Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-435

435. országos ülés 1895. fcljruár 20-án, szerdán. 139 módon érvényesülő Ínséget. És ámbár nem ta­gadom, hogy ebből az alkalomból is teljesen jogosult volna, hogyha a t. ház vagy egyes felszólalók a szocziális kérdéssel foglalkozná­nak, mégis nem akarom a most napirenden levő tárgyat komplikálni ezzel a nagyobb, általános kérdéssel, hanem szigorúan a mostani akut Ín­ségnek kérdésével akarok foglalkozni. (Halljuk!) Hogy a benyújtott indítványhoz hozzájáru­lok, azt talán alig szükséges mondanom. De azokra akarok észrevételeket tenni, miket az igen t. belügyminiszter úrtól hallottam, s ezek az észrevételek nem épen a jelenlegi kormány ellen irányuló éllel bírnak, a mely tudvalevőleg csak nagyon rövid idő óta foglalja el a miniszteri székeket, hanem a belügyminiszter úr által tett nyilatkozat igen éles, igen élénk és igen szo­morú világításba helyezi azt a módot, a mely­lyel Magyarország kormányoztatik, vagy helye­sebben szólva: nem kormányoztatik. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) A t. miniszter úr elmondja nekünk, hogy csak néhány nappal azelőtt kapta az első hiva­talos jelentést az itt-ott uralkodó Ínségről; akkor kapta a hivatalos jelentést, mikor egyes embe rek, de sokan, de ezren már tényleg minden betevő falat kenyér nélkül, minden tüzelő-anyag nélkül szűkölködnek, és a legnagyobb pillanat­nyi veszélynek vannak kitéve. Hát, t. ház, ha itt tűzvész okozta volna az ínséget, vagy áradás, vagy bármely oly előre nem látható esemény, mely gyakran pusztított már hazánknak egyes vidékein, akkor ez a helyzet igen természetes volna. Ue a mostani inség a múlt év időszaki viszonyainak, az ezek folytán beállott rossz termésnek és munkahiány­nak, tehát oly körülményeknek következménye, melyeknek ezen következését mindenki előre láthatta, a melylyel tehát hatóságoknak és kor­mánynak kötelességszeruleg foglalkoznia kellett volna. Micsoda kormányzására a helyi hatósá­goknak, de a központi kormányzásnak is milyen vezetésére enged következtetni az, hogyha ilyen helyzetben azután a belügyminiszter úr kény­lelen előállani azzal az akaratlan vallomással, hogy csak néhány nap előtt kapta az első hiva­talos jelentéseket a létező nyomorról? (Ügy van! Ügy van! balfélöl.) Némely törvényhatóság terü­letén, például Békésmegye területén, tudom, foglalkoztak e kérdéssel már eleve; előkészítet­ték az intézkedéseket, a melyek a nyomor eny­hítésére szükségesek; ezeket tehát szemrehányás e tekintetben nem illetheti. De egészben véve a tájékozatlanság, a melyet a t. kormány e te kintetben elárul, — mondom, nem annyira a jelenlegi kormánynak, mely nem régóta foglalja el a miniszteri székeket, hanem azon egész szervezetnek működését értem, a mely Magyar­országot kormányozza, — a legszomorúbb vi­lágításba helyezi kormányzati viszonyainkat. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Hát, t ház, vessünk legalább véget ennek a kapkodásnak, ennek az egyik napról a má­sikra, egyik óráról a másikra való élősködés­nek, a mai naptól kezdve, s azért én a leghe­lyesebbnek tartom a Polónyi Gréza t. képviselő­társam által kifejtett álláspontot, hogy a t. kor­mány organicze, szervesen foglalkozzék ezen kérdéssel. Az ország mindazon vidékeiről, hol az inség jelei mutatkoznak, kérje be sürgősen a hivatalos jelentéseket, hogy birjon a baj ki­terjedéséről tiszta képpel, és állapítsa, meg, de minél előbb, a munkaprogrammot ebben az irány­ban, organicze, összefüggőleg, mindenre kiterje­dőíeg, szem előtt tartva azt a vezérszempontot, a melyet töbhen hangsúlyoztak igen helyesen, hogy segélyezésről csak ott legyen szó, a hol másképen segíteni nem lehet, csak az első pil­lanatban és csak addig, a míg az Ínséges mun­kák megindíthatok. Azután pedig indítgassanak meg az ínséges munkák oly módon, hogy abból a mi közgazdaságunk is állandó hasznot nyer­jen, és egyszersmind a szűkölködőkön is segítve legyen, és a jövőre nézve, t. ház, szolgáljon ez tanulságul úgy a központi kormányzatnak, mint az összes hatóságoknak, hogy tartsák leglelki­ismeretesebb, legfontosabb és legsürgősebb fel­adatuknak azt, hogy minden társadalmi és gaz­dasági jelenséget állandóan figyelemmel kisér­jenek, és ne csak a következő napra, hanem az előrelátható fejleményekre is előre nézzenek, és a kormányt előre figyelmeztessék, hogy ehhez hasonló helyzetek ne találjanak minket a mi szégyenünkre és minden emberbarát fájdalmára készületlenül s kapkodásra kárhoztatva. Ezen megjegyzések mellett a benyújtott indítványt elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T.ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy kény­telen vagyok a t. ház türelmét ismételve igény­beveimi, de azok után, a miket gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam felhozott, kénytelen vagyok még egyszer felszólalni. (Halljuk! Hall­juk !) Legelőször is, t. ház, — és nemcsak köte­lességet teljesítek — azon kormánynak tagjait illetőleg, a kik mielőttünk voltak szerencsések az ország ügyeit vezethetni, ki kell jelentenem, hogy ők ez ügyben semmiképen nem követtek el mulasztást, mert megtörténtek az intézkedések a beállható baj esetére, és a kormánynak tudo­mása volt róla, hogy valószínűleg feltételezhető, hogy szükséges lesz itt-ott az állampolgárok segélyezéséről gondoskodni, a nyomor enyhíté­sére közbelépni. Én is azt mondtam előbbi fel­szólalásomban, hogy az a hivatalos jelentés, 18*

Next

/
Thumbnails
Contents