Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

|4| 436. országos ülés 1895. február 22-én, pénteken. teiben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Hock János jegyző : Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatnak tartalma csakugyan az, a mit a t. előadó úr mondott, mert az nem egyéb mint számszerinti csoportosítása a liáz által már megszavazott tételeknek. Ebből a szempontból tehát az nem is eshetnék kifogás alá. Ennek a képviselőháznak régi gyakorlata szerint azonban a költségvetési törvény megszavazása mindenkor bizalmi kérdést képezett még akkor is, a midőn magának a költségvetésnek megszavazását nem fogták fel ebből a szempontból. így tehát természetes, hogy kétszeresen nyomul előtérbe ezen kérdés most, a midőn egy új kormánynyal állunk szemben, és midőn álláspontunk kifejtésére az képezi az első alkalmat. (Úgy van! balfelöl.) Ha, t. ház, a politikai bizalom kérdésére nézve tisztába akarunk jönni, akkor a jelenlegi kormány programmját és politikai erejét azon feladatokkal kell összemérnem, a melyek erre a kormányra haramiának, a melyek az országnak helyzetéből folynak, s a melyeknek sikeres megoldása nélkül a nemzet a szó szoros értelmében véve válságos helyzetbe juthat. (Úgy van! balfelöl.) Meg kell tehát mérnem azt, hogy a jelenlegi kormányban és politikájában megtalálom-e azon irányokat és erőket, a melyek a nemzet helyzetének ilyetén kedvezőtlen továbbfejlődését meggátolni alkalmasak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. képviselőház, köztudatnak adok kifejezést akkor, a midőn az országnak jelenlegi helyzetét igen komolynak tartom. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Talán ebben az egész házban és ezen kivfíl politikával foglalkozó, gondolkozó egyének között csak arra az egy pontra nézve nincsen véleménykülönbség, hogy igen súlyos, igen komoly a nemzet helyzete. (Igaz! Úgy van! a b>l- és szélső baloldalon.) Az anyagi bajok, a melyekkel a nemzet küzd, és a melyek részben köztünk és Európa, sőt a müveit világ összes nemzetei közt közösek, részben azonban a mi gazdasági viszonyainknak külön jellege által kiélesített alakban jelennek meg nálunk, önmagukban véve is elegendők volnának, hogy a helyzetet súlyosnak lehessen mondani, és hogy egy bölcs, előrelátó kormányzatnak és akczióképes, egészséges parlamentnek egész erejét megkívánják. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ezek a gazdasági bajok a mi helyzetünk súlyának csak egy részét képezik. A gazdasági bajokkal összeköttetésben mindinkább aggasztóbb meg aggasztóbb mértékben jelentkeznek bizonyos társadalmi bajok, a szegényebb társadalmi osztályok körében mutatkozó elégűletlenség és forrongás, és pedig épen az országnak a természet, és az eddigi gazdasági fejlődésnek eredményei által leginkább megáldott vidékein. E mellett a nemzet erkölcsi épségét megtámadják a kihegyezett, az élesebb és veszedelmesebb alakot öltött nemzetiségi mozgalmak és irányzatok, és mindezeknek a tetejébe a felekezetek békéjét feldúló, (Igás! Úgy van! Zajos helyeslés a baloldalon.) a magyar nemzet egységét megtámadó jelenségeknek egész sorozata előtt állunk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nagy követelményekkel lép ezen helyzet minden kormány és minden parlament elé, a mely ezen helyzettel foglalkozni kivan. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés az: vájjon a jelenlegi kormány ezen követelményeknek képes-e megfelelni, s vájjon megtalálta-e azt az irányt, a melyben haladva, az ilyen súlyos bajokat orvosolhatjuk, és a nemzeti életet ismét az egészséges fejlődés kerékvágásába vissza vihetjük, a magyar nemzeti egység érzetét a kedélyekben ismét megújíthatjuk, új életre, új öntudatra ébreszthetjük, a széjjelhúzó elemekkel sikeresen megküzdhetünk, és úgy a társadalmi egészséges élet, mint a mi állami szervezetünk helyes kiképzését egyenletesen biztosíthatjuk, s végül pedig a magyar nemzet közjogi, állami és hatalmi helyzetét kifelé is ragyogó fényében visszaállíthatjuk. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon.) Ha ezekhez a nagy feladatokhoz mértem a t. kormány politikáját és erejét, akkor sajnálatomra igen kedvezőtlen eredményre kell jutnom, (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) pedig ezen feladatok parancsoló erővel nehezednek rá. (Zaj a jobboldalon, Halljuk! Halljuk! a baloldalon). Normális időkben, midőn csak arról van szó, hogy a nemzeti haladás gyorsabb-lassúbb folyamatban eszközöltessék, hogy intézményeink kiképzése előbb vagy később sikerüljön, hogy valamivel tökéletesebb, vagy valamivel hiányosabb legyen: oly kormányzat, oly politikai irány érvényesülése, mely a legjobb sikert nem biztosítja, legfeljebb is a nemzeti élet fejlődésében bizonyos elodázást, erőcsökkenést jelent, de nem életbevágó, nem vérbemenő dolog. De midőn oly alakban van megtámadva minden oldalról a nemzeti élet, hogy már nemcsak a fejlődés lehető legnagyobb tökélyének biztosításáról, hanem veszedelmes tünetek előmozdításáról lappangó, sőt már nem is lappangó, hanem nyíltan romboló betegség gyógyításáról van szó, akkor nem a jobb vagy kevésbbé jó megélésnek, nem a tökéletesebb vagy kevésbbé tökéletes, nem a gyorsabb vagy lassúbb fejlődésnek kérdése,