Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-436
148 .436. országos ülés 1895. február 22-én, pénteken. zet lelkébe mélyen belevésett függetlenségi gondolat is meghajol azon irányzatnak, mely az egész nemzeti életét a felekezeti kérdések medrébe akarja terelni, hogy tehát nemcsak más ellenzéki pártok jelöltjével szemben, a mi utóvégre még menthető volna, de saját régi, kipróbált bajnokaival szemben a függetlenségi választók is elveik theoretíkus fentartása mellett szavaznak (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szégyen! Gyalázat!): ha látjuk, hogy az ily küzdelmek folytán az egyháznak képviselői az állami tekintély, az állami törvények és az állami hatóságok elleni izgatásig mennek néhol, hogy viszont a kormánypártnak képviselői, (Felkiáltások balfélól: Halljuk! Halljuk!) a kormánypártnak agitátorai ennek ellensúlyozására a népet az egyházi hatóságok, a papok ellen izgatják és lázítják; ha látjuk ennek tetejében azt, hogy az új néppárti mozgalmak egyik jelszava szerint csupán a tömegekre kell támaszkodni, mert csak azokban volna meg az erkölcs, a hit és a hazafiság ; ha látjuk, hogy az intelligencziának befolyása, mint olyan, veszélyesnek, károsnak mondatik ; ha tehát látjuk, hogy kölcsönösen hogyan dolgoznak az egyik és má-ik irányzat vezérei arr.t, hogy minden tekintély, úgy az államnak, mint az egyháznak tekintélye a nép előtt leromboltassák, és hogy az intelligenczia vezérszerepe iránti hit is megingattassék: akkor olyan mozgalom képét nyerjük, mely ezt az országot az erkölcsi anarchia karjaiba taszítja. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ez a kép, a mit rajzoltam, megfelel a valóságnak. Kicsiben láttuk annak vonásait. Minden hazafi elé állítom azt a kérdést, kivánatos-e, hogy egész Magyarországnak politikai térképe ennek a rajznak feleljen meg? De, t. ház, menjünk tovább. Tegyük fel, hogy tehát a választások így megejtetvén, az ország helbékéje még jobban fel lévén dúlva, mint eddig, minden erkölcsi tekintélynek, még a szellemi fölény tekintélyének is sikerülne sirgödröt ásni, ezen az áron parlamentünkben megint egy nagy többség volna. Hát, t. ház, vessünk egy pár pillantást vissza az utolsó évekbe. Hát a többség hiánya volt-e annak oka, hogy mióta a t. szabadelvű párt a reformok terére lépett, ezen a téren egy nagy és komoly lépést sem tudott tenni ? Pulszky Ágoston: Áh! Gr. Apponyi Albert: Már tudniillik a maga erejéből. (Élénk derültség a hal- és szélső haloldalon.) Mert hiszen kérem, hogy az egyházpolitikai reformokat a függetlenségi párt nagy részének segítsége nélkül, sőt az ezen párt padjairól nyert ellenzéki szavazatok segítsége nélkül keresztül lehetett volna vinni, azt majd csak egy későbbi korszakban lehet elmondani, a mikor a históriának élő tanúi már nincsenek, de ma ez még időelőtti. (Élénk Mlyeslés és tetszés a balés szélső haloldalon.) A többség hiánya okozta-e, (Halljuk! Halljuk!) hogy az öt évelőit, közvetlenül a véderó'-vita után, a Tisza-kabinet rekonstrukciójával inaugurált reformirány addig, a mennyiben azt a szabadelvűpárt gremialiter óhajtotta érvényesíteni, ilyen meddő maradt? Hiszen a rekonstruált Tisza-kabinetnek igen jelentékeny többsége volt s ugyanaz a többsége volt az azután keletkezett Szapáry-kabinetnek. Mikor reformterveit nem tudta keresztülvinni, a választások eszközéhez folyamodott, sokkal kedvezőbb körülmények közt, mint a minő körülmények a mostani kormánypártra nézve megállapíthatók. Ezek a választások nem eredményezték ugyan a szabadelvtípártnak számszerinti megerősödését, hanem többségének fentartását igen, olyan többséget, a mely számszerinti erejénél fogva a legnagyobb organikus reformalkotásokra képes lett volna, És azt látjuk, hogy mégis ez az öt év elveszett, s most ott vagyunk, hogy talán önök közül sem gondol senkisem arra, hogy ezen az országgyűlésen a közigazgatási reform ügyét keresztül lehessen vinni; tehát ez a kérdés már másodszor fog a választók elé kerülni, mindenesetre a következő országgyűlésnek lesz feladata, hogy azt megoldja, ha ugyan képes lesz vele megbirkózni. Hát mindez mit mutat? Azt mutatja, hogy a többségnek puszta ténye még nem elegendő nagy organikus reformakcziónak keresztülvitelére, hanem hogy ahhoz szükséges azon erkölcsi presíizs, az a politikai hitel, melyet számokkal pótolni nem lehet. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Minálunk Magyarországon is valami módon érvényestílnek a politikának erkölcsi törvényei. A nemzet nagy részének társadalmi gyöngesége, és egy másik részének erkölcsi elgyöngűlcse folytán, mely a választásoknak szabadságát és tisztaságát nem tudja biztosítani, ezek az erkölcsi törvények nem nyilatkoznak abban a helyes, alkotmányos és parlamentáris alakban, hogy többségeket megdöntsenek és új többségekkel helyettesítsenek. A régi többségek megmaradnak, de az erkölcsi törvény mégis hat, és pedig xigy, hogy azok a többségek, a melyek számarányaikra diadalittasan hivatkoznak, azután a tett mezején harczképtelenek, semmi eredményt sem tudnak felmutatni, sikertelenek maradnak. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) És ez a tudat a t. túloldalon is nagyon cl van terjedve. (Halljuk! Halljuk!) Keresték maguknak ezt az erkölcsi prestizst, keresték politikai hitelük ezen fölemelését, mert érezték, hogy puszta többséggel nem tudnak eredményt
