Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-435

142 +35. országos ülés 1895. február 20-án, szerdán. Elnök : Kivan még valaki szólani ? Bessenyei Ferencz: T. ház! Teljesen egyetértek előttem szólt t. képviselőtársammal sírra nézve, hogy közgazdasági bajainknak egyik oka az, hogy iparunk úgyszólván nincs. Végighallgattam a felszólalásokat, de mondhatom, hogy csak részben van megvilágítva az a baj, a mely Magyarországon, különösen a gabnatermő vidékeken uralkodik. Mert hogyan áll különösen a magtermelő vidékeken a helyzet? Úgy, a mint most látjuk, hogy épen a legdúsabb vidékekeH van a nyomor, azon vidéken, a hol tíz év alatt nem megkétszereződött, hanem megháromszorozódott az ingatlanok értéke, azt látjuk, hogy nyomor van ott, hol egy hold olyan földért, melynek értéke a legegészségesebb pénzügyi és közgazdasági viszonyok mellett sem volna nagyobb 200 forintnál, a földmíves ember megad 6—700 forintot. (Egy hang a szélső baloldalon: A Bácskában !) Ez így van Magyarország legnagyobb részében. S mikor az illető a saját magától megvont összeggel — mert igénye nem lévén, sokat megtakarít — földéhességénéi fogva megveszi a földet: kísérelje meg akkor valaki, akár gróf Apponyi Albert az ő ékesszólásával, akár Wekerle Sándor bizonyos vidékeken való népszerűségével, akár a függetlenségi párt bármely tagja, azt mondani neki, ez nem jól van így, a föld ára magas, a földmunka nem ad a szegényeknek annyit, hogy télre valójuk legyen, próbáljunk meg inkább egy a gazdasággal kapcsolatos iparvállalatott, egy gyárat létesíteni. Nos hát, nincs az a hatalom, ékesszólás, mely rábírhatná az illetőt, hogy egy 50 forintos részvényt vegyen. (Egy hang a szélső baloldalon:' Mert megctalják!) No hisz az előfordul a Banca d'ltalianál is. Én is oly vidékre való vagyok, hol a föld ára tíz év alatt megötszöröződött; olyan hold földért, melyért ezelőtt 8—9 évvel 7—8 forint bért adtak, ma megadnak 30 — 36—40 forintot. No hát ahhoz nem kell nagy tudomány, hogy így aztán az illető kedvezőtlen termés esetére s főkép, ha még rossz búzaárak is vannak, egy esztendő alatt tökremegy. Csak a múlt évben történt, hogy egy délmagyarországi nagybirtokos birtokait úgy adta el ily telepeseknek, hogy azok évenkint és holdankint — az adón, a közköltségen, a vízszabályozási járulékon kivtíl — 20 forintot fizetnek 50 éven át. Méltóztassék elképzelni, hogy a ki ily könnyelműen megy bele ily üzletbe, hogy ne menne tönkre, hogy ne lenne koldussá. Veres József: Hát a ki ilyen föltételek mellett adja el a földjét! Elnök: Kérem, ne méltóztassék konvergálni ! Bessenyei Ferencz: Eddig itt csak a kérdés egy oldalát világították meg, és csak Papp Elek t. képviselőtársam mutatott rá, hogy ez ínségnek más okai is vannak. Én is azt tartom, hogy azok a nagy kiterjedésű latifundiumok szintén nagy mértékben előmozdítják az agrár bajokat. De ha őszintén akarunk segíteni, nem politikai pártszempontból kell megítélni a kérdést, hanem tövére menve a bajnak, segítenünk kell mindnyájunknak, mert ez a mi közös bajunk. Különben ez nem az első eset, hogy e ház tagjait arra szólítják fel, ajánlják fel napidíjukat valamely feltűnő szerencsétlenség enyhítésére ; hiszen, gondolom, a másfél év előtti tűzvész által károsultaknak felajánlotta és megszavazta a képviselőház, ha jól emlékszem, kétnapi díját. Mondhatom, hogy keserves azt nézni, mikor a képviselőháznak azon tagjai, a kiket a sors kegyelése és a gondviselés megáldott óriási nagy vagyon és jövedelemmel, ugyanakkora összeggel látják kielégítve felebaráti érzelmeiket (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és részvétüket, mint az a másik képviselő, a ki tulajdonképen talán épen ebből a fizetésből kénytelen megélni, és ezért én helyesnek — megvallom — nem tartom ezen indítványt, de a szükség momentán parányi enyhítésére mégis szükségesnek tartom a megszavazást; kijelentem azonban, hogy sokkal helyesebbnek találnám azt, ha a képviselőház tagjai saját vagyoni helyzetökhöz képest, és emberbaráti érzelmeik mértékéhez képest adnák meg a segélyt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben az indítványt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Senkise:n lévén feljegyezve. . . Polónyi Géza: Tessék ívet nyitni! Elnök: Ne méltóztassanak konverzálni ! Senki sincs felírva; kíván még valaki szó lani? Miután senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Következik a kérdés feltevése. Miután Endrey képviselő úr eredetileg benyújtott indítványát módosított szerkezetben terjesztette elő, ennélfogva a szavazást először ezen indítvány módosított szerkezetére fogom a háznak javaslatba hozni. Felteszem tehát az ő indítványát, olyformáu azonban, hogy ha az nem fogadtatnék el, akkor az indítványt azzal a módosítással fogom feltenni, a melyet Urányi képviselő úr tett. Tehát kérem, méltóztassanak e szerint szavazataikat adni. Most felolvastatik Endrey képviselő úr indítványa. Endrey Gyula: Hozzájárulok Urányi Imre képviselő úr módosítványához. Elnök: Miután Endrey képviselő úr hozzájárult Urányi képviselő úrnak ahhoz az indítványához, hogy az »alföldi ínségesek* kifejezés helyett ezen kifejezés tétessék: *inségesek«,