Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-436
436. országos ülés 1805. február 22-én, pénteken. 147 és figyelmeztetéssel tartoztam az ország iránti kötelességemnek. Megtettem. Adja Isten, hogy a jövő engem ne igazoljon mégegyszer. De, t. ház, ha úgy egyenkint véve, az országra nehezedő bajok egyikével szemben sem találom meg a kormányban azt az irányt, a mely azoknak gyógyítására vezethetne, akkor még kevésbbé találom meg a kormánynak programmjában és az ő egész kormányzati habitusában, hogy úgy mondjam, azt az általános, magasabb, emelkedettebb politikai felfogást, a mely szükséges, hogy áthassa az egész kormányzatot, szükséges, hogy áthassa a törvényhozást, szükséges, hogy áthassa a parlament működésének irányát, hogy azt az egészségei légkört megteremtsük, a mely légkör létezése nélkül az egyes feladatokkal még helyesen alkalmazott részleges eszközök mellett sem tudnánk megküzdeni. Ez a parlament nem akczióképes, !. ház, és a jelenlegi kormány nem fogja azt akczióképessé tenni. Nem akarok újból utalni arra a materiális tényre, hogy a t. kormány többsége egy nemzetiségi csoportnak és az ezen csoportra befolyást gyakorló egyének jó vagy rossz kedvétől függ ; (Ügy van! a baloldalon.) nem akarok arra a tényre utalni, hogy azok a nagyobb többségek, a melyeket a t. kormány és hivatalbeli elődjei is az egyes szavazásoknál mutattak, s a melyeket az officziózusok nagy diadallal a világba kikürtöltek; mind megannyiszor csupán az ellenzéki részen történt megjelenés csekélyebb fontosságának voltak tulajdoníthatók. (Úgy van! a baloldalon.) Bármi okozta legyen e körülményt, olyan többség és olyan kormány, a melynek akczióképessége ilyen véletlen, ilyen, az ellenzéki diszpoziczióktól feltételezett, körülményektől függ, organikus munkára nem képes. De, t. képviselőház, ezen a bajon esetleg segíthetnek új választások, segíthetnek akár úgy, hogy azokat az országgyűlésnek időelőtti feloszlatásával elrendeljék ; akár úgy, hogy — a mire a t. kormánynak hajlandósága látszik lenni — a választásoknak a törvényes terminusnál történt bekövetkeztéig minél kevesebb érintkezése legyen a kormánynak a parlamenttel, minél több nyugodalmat engedjenek a t, képviselő uraknak, a miért egyénileg igen hálásak volnánk, hanem a mi talán az ország előtt álló feladatok természetével nem egyeznék meg, (Derültség balfelöl.) minél inkább a folyó ügyek elintézésére szorítkozzék, és így ennek folytán nyugodtan kormányozhasson tovább egészen az új választásig, hirdetve egyúttal, hogy: lám, mennyire megerősödett ezen kormány! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, legyen ez akár így, akár úgy, választások útján sem hiszem, hogy a parlament és a többség ezen gyengített akczióképességén segíteni lehessen. Hát én nem akarom a választások eredményének esélyeit mérlegelni. Ha ebbe a kérdésbe belemennék, akkor is látnék olyan jelenségeket, a melyek kételyt ébreszthetnének mindenkiben arra nézve, vájjon a jelenlegi többség a választásoktól nagy megerősödést, várhac-e? Mert hiszen tudvalevő dolog az, hogy a szabadelvű párt az ő szavazatainak legnagyobb részét nem a magyar ajkú vidékekről nyeri. A magyarságtól lakott vidék nem tud megnyugodni igen nagy részében a t. szabadelvíí pártnak a nemzeti prestizs érdekében, vagyis inkább ezen érdek elhanyagolásával folytatott politikájában, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a nem magyar ajkúak által lakott vidékeken pedig (Zaj. Halljuk!) azon új és általam igen sajnálatosnak jelezhető faktor, a mely a vallási izgatásoknak nyomán keletkezett: a néppárti mozgalom bizony nagyon alámossa a t. kormánypárt állásának biztosságát és szilárdságát. Vannak tehát olyan jelenségek, melyek még a választások külső eredményére nézve is a legnagyobb kételyeket támaszthatják. De tegyük fel, hogy ezek a kételyek nem válnak be; tegyük fel, hogy a szolnok-dobokai és besztercze-naszódmegyei kormányzati politika országos alkalmazásában talán az eddiginél is nagyobb többséget biztosít a t. kormánypártnak, mindezen ellene do'gozó, ellene működő erők daczára. Tegyük ezt feí; akkor is kettőt kell meggondolnunk: először azt, hogy az ország, a mely, mint egész, talán némi figyelmet a pártszempontok mellett szintén megérdemel, menynyire fogja megadni az árát az ily körülmények közt és ily helyzetben történt változásoknak. Országos szempontból, t. ház, igen alárendelt jelentőségű dolog a^, hogy olyan választássi mérkőzésekben, a minők most fejlődnek, az egyik, vagy a másik irányzat kerekedik-e felül ; mert az a befolyás, a melyet a választást megelőző agitácziók a nép lelkére gyakoroltak, egészen ugyanaz marad, akár az egyik fél, akár a másik fél nyeri el a mandátumot. Ha látjuk azt, hogy egyes pótválasztásoknál a nagy nemzeti szempontok tökéletesen elmosódnak és kizárólag felekezeti érdekek lépnek előtérbe, — és itt kérem, ne méltóztassék a vádaskodásban egyoldalúnak lenni, én a felekezeti szempontnak előtérbe nyomulását a választási mérkőzéseknél minden oldalon elítélem egyaránt ; ha látjuk azt, tehát egészen igazságos mértékkel mérve, hogy ily választási küzdelmeknél a katholikus papoknak és a velük együtt tartó elemnek legnagyobb része tisztán a klerikális zászló alá csoportosul, de viszont még az oly erőteljes és a magyar nem19*
