Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-414
7R 414. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. állami egyenesadóforint után \l x ]z krajczár pótadót lett volna szükséges kivetni. T. ház! Ezen kérdéssel én is foglalkoztam, mert a mennyire nem vagyok híve és barátja a községi iskoláknak és ebben semmi jobb sorsot nem látok tanügyünkre nézve, az állami iskolától épen nem idegenkedem. Vizsgáltam tehát e kérdést annyival inkább, mert meggyőződtem arról, hogy a mi népiskoláinkat fentartó tizenegy csoport közül nyolez vagy talán kilenez csoportnak anyagi ereje nagyon igénybe van véve, és úgy kimerült, hogy népiskoláinkat továbbfejleszteni többé anyagi ereje nincs. Gondolkoztam tehát ezen kérdésről, számítást tettem, és azon eredményre jutottam, hogy ha az 1893 iki statisztikai adatok alapján és a fennálló népoktatási törvény rendelkezése szerint népiskoláinkat úgy akarjuk rendezni, hogy egy tanteremben a törvényben meghatározott számnál több tanuló ne legyen, már erre 8131 új tanítónak beállítása lenne szükséges. Ha már azon jelentés szerint 1893-ban 136 népiskolatanító nemléte miatt állandóan szünetelt, akkor, t. ház, ha a miniszter iVrnak most kilátásba tett revíziójára gondolok, és ha azon revízió alapján népoktatásunk fejlesztéséről nem felejtkezem el, és számítást teszek, mibe kerülne mindaz, a mi elmondva volt, akkora összeg jön ki, melynek előállítására ez az állam mindaddig nem fog képes lehetni, míg a mostani véderőrendszer fennáll, míg államháztartásunk kiadásai a mostani alakban és irányban oszlanak meg. T. ház, egész más tér az, hol én ezen baj orvoslását keresem. Már röviden említettem azon általános irányelvet, mely boldogemléktí Trefort Ágoston minisztersége idején dominált. Ezzel az elvvel az előző kormány némileg szakított. Ezzel a rendszerrel kell teljesen szakítani. Nem a külső fényre, nem a túlságos követelésekre kell a súlyt fektetni. Belsőleg kell ezen iskolákat fejleszteni és oly módon fentartani, mint azt a mi körülményeink között államunk ereje megengedi. Hisz, t. ház, abban a bizonyos miniszteri jelentésben egy adattal méltóztatnak találkozni, mely azt mondja, hogy az 1893-iki esztendőben 1,800.000 írt évi kiadással az állam mindössze nem több, mint 865 állami népiskolát tartott fenn. Tehát 865 állami népiskola fen tartására 1893-ban 1,800.000 forint fordíttatott. Ugyanazon miniszteri jelentésben feltalálható egy másik adat, mely szerint az a felekezet, melyhez én tartozom, 1,700.000 forinttal, tehát 100.000 forinttal kevesebbel ugyanezen évben 2369 népiskolát tartott fenn. Es, t. ház, úgy tartotta iskoláit fenn, hogy ezen 2369 népiskola közü'l az én meggyőződésem szerint bizonyára volt 865, mely a 865 állami népiskolával a versenvt bátran felvehette. íme az iskolafentartás terén azon nagy különbség, melyre reá mutatni szükségesnek véltem. Ezzel a rendszerrel teljesen szakítani szükséges, mert ha úgy az építkezésekben, mint az iskolák fentartása körül az anyagi és felügyeleti kiadásoknál és minden más apróbb tételeknél nem gazdálkodunk, akkor, t. ház, a fejlődést anyagi erőnk elégtelensége fogja a jövőben megbénítani, vagy lehetetlenné tenni. Nézze meg valaki akár a budai várhegy oldalán épített főgimnázium épületét, akár nézzen meg más községben épített bármely állami népiskolát, az és emez egyaránt bizonyítja, miről szólottam és bizonyságot tesz a mellett, hogy a miket mondottam, azok igazak. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.)^ És most, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) követve ugyancsak a programmbeszéd sorrendjét, eljutottam odáig, hol a t. miniszter úr a tanítóképzés fontosságát és szükséges voltát hangoztatta. Azon jelenség, melylyel' a tanítóképzés terén találkozunk, ép oly szomorú szerintem is, mint a milyennek azt a t. miniszter úr rajzolta. Hetven tanítóképezdénk közül huszonöt állami, a többi felekezeti, és azon hetven tanító- és tanítónői képezdének összes növendékeit osztályonként összegezve, a fennálló képezdék osztályainak létszámához viszonyítva, azt találjuk, hogy egyes osztályokban és átlagosan oly csekély a növendékek létszáma, hogy azon tanitóképezdék íúltömöttségéről panaszkodni egyáltalán nem lehet, sőt azt tanáljuk, hogy azon tanitóképezdék IV, osztályának tantermei csaknem üresek. Más téren kell tehát, t. miniszter úr, keresni a gyógyszert. Tanítói pályára minálunk csak olyan szegényebb sorsú ifjak mennek, ha jól tamilnak, a kiknek segélyezésére nagy gondot kell fordítani, mert különben e pályára nem vállalkozhatnak. Hogy az állam a maga tanító- és tanítónői képezdéiről ezen téren gondoskodott, azt elismerem ; de ha a jelentésnek azon számadatait vizsgálom, hogy az 1893. évben 4629 képezdei tanuló közül csak 2576 nyert ilyen segélyt és támogatást, tehát a tanítóképezdei növendékek felének nagyon kevéssel több: (Zaj. Halljuk! Halljuk!) akkor az államnak, nézetem szerint, oda kell fordítnia figyelmét, (Halljuk! Halljuk.') hogy ezen tanítóképezdei növendékek számára kellő segélyt nyújthasson; (Zaj. Elnök csenget.) és a hol az egyes felekezeti képezdéket fentartók ilyen segélynyújtásra nem képesek, ott épúgy, mint a középiskoláknál, az államnak kell segítségül jönnie és a maga főfelügyeleti jogát ez által is érvényesíteni. Hogy azon főfelügyeleti jog, melyről a t. miniszter úr is megemlékezett, idáig miként gyakoroltatott, arról szólani nagyon nehéz. A közelebbi időben ugyanegy tanár úr ... (Nagy zaj.)
