Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

414. országos ülés 1895. január 24-én

3 csütörtökön. 7? álló nemzeti kultúra felvirágoztatására pártfcülönbseg nélkül, egyesült erővel kifejtünk. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Bartók Lajos jegyző: Kiss Albert! (Halljuk! Halljuk/) Kiss Albert: T. ház! Mikor a függetlenségi és 48-as párt nevében . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak a szónokot meghallgatni, Kiss Albert: T. ház! Mikor a függetlenségi és 48-as párt nevében és megbízásából a jelen alkalommal felszólalok. (Halljuk! Halljuk!) azon nehéz feladat jutott osztályrészemül, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak épen most bevégzett programmbeszédére azonnal megtegyem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Mikor a t. miniszter urnak most elhangzott beszédére részletesen válaszolni óhaj'tok, előre jelzem, hogy követni igyekszem felhívását, s a hangzatos szólamot kerülve, tárgyilagosan óhajtok szólani, de engedjen meg, ha beszédem fofyamán azon sorrendet, a melyet ő követett, én nem követhetem. Elsőben is a t. miniszter ár beszéde az egyházpolitikai kérd'sekkel, a katholikus autonómia és kongrua rendezésével foglalkozott. Ezen tárgyakhoz a jelen alkalommal bővebben nem szólok j arról nyilatkozni azért tartom feleslegesnek ez alkalommal, mert azon párt, melynek megbízásából szólok, ezen kérdéssel most nem foglalkozott, nem foglalkozhatott, minthogy a mélyen t. miniszter úrnak idevonatkozó programmját ez óráig nem ismertük. A mi pedig az én egyéni nézetemet illeti, az oléggé ismert e házban; saját nézetemhez ragaszkodom, (Halljuk!) a szerint és következetesen fogok állást foglalni a jövőben is. Ha pedig azon katholikus autonómia, a melyre itt hivatkozás történt, a közel jövőben valósulni fog, mint már e házban többször kijelentettenij úgy kötelességemnek tartom most is kijelenteni hogy én részemről örömmel fogom üdvözölni azt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ezen kijelentéssel áttérek a mélyen t. miniszter úrnak közoktatásügyi programmjára. (Halljuk!) T. ház ! Ha ezen közoktatási programmot egy hallás után vizsgáljuk, nehéz a helyzet, a melybe jutunk. Más alkalommal a közoktatási bizottságnak minden tagja a vallásés közoktatási minisztérium költségvetésének minden tételéve], a miniszteri jelentésben felsorolt minden adattal behatóan foglalkozhatott, mert a közoktatási bizottság nyíltan, őszintén és egész buzgósággal tárgyalta azt; (Úgy van! a szélsőbalon.) a miniszter nem rejtette el e bizottság elől a jövőt, megbeszélte azzal minden intézkedését, s működési körébe a ház azon bizottságát bevonta, és azon bizottságnak minden tagja, mondhatom, pártkülönbség nélkül azon nemes versenyre kelt, hogy köcmíívelodésünket, közoktatásunkat tőle telhető erővel előbbre vigye és fejleszsze. Ámde, t. ház, ezen költségvetés, mely most a ház asztalán fekszik, azon közoktatásügyi bizottság által nem tárgyaltatott. Azon bizottságát e háznak a közoktatási tanácscsal csaknem hasonló sors érte az előző miniszter úr alatt. A közoktatási tanácsnak újjászervezésérői a mélyen t. miniszter úr megemlékezett; reményiem, hasonló sorsa lesz e ház közoktatási bizottságának is. De kötelességemnek ismerem a t. háznak tudomására juttatni, hogy a háznak azon bizottsága, mely a múltban elég hasznos szolgálatot tett, az utolsó időkben teljesen mellőztetett, az ma még csak szervezve sincs. Most már, t. ház, áttérek magára a program mbeszédre, s először is általánosságban bírálom azt. Azon programmbeszéd sok minden részlettel foglalkozott, de egy általános alapelvet, mely a miniszter úr egész tanügyi politikáját majdan dominálni és vezérelni fogja, én nem hallottam, sőt azon beszédből egy hallomás után elvonni sem bírtam. Ha már most a múltra visszatekintek, hosszú időn át közoktatási miniszterünk boldogemlékü Trefort Ágost volt. Ennek tanügyi politikáját a külsőségek kultiválása erősen uralta. Akár építkezéseit, akár az iskolák kormányzására és fejlesztésére kiadott rendeleteit tekintjük, ezzel mindenhol találkozunk. Ellenben a volt miniszter úr, gr. Csáky Albin, már programmbeszédében erősen hangoztatta azon általános alapelvet, hogy ő nem a külsőségekre fektet súlyt, hanem tanügyünk intenzív fejlesztésére fog törekedni; előre jelezte azt is, hogy tanügyünk fejlesztését alulról fölfelé fogja eszközölni. Ilyen általános alapelvet nem hallottam kijelenteni, tehát azzal nem foglalkozhatom, hanem átmegyek magára a programmbeszéd tárgyári, itt már lehetőleg követve a miniszter úr leszécle által megállapított sorrendet. Először is a mélyen í. miniszter úr a népoktatási ügyről szól, és ezen ügy ismertetésénél felvetette (Halljuk! Halljuk!) azon nagy kérdést, mely ezen házban már többször felvettetett, melyet ezen néven ismerünk: államodtás. Hát, t. ház, úgy látszik, hogy ezen nagy kérdéssel, a miniszter úr előtt, már maga a minisztérium is foglalkozott, mert a miniszteri jelentésben erre vonatkozó egy adattal már találkozunk. A jelentés szerint, ha 1893-ban meglevő népiskoláinkat a fennálló törvény kívánalmai szerint akartuk volni berendezni, akkor minden