemzet a kulturális és az anyagi haladás terén, ezt az 1867-iki alapot igen is hiven nem csak megóvni, de állandónak tekinteni kívánjuk. És mi meg vagyunk győződve, t. ház, hogy abban a pillanatban, a mint ez bárhonnan is támadás veszélyének lenne kitéve, akkor velünk egy csatasorban fog minden további felhívás nélkül harezolni akár a nemzeti pártnak, akár a kilépettek pártjának minden tagja; és erre az egyesülésre, t. ház, a melyet meggyőződésünk, elveink diktálnak nekünk, prononczirozott fúzió bizonyára nem szükséges. (Derültség halfelöl.) Hanem el fog jönni egy másik fúzió, t. ház, elodázhatatlauúl és kéríelhetlenűl. (Halljuk!) Mert azt a fúziót a politikai események, melyek nem ezen házban belül, de a házon kivtíl, a nemzetben játszódnak le, megkövetelik; és megköveteli az erkölcsöknek bizonyos meglazulása. Ezen fúzió el fog jönni, és ez lesz azoknak egyesülése és együttműködése, a kik az egységes m agya r államban egyszersmind az egyéni és közszabadságokat, a polgári jogegyenlőséget fejleszteni és biztosítani akarják, a kik szabadelvű alapon meg akarják egyszersmind oldani á társadalmi, a szocziális problémát, és ezeknek az egyesülése lesz az az erő, a mely el fogja némítani és el fogja söpörni mindazokat, a kik ma, úgy, a mint a néppárt megalkotásánál megmutatlak, (Halljuk!) és a mint azonnal első működésénél világossá lett, el fogja söpörni és némítani azokat, a kik nem átallanak felekezetet felekezet ellen, fajt faj ellen, társadalmi osztályt társadalmi osztály ellen kijátszani, akik ezzel beleviszik, a visszavonás magvát, beleviszik a kultúrharezot a felekezeti, a polgárharczot a nemzet testébe. (Mozgás balfelöl.) a kik összepárosítva a feudalizmust a klerikálizmussal, a demagógia fegyverét neki szegzik a nemzet szivének; (Igaz! Úgy van! jóbbfelol.) el fogja seperni azokat, a kik vagy nem tudják, hogy mit cselekszenek, vagy ha tudják, akkor őrjöngök, vagy ha nem azok, akkor' hazafiatlanok. (Derültség balfelöl.) Ezeket fogja elsöpörni ez az általános fúzió, (Helyeslés jóbbfelol.) és ez a fúzió lesz az, a, mely nem egy vagy két párt keretében szülémlik meg, de megszülemlik a becsületes hazafiak szivében. Visszatérek, t. ház, azokra, a mik e házban történtek. Itt gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam volt ez első, a ki felemlítette szükségességét annak, hogy a 67-es alapon álló pártok közös működésre fuzionáljanak. Nem kételkedem a nemes gróf őszinteségében, nem kételkedem abban, hogy ez neki őszinte óhaja volt és óhaj t ma is. (Halljuk! Halljuk!) Én csak azt tartom sajnálatosnak, hogy ezen felszólalás után is az 1867-es alapon álló