Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

ál4. országos ülés 1895. j auuár 24-én, csütörtökön. SÍ) inauguráltak; de hallunk mindjárt antithéziseket is, melyek rendkívül nagy mértékben megkövetelik a bővebb magyarázatot, midőn azt mondják: de minden erőszakoskodást ki akarunk zárni, a felekezetek ]*ogos érzékenységének sérelme nélkül kívánunk kormányozni; megtartjuk az elveket, de nem fektetünk súlyt a szavakra, mint a hogy azt a t. kultuszminiszter úr most elmondta, és ezen úgynevezett elvi konglomerátumok leszürődő konkluzuma gyanánt halljuk most a kultuszminiszteri székből az állam képviseletében a »pax« jelszót elhangozni, mintha csak a budai vár visszhangja kívánna lenni a t. kultuszminiszter úr. Már most tehát »pax« innen, és »pax« onnan. (Derültség a szélső baloldalon.) Magát a törekvést, hogy ha bármennyire a közszellemben gyökerező és a liberális korszellemnek megfelelő elvek törvényhozásiíag keresztíílvitettek, de mégis észleltetik, hogy egy országban, mely poliglott, melyet nemzetiségek harcza ostromol, még a vallások és felekezetek közötti harez iiszkét is imitt-amott fellobbanni látjuk, ha ott előáll egy kormány és azt mondja, hogy ő a békét hirdeti, és a jogosult érzelmeknek tiszteletben tartásával minden erőszak nélkül kívánja politikai elveit érvényesíteni: magát e nemes czélt lehetetlen mindnyájunknak örömmel nem üdvözölnünk, (Helyeslés a szélső balol talon.) mert hiszen oly politikust, a ki Magyarországon a felekezetek közötti békének és türelmességnek apostolait nem szívesen fogadná, és nem örömest üdvözölné, még képzelni sem tudok A kérdés azonban egészen más, t. képviselőház, mert az elvekhez való ragaszkodás, de a szavakhoz való nem ragaszkodás egy olyan latitude-öt enged meg, a melybe miuden a világon beleférhet, még a revízió is. Tudniillik, t. képviselőház, azoknak az elveknek meg szokott lenni azon nagy szerencsétlenségük, hogy szavakban kell őket a törvényben kifejezni. És nem szavakkal, hanem intézményekkel, institucziókkal lehet csak egy államban, bármily mértékben legyen is a béke megzavarva, azt ismét helyreállítani. De, t. képviselőház, nekem alapos aggodalmaim vannak az iránt, hogy a szavakhoz való nem ragaszkodásnak elmélete nem jelenti-e egyúttal bizonyos vonalon a szavakba burkolt elvi elméleteknek elejtését is. így állunk, in concreto vetem fel a kérdést. Tudjuk, t. képviselőház, hogy a még függőben levő egyházpolitikai javaslatok egyikében, a vallás szabad gyako latáról szóló javaslatban lapis offensionist képezett közöttünk is, de a főrendiházban is és az ország nagy közvéleményében is a felekezetnélküliségnek kérdése. Tudjuk, hogy a t. miniszter úr azon padokról, mint képviselő, a felekezetnélküliségnek rideg és merev fentartása mellett foglalt állást. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az úgynevezett közjogi vallás-területek alakulása mellett ő volt a harezosa még annak az elméletnek is, hogy a vallás és dogmák felett a kultuszminiszter fog végleges fórumban, mint augur, dönteni, mert ez az elmélet az ő lényeges közreműködése mellett csusszant bele a mi törvényhozásunkba. Készakarva használtam, t. képviselőház, ezt a kifejezést. Mert érett és higgadt megfontolás mellett, nehezen hiszem, hogy ily elméleteket ép a liberalizmus szolgálatában törvénybe lehetett volna iktatni. Ezzel szemben, t. ház, van egy konkrét irány, mely egész terjedelmében és valóságában az, hogy a t. kormány egyik princzipiumának vallja, hogy a korona és a törvényhozás egyéb faktorai között, nevezetesen a főrendiház és a képviselőház között a bizalom helyreállítását elérje. Az is felmerült, hogy ennek eszközei is tervbe vannak véve a főrendiházzal szemben a két törvényjavaslat iránt megadandó konezeszsziók alakjában. így in speeie biztos és autentikus forrásból tudomásom van, legalább hallottam, hogy a t. kormány álláspontja épen az, hogy az ostromolt felekezetnélküliség kérdése a kérdéses törvényjavaslatból elejtessék, az úgynevezett harmadik fejezet abból elimináltassék s a kérdés rendeleti útra utaltassák. Már most, t. ház, ha egyénileg méltóztatik az én meggyőződésemet kérdezni, én csak azt vagryok bátor kijelenteni, hogy én a felekezetnélküliség ellen úgy a képviselőházban, mint a bizottságban is állást foglalván, a magam részéről csak örömmel üdvözölném, ha a t. kormány ezen álláspontra helyezkednék; de azután ép oly kevéssé tudnám üdvözölni azt a megoldást, mely a törvény megkerülésével ismét az elkeresztelési rendeleti harezba kívánná a felekezeti féltékenység révén ezt az országot sodorni. (Helyeslés a szélső balol'/alon.) Bármiként legyen a dolog, a t. kormánynak azon esetben, ha e tekintetben konczesszió nyújtására nem hajlandó, ezen kérdésben konkrét felelettel kell válaszolnia, hogy mereven és tisztán ragaszkodik a benyújtott törvényjavaslat szövegéhez. Ha azonban a t. kormánynak az volna a czélja és programmja, hogy a felekezetnélktíliség kérdésében a konczessziókat megteszi, hogy a békét helyreállítsa a főrendiház és a képviselőház között, akkor én a magam részéről férfiasabb, nyíltabb politikának, sőt helyesebbnek is tartom, ha ezt itt a székfoglalóból nyíltan hirdetik és bevallják; (Helyeslés a szélső baloldalon) nem pedig azt a felfogást, hogy megpróbáljuk a javaslatot keresztülvinni így, ha lehet, ha azután nem megy, majd akkor egyezkedünk, alkudozunk. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.)