Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

élé. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. 75 helyettesítsem. Hogy ezt az ideiglenességet mintegy jelezzem, nem töltöttem be a két alelnöki állást, hanem két tagját bíztam meg az ügyek ideiglenes vezetésével. E tanács nagyon sok fontos dolgot nem fejezett be, így az osztatlan népiskola tantervét, a tanitóképezdék tantervét, a középiskolai tanári könyviárak jegyzékét, a leányiskolák felszerelésének kérdését. Ezeket mind visszaküldöttem a közoktatásügyi tanácshoz további tárgyalás végett. Egy kérdés van még, t. ház, a tankönyvbírálat, a melylyel a tanács foglalkozott, s ez az, a miről a szakköröknek egyhangú nézete az, hogy ez nem a testíílet feladata, mert azt egyes kiváló szakférfiak személyes felelősség alatt inkább tehetik, mint egy testület, s egészen határozottan merem mondani, hogy a tankönyvbirálatot ettől a szervezettől okvetlenül el fogom venni, (Helyeslés.) de arra, hogy teljesen megszűnjék a tankönyvbirálat, a mit szintén tekintélyes szakférfiak sürgetnek, azt mondván, ma olyanok középiskolai tankönyveink, hogy előzetes czenzurát gyakorolni nem kell, ma csak azt mondhatom, hogy azt nem fogadhatom el, mert. nekem az 1883: XXX. törvényczikk kötelességemmé teszi a tankönyvek ellenőrzését. (Helyeslés.) Most áttérek a felsőbb oktatás kérdésére (Halljuk! Halljuk!) és általános, irányadó elvűi kijelentem, hogy én az izolált szakiskolák rendszerének, tehát az egyetemek úgynevezett franczia típusának barátja nem vagyok. (Helyeslések.) Én az angol és a franczia egyetemi típus szélsőségeit elkerülő, közönségesen németnek nevezett egyetemi rendszernek vagyok híve. De az tulajdouképen nem német, hanem az az általános tudományok egyeteme, az univerzitás fogalmának felel meg. A német egyetemi rendszer az, mely az egyetemet magas feladata színvonalára emeli, mert az egyetem nemcsak tanító, de egyúttal tudományt mívelő intézet. Nemcsak tanító, de egyúttal tudománybúvárló intézetnek is kell lennie. T. ház! Ezt nem a teoretikus okoskodás kedvéért hoztam fel, hanem azért, mert az 1879-iki nagy ankét alkalmával sok tekintélyes szakférfiú nyilatkozott a franczia rendszer mellett ; mert a magyar jogászgyfíiésen igen kiváló férfiak a franczia rendszer mellett foglaltak állást, tehát meg van annak a maga aktuális háttere, a miért én itt nyíltan és határozottan proklamálni akarom azt az elvi álláspontot, melyet a felsőbb oktatás terén elfoglalok. Már magában Franeziaoi'szágban az izolált fakultási rendszert elítélik a publiczisták s tenférfiak egyaránt. Nagy neveket lehet felhozni erre, elég csak Renanra, Michel Bréalra hivatkozni, a régiek közül Guizotra, ki memoárjaiban is szépen emlékezik meg a német egyetemi rendszer előnyeiről, szemben a franczia rendszerrel. Cousin — ez is régibb író — azt mondja, hogy a franczia rendszer igazi jogtudóst nem nevelhet. Ez egy röpke szóvá vált Francziaországban. Ma már Spuller, Jules Ferry, stb. miud a fakultások csoportosítása mellett vannak, s nem akarok részletekkel foglalkozni, de méltóztassék elhinni, hogy a fakultások konezentrácziója vau ma Francziaországban is napirendé a. Ebből az elvi álláspontból ismét egy gyakorlati tétel következik, a melyről szükséges a t. házat felvilágos'tanom, az tudniillik, hogy én új jogakadémia felállítását támogatni nem fogom. (Mozgás.) A meglevőkre vonatkozólag azt az álláspontot foglalom el, hogy azok, melyek életképesek, hozassanak közelebb az egyetem színvonalához, esetleg még a filozófiai fakultással is kibővíttessenek, (Helyeslés.) mert én nem harczot akarok meglévő, nagy szolgálatokat tett kulturális intézetek ellen, hanem azt akarom, hogy az életképes fejlődjék, az életképtelen nem érdemes a pártolásra. (Egy hang a szélső baloldalon : Frázis!) Igyekezni fogok azon, hogy ne maradjon frázis. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem a harmadik egyetem kérdéséről. Én vagyok a legutolsó, ki azt tagadná, hogy egy h rmadik egyetem hasznos és szükséges. A tudomány góczpontjait szaporítani ebben az országban oly nagy kulturális feladat, melynek szükségét és hasznosságát kétségbevonni legkevésbbé szabid erről a helyről. Mennyire szükséges, mennyire hasznos, arra nézve valódi lelki gyönyörrel olvastam azt a szép érvelést, melyet Berzeviczy Albert t. barátom a harmadik egyetem felállítása mellett felhozott. Én sem szeretném ezt kizárni az aktuális kérdések sorából, sőt a legközelebbi jövőben az előkészítő lépéseket is meg kell tenni, de sürgős aktualitást erről a helyről ennek nem tulajdoníthatok. És megmondom, hogy miért. Az is igen fontos, — a mire azonban nem akarok kiterjeszkedni, — hogy néha az egyetemen sem kapunk tanárt bizonyos állásokra, mint például most a jogtörténetire; de mivel ezen talán mégis lehet segíteni, nálam ezen a helyen, hol most állok, első sorban a pénzügyi szempont a döntő. Mert sürgős aktualitással bir a kolozsvári egyetem fejlesztése és az azon hiányokon való segítés, a melyekkel a budapesti egyetemen találkozunk. Csak kisebb számítás szerint a kolozsvári egyetem egy és félmillió forintot igényel, a budapesti egyetemen pedig esak az orvosi fakultás köreinek kívánsága szerint több, mint kétmillió forintra van szükség, hogy azt kellőkép felszereltessük. 10*