Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-414
76 414, országos ülés 1895. január 24-éu } csütörtökön. Igaz, hogy épen Berzeviczy Albert t. barátom és képviselőtársam egy igen szép érvet hoz fel, midőn azt mondja, hogy ha addig várunk a harmadik egyetem felállításával, a míg ÍI, budapesti és kolozsvári egyetemet kifogástalan nivóra helyezhetjük, sohase fogjuk azt felállítani, mert egy egyetemen mindig van fejleszteni való, a legtökéletesebb egyetemen is a tudomány fejlődésével és haladásával tatarozni valót mindig találunk. Teljesen elismerem ezen állítás helyes voltát, de mégis csak van különbség abban, a mikor a kolozsvári egyetemen oly nagy hiányokat tapasztalunk, a mikor például a budapesti egyetem központi épülete olyan elhagyottan áll ott, a mint azt mindenki ismeri. (Helyeslés.) Méltóztassék azt megtekinteni, még aulánk sincsen, a városházára járunk gyűléseket tartani, vizsgálati termeink nincsenek, az előadásokat előbb kell beszüntetni és később kell megkezdeni, hogy vizsgálati termünk legyen. Én tehát első sorban az egyetemi építkezésekre fordítanám gondomat (Élénk helyeslés.) és ezen hiányokon óhajtanék sürgősen segíteni. (Általános helyeslés.) A tanúimányi rendszer és a vizsgálati rendszer organikus kapcsolatát egyszer már gyökeresen kell megállapítani, hanem azután békét is kell neki hagyni, mert méltóztassék elhinni, hogy nincs rosszabb annál, mint ha az egyetemen folytonosan változik a tanúimányi rend. Itt bizonyos jó konzervativizmus van helyén, mert tulajdonképen nem is a rendszeren fordul meg a kérdés, hanem a tanárokon. A jó tanár és tudós teszi a jó egyetemet, nem a rendszer. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Épen ezért, t. ház, különös gondot kell fordítanunk arra, hogy a tanárokat jól váUnzszuk meg. Hock János: Schvarcz Gyula! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egyúttal a tanárok társadalmi állásának emelésére is meg kell tenni a kellő intézkedéseket. Mert én kimondom, vegyék azt bármily kicsinyesnek is, mikép a dolog úgy áll, hogy egy egyetemi tanár karrierjét rendszerint osztálytanácsosi rangban végzi. (Felkiáltások a baloldalon: Esetleg miniszteri székben! Zajos derültség.) Az is előfordul, de most nem erről van a szó, hanem arról, hogy a tanár teljes megelégedéssel tölthesse tanári pályáját és végezhesse tudományos buvárlatait és a hivatásával járó feladatát. A bürokratikus pályán minden középszerű egyén, ha szorgalmas, számíthat arra, hogy ezen társadalmi pozicziónál többre viszi, csak az egyetemi tanár nem. Thaly Kálmán: Az iparkodjék magát a tudomány terén érvényesíteni! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak, de én bizonyára meg fogom győzni Thaly Kálmán képviselő urat azon sok apró kellemetlenségről, a mely épen ebből kifolyólag régi, nagyon érdemes tanárokat ért. Polónyí Géza: Hiszen újabb időben valóságos miniszterszáüító-intézetté vált az egyetem ! (Derültség) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tudom én azt, t. ház, hogy ez nem népszerű, de ha alaposabban méltóztatik mérlegelni a dolgot, sok igaz van ezen állításomban, ámbár kicsinyes dolognak látszik. Vajay István: Legtöbb miniszter és államtitkár az egyetemi tanárok közül lesz! (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon: Ez a legkisebb bajunk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tudom én azt, t. ház, hogy még igen sokról nem szóltam, a mi ezen nagy ügyköiű tárcza keretébe tartozik, különösen nem szóltam közművelődési intézeteinkről, múzeumokról, képtárakról, szépművészetekről. De, t. ház, én azt gondolom, hogy arról ^külön nem is kell biztosítanom a t. házat, hogy a magyar nemzeti kultúra missziójának leghatalmasabb eszközeire, a szép művészetek és mtíízlés fejlesztésére különös gondot fogok fordítani. (Helyeslés a jobboldalon.) És itt mellékesen jegyzem meg, hogy gróf Zichy Jenő indítványt tett a múzeumok ellenőrző bizottsága felállítása tekintetében. Erre nézve már t. hivatali elődöm nyilatkozott,' de én fentartom magamnak azt, hogy ezen nagyfontosságú kérdést tanulmány tárgyává tegyem, esetleg szaktánácskozmány elé bocsássam és ennek eredményéhez képest intézkedjem. A másik a köt*:les példányok beszolgáltatása, a mit szintén gróf Zichy Jenő, szokott példás buzgalmával, törvényjavaslat alakjában terjesztett e!ő. Erre nézve jelenthetem a t. háznak, hogy kész törvényjavaslatot találtam a minisztériumban. Ezt ismét ankét elé bocsátom, s ha a kellő retortákon keresztülment, a ház elé fogom terjeszteni. Végezetül bistosíthatom a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) hogy nemcsak törhetetlen kötelességérzette], de igazi lelkesedéssel is, és a mennyire Isten tudnom engedte, akarok ezen megtisztelő feladatnak s azon várakozásnak és bizalomnak, a melylyel megajándékoztak, megfelelni, s ha az én gyönge erőmet a mélyen t. képviselőház bizalma fokozza, bízom a gondviselésben, hogy áldás lesz azon munkásságon, a melyet állami és nemzeti létünk leghatalmasabb biztosítékára: az önálló, de a nyugateurópai czivilizáczió vívmányaival összhangban
