Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

146 436. országos ülés 1895. február 22-én, pénteken. híres tranzakczióban két dolgot kifogásolok. (Halljuk! Halljuk!) Nem azt kifogásolom, hogy a nem magyar ajkú képviselő urak a kormánypárt keheiében foglalnak helyet, sőt ellenkezőleg ; én azt óhajtom, hogy a hazának nem magyar ajkú polgárai épúgy, mint azoknak képviselői, ne képezzenek elkülönített nemzetiségi csoportokat, hanem az általános politikára vonatkozó meggyőződésük szerint helyezkedjenek el az országos pártokban. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha tehát a szászföldi képviselő urakat általános politikai meggyőződésük az országgyűlési pártok közt épen a szabadelvű párt körébe tereli, akkor ez ellen semmi kifogásom nem lehet. De a mit én kifogásolok, az először az ő benmaradásuknak módja, mely az ő külön nemzetiségi érdekeikre vonatkozó kötelező nyilatkozat alapján történt, és másodszor az, hogy az a nyilatkozat magában tartalmazta az úgynevezett szász néppárti programmnak a miniszterelnök úr által való jóváhagyását. Ez a programra ebben a pillanatban nincs kezemben. Annak egyik pontjára azonban világosan emlékezem, mert néhány nap előtt láttam, és ez a pont úgy hangzik, hogy a szász néppárt az 1868-iki nemzetiségi törvényben foglalt intézkedéseket azon szabadság minimumának tekinti, ismétlem, mini mumának, a melyre a haza nem magyar ajkú polgárainak joguk van, hogy ők ezen törvénynek, és így az egységes politikai nemzetnek és államnak talaján állanak ugyan, de minden utóbb hozott oly törvény ellen, a mely a magyarságnak szempontjait kiterjeszti, és így minden ez irányban megindulandó tov >bbi akczió ellen tiltakoznak. E szerint a szász néppárti programra nem alkalmas arra, hogy egy olyan államférfiú a maga politikai krédójával kompatibilisnek fogadja el, különösen a kormányon, a mely közvetlenül cselekedni, elhatározásokat megérlelni és keresztülvinni van hivatva, nem alkalmas arra, hogy egy oly államférfiú politikai krédójával összeegyeztethesse, a ki csak fentartani is kívánja például a népnevelés körében a magyar nyelv kötelező oktatását, a kisdedóvási törvényt; mert mindezen törvényhozási alkotások ellen már előre is tiltakozást tartalmaz ama néppárti programra, és mert ez előzetes tiltakozás minden akczió ellen, a mely a magyarságnak terjesztésére, az állam és egységes politikai nemzet magyar jeliegének megerősítésére szolgál, bár az idegen ajkú egyének minden egyéni szabadsági jogának megszorítása és meg sértése nélkül. A kormánynak nemzetiségi politikája tehát igen szerencsétlenül köszöntött be a házba. (Halljuk! Halljuk!) A kormány képességét a felekezeti békének helyreállítására már csak azért is kétségbe kell vonnom, mert a t. kormány bizonyos osztentáczióval hirdette, hogy ezen a téren semmi egyéb nem akar lenni, mint az előbbi kormány politikájának folytatója és végrehajtója. Erre a pontra már röviden volt szerencsém nyilatkozni a miniszterelnök úr beköszöntő beszéde alkalmával. A t. kormány a már meghozott egyházpolitikai törvényeknek naptári terminushoz kötött végrehajtását tűzte ki czéljáál, és e tekintetben — ma legalább — tranzakczióról hallani sem akar. Én a magam részéről mindjárt az egyházpolitikai vitáknak lezajlása után, midőn választóimnak beszámoltam, kijelentettem azt, hogy a meghozott törvényeket respektálom, hogy azoknak visszamódosítását, revízióját politikai akcziómnak czéljáál nem tűzöm ki, ebben az irányban semmiféle izgatásba bele nem megyek, sőt ilyen izgatást az országra nézve károsnak tartok. (Általános helyeslés.) Igen ám, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) de ebből azután az következik, hogy ezen törvén nyék végrehajtása is oly módon történjék, mely a politikai izgatásnak tápot nem ad. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ha pedig ezen törvényeket úgy akarják végrehajtani, hogy ezeknek a jogrend biztosságával s a kedélyek megnyugtatásával való összeegyeztetésének minden előfeltétel hiányzik, akkor és épen akkor kölcsönzünk erőt a revízióra, a visszamódosításra irányuló akczióra és izgatásra. Ezt, t. ház, én csak röviden jelentem ki, mert sajnos, félnem kell tőle, hogy ebben a tekintetben is épúgy igazolni fognak engem a jövőnek eseményei, a mint — sajnálasomra — igazoltak lépten-nyomon eddig. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Lépten-nyomon megmondottam én a t. háznak, hogy ha mi a szabadelvű irányban kezdeményezett reformoknál a természetes fejlődésnek törvényeit mellőzzük, hogy ha a dolgoknak természetét erőszakoljuk, hogyha a körülményekkel nem számolunk, akkor ellenakcziót idézünk elő, kimaradhatatlanúl, a természet törvényei szerint, a melyek az erkölcsi világban nagyon hasonlítanak azokhoz a törvényekhez, melyek a fizikai világban is uralkodnak. Nohát ez bekövetkezett. Most az utolsó órában bátor vagyok önöket figyelmeztetni, hogy ha ugyanilyen természetű hibákat követnek el a már meghozott törvények végrehajtásánál; hogyha, a mit törvénybe iktattak, mielőtt a törvény meghozatalának erkölcsi és szervezeti előfeltételei meg lettek volna, most azt végrehajtani is akarják, mielőtt a végrehajtásnak előfeltételei megvannak: akkor azt a bajt, melyet az országnak nyakára zúdítottak, ezen politikai elhamarkodáss il fokozni, öregbíteni fogják. (Igás! Úgy van! balfelől.) Ezsel a kijelentéssel