Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-435

|3g 435. országos ülés 1895. február 20-án, szerdán. imént elhangzott szavaira csak egy igen rövid észrevétellel felelnem. Én nem tudom, hogy Polónyi Géza képviselő úr jelen volt-e, midőn szerencsém volt a t. ház türelmét igénybe venni, és a fenforgó indítványra nézve észrevételemet elmondani. Ekkor egész határozottan és világosan jeleztem, hogy igenis a kormány nemcsak szándékozik e részben akeziót kezdeni, de ezt már meg is tette. Többet e részben, mivel, mondom, hogy csak az első bizalmas jelentések érkeztek be, nem tehet. Nem az agrárszoczializmusról szólok, mely, lígy látszik, Endrey Gyula t. kép viselőtársunk indítványa kapcsán a mai vitába bevonatott, de mely napirenden nincs. Endrey Gyula t. képviselőtársam indítványára vonatkozólag igenis elmondottam, hogy a kormány nemcsak szándékozik tenni, de tett is már, de eddig hivatalos tudomása csak két főispán részéről van a kormánynak: az egyik vonatkozik Hódmezővásárhelyre, a másik Szegvárra, és mind a kettő csak specziális helyi viszonyokkal, a múlt évi szárazsággal és sanyarú terméssel okolja meg a helyzetet, semmi egyébbel. Ha nagyobb mérvű bajról nyer a kormány tudomást, a kormány mindenesetre azon felelősségnél fogva, melylyel ezen kérdésben, valamint egyáltalán tartozik, tudni fogja, mi a teendője, és a mennyiben hatáskörét túlhaladó intézkedés szüksége forog fenn, a háznak előterjesztést fog tenni oly időben, hogy ezt az ügyet a ház által oly időben lehessen elintéztetni, midőn a segély még idejében érkezik. Ezt tartottam szükségesnek bejelenteni. (Helyeslés a jobboldaton.) Polónyi Géza: T. ház! Szabad kérnem, hogy röviden aposztrofálhassam a miniszter urat. . . Elnök: Mi czímen kérem? Polónyi Géza: Személyes kérdésben. Igen is, jelen voltam a t. miniszter úr beszéde alatt s a magam részéről szívesen és örömmel tudomásul vettem és veszem, hogy azon 3000 forint, melyet Szegvárra küldött, (felkiáltások : Hódmezővásárhelyre!) Szegvárról is beszélt, hogy az bizonyos jele és bizonyítéka annak, hogy a t. miniszter úr ez iránt jó indulattal viseltetik. Azonban beszédem egész tenorja nem ez volt. Méltóztattak -meggyőződni arról, hogy én nem szporadikus 2—3000 forintos segélyekkel akarom e kérdést kielégíteni, hanem egy nagy, rendszeres, az egész ország nyomorúságán és ínségén segítő instituczióval. Ha a t. miniszter úrnak szavait így szabad értenem, hogy az ígéretet tartalmaz ez irányban, úgy azt köszönettel és magam részéről teljes megnyugvással vagyok hajlandó tudomásul venni. Hock János jegyző: Papp Elek! Papp Elek: Csak egy pár perczig vagyok bátor a t. ház türelmét igénybe venni. Teszem ezt főképen azért, mert nem annyira a magam, mint választókerületem és választóim nevében elismerésemet és köszönetemet kell kifejeznem az oktatás és vallásügyi miniszter úrnak azon gyors, helyes és a körülményeknek megtelelő intézkedéseért, a melylyel a ládányi szegényebb sorsú, földdel nem biró, de mindig gazdálkodással foglalkozó, igás jószággal biró polgárokon segíteni óhajtott. Teljesen igaz az, hogy az alföldi magyar népnek nem alamizsna kell, hanem alkalmat kell annak arra adni, hogy munkálkodhassék, és önmagán segíthessen. (Helyeslés.) Teljesen igaz az is, hogy az idei ínség sok tekintetben okozója volt annak a bajnak, a mely az Alföldön mutatkozott. De forrása nem az. Forrása az, hogy Magyarországon, daczára annak, hogy mindnyájan hangoztatják az 1848-iki törvényeket, az abból folyó liberális eszméket, a feudalizmusnak egy bizonyos árnyéka még mindig homályt vet ránk és terméketlenné tesz némely társadalmi osztályt. Ne arra törekedjenek azok az urak, a kik nagy latifundiumokkal birnak, hogy néppártot alakítsanak, hanem törekedjenek arra, hogy e népen segítsenek azon nagy vagyon egy része által, mely kezükben van. (Helyeslés a szélső baloldalon és jóbbfelől.) Méltóztassék apró parczellákat a szegényebb sorsú polgároknak haszonbérbe vagy feles munkába adni,sokkal többet fognak vele használni, mint ha néppártot alakítva, a népet tévútra vezetik. (Élénk helyeslés. Igás ' Úgy van ! a szélső baloldalon és jobbfelöl. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Papp Elek: Én különben a tett indítványt elfogadom, még pedig azért, mert szükségesnek találom, hogy a képviselőház a maga erejéhez képest jó példával menjen elől, abban a tekintetben, hogy akkor, mikor inség van, megfogadja Madáchnak azon szavát, hogy az okoskodás a tett halála. Ne okoskodjunk, hanem tegyük meg mi itt e padokon és ott a bársonyszékekben is a miniszterek mentől gyorsabban a veszélynek megfelelő hatékony intézkedéseket arra nézve, hogy az inség megszüntettessék, és a jövőre nézve lehetőleg a minimumra redukáb tassék. (Élénk helyeslés.) Hock János jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Én is csak néhány perezre akarom a t. ház figyelmét igénybe venni a következő megjegyzésekre. (Halljuk!) Én is elválasztom azt a két kérdést, mely egészen különböző természetű, tudniillik a gazdasági helyzetet, és az ezzel összekötött aggodalmas szocziális jelenséget az Alföldön, és az ország más részeiben, és a mostani, akut