Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-435

435. országos ülés 1895. fcliruár 20-án, szerdán. | ^ f nem egy körülményre felhívom a t. miniszter úr figyelmét, a melyet talán már Polónyi t. képviselőtársam is érintett, tudniillik, hogy az alföldi nyomornak, a mindinkább állandóbbá váló Ínségnek a főoka nem abban rejlik, a mit a t. miniszter úr mondott, bogy a tavalyi Ínséges, aszályos esztendő egyedüli oka ennek. Nem, t. ház! Az ottani gazdálkodási viszonyoknak berendezettsége és állapota teremti azt a helyzetet, a mi ott van. Nevezetesen ered a baj onnan, hogy például mértföldekig utazhatik a t. miniszter úr, fél napig vasúton, gyorsvonaton, míg egyes uradalmaknak elejétől a végéig ér, és vannak 3-—4000 lelket számláló egyes községek, a melyeknek abszolúte semmi határuk sincsen. Tehát, a hol a birtoklási viszonyok aránylag ilyen óriási mérveket öltenek, sőt, hogyha még azt is hozzáveszszük, a kik megtették azt, hogy, ámbár 50—60.000 katasztrális holddal bírnak, az általuk telepített község községi pénztárába községi adót soha nem fizettek, hanem magával azzal a nyomorult telepes bérlővel fizettették meg ezek a földesurak még a saját adójukat is; tehát a, hol ilyenek a közkormányzati és birtoklási viszonyok, ott azután ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy az agrár-szoczializmus mind nagyobb és nagyobb veszélyes és veszélyesebb jelleget ölt és mindinkább veszélyeztetik ott az Alföldön nemcsak a nagybirtokkal, hanem még az apróbb birtokkal szemben is a vagyoni és közbiztonságot. Ha azonban a t. belügyminiszter a főispán ártól méltóztatik tájékozást kérni erre nézve, a főispán úr nem fogja elmondani ezt a miniszter úrnak, mert ezen nagy urak érdekeit épen a főispánok azok, a kik a belügyminiszter úrnál egyáltalában legyezgetik, oltalmazzák és dédelgeti k.

f (Úgy van! a szélsőbalon.) Én csak arra kérem a t. miniszter urat, a kinek a jóakaratában nincsen okom kétkedni, s a kinek a jóakarata abban nyilatkozik, hogy legalább momentán segíteni igyekezett a bajon, méltóztassék abba az ankétbe, melyet az ottani baj megismerése érdekében összehív, az alföldi viszonyokkal teljesen ismerős és a hivatalos légkörön kivűl álló elemeket is behozni, a kik minden irányban tájékozást tudnak a t. miniszter úrnak nyújtani. Egyebekben pedig elfogadom Endrey t. képviselőtársam indítványát. (IIelyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Molnár JóZSiáS: T. ház ! Hogy a nyomoron pillanatnyilag segíteni szükséges, azt minden képviselő egyformán belátja; hanem abban a kérdésben, hogy mit kellene tenni abból a ezélból, hogy ilyen lehetőség többé ne igen gyakran ismétlődjék Magyarországon, sokfelé ágaztak a nézetek, és miután uekem is szabad meggyőződésemnek lennie, és van is, és miután azt, a mit én a gyakran felújuló ínségek orvoslására első sorban szükségesnek látok, még senkitől sem hallottam fölemlíteni, bátor leszek saját szerény nézetemet én is elmondani. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Én Magyarországon a minduntalan előálló ínségeket elsősorban annak tulajdonítom, mert mi egyáltalában nem akarjuk elhinni azt, hogy a knlturállamot csak a kultúra eszközeivel lehet fentartani. Mi egyoldalúan, csak a mezőgazdaságra támaszkodva akarjuk elviselni azokat a terheket, melyeket például Francziaország, Anglia vagy más kulturállamok a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem istápolásával együttesen érnek el. Magyarországon mindaddig, míg nekünk közös vámterületünk lesz, fejlett iparra számítani, reflektálni nem lehet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a nagy tőkével, képzett iparosmunkásokkal rendelkező osztrák iparral szemben a mi kezdetleges iparosaink, a mai közlekedési viszonyok mellett egyáltalában nem tudnak versenyezni. (Ellenmondás jobbfelől.) Ennek oka az, hogy például az igen t. közbeszóló képviselőtársamnak is, elkezdve a csizmától a nyakkendőig, ruházatának minden egyes darabja is a külföldön készült; (Tetszés a szélső baloldalon.) holott mi arról panaszkodunk, és a baj kútforrása csakugyan abban rejlik, hogy nem tudunk munkásainknak munkát adni. Hogy a munkásoknak munkát adhassunk, nézetem szerint az volna az első és legfőbb teendő, hogy felállítsuk a vámsorompókat, hogy iparunk védelme által egyszersmind az iparos osztálynak esisztencziáját is lehetővé tegyük. De, t. ház, midőn Endrey t. képviselőtársam indítványához természetesen a legnagyobb készséggel hozzájárulok, mert mint ember, a pillanatnyi bajon segíteni mindig hajlandó vagyok, akkor egyszersmind bátor vagyok a t. kormány figyelmébe ajánlani, hogy méltóztassék a dolgot tüzetesen és alaposan tanulmányozni, és hogyha alaposan megfontolja a kérdést, hiszem, hogy rá fog jönni szintén arra, hogy mi sem vagyunk különb legények, mint az angolok, francziák vagy németek, a miért igen természetesen ha azok sem tudnak elélni fejlett ipar nélkül, mi sem fogunk a nélkül soha boldogulni. Ha azt akarjuk, hogy a mi hadseregünk olyan hatalmas legyen, mint azoké, ha azt akarjuk, hogy intézményeink olyanok legyenek, mint az övéik, akkor nekünk is rem delkeznünk kell mindazokkal az eszközökkel, melyek őket a modern állam fentartására képesítik. Ezt akartam elmondani. (Helyeslés a széhö baloldalon.)