Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-413
£4 418. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. szász képviselő urak a maguk követeléseit itt a házban bejelentik szemben a kormánynyal s arra a miniszterelnök úr válaszolva, interimisztikus tárgyalásokat folytat, mert az minden szemlélőre azon benyomást teszi, hogy itt tulajdonképen kiegyenlítési tárgyalások folynak. Mindazonáltal, t. ház, kötelességszerííleg elfogadom a t. miniszterelnök úrnak azon kijelentését, hogy ő paktumot nem kötött. Azonban meg fogja engedni, hogy ezen kijelentését illetőleg kritikai vizsgálódásba bocsátkozhassam. És ezzel kapcsolatosan rá kell térnem Zay képviselő úr, (Egy hang balfelöl: Vezér!) mint a szász néppárt jelenlegi vezérének felszólalására, — mert időnkint változik a vezérük, a mint majd rá fogok térni, — így például 1888-ban Meltzl Oszkár volt a vezérük. Zay képviselő úr ma egyenesen kijelenti és iparkodik formulázni azon programmot, a melynek megvalósítását ő a t. kormánytól várja. Ezen programra igen érdekes, mert tényleg simúlékonyságot mutatván a magyar állameszme és az egységes politikai nemzet iránt, — elég ravaszul elhallgatván az egységes politikai nemzetet jelző »magyar« kifejezést, — alkalmas arra, hogy a t. házat és így a nemzetet a szász néppárt program inja és annak valódi czélzatai iránt megtéveszsze. (Halljuk! Halljuk!) Mire alapítják a szász képviselő urak programmjukat? Az 1848 előtti Erdélyre, a melynek három nemzete volt: a magyar, székely és szász. Ebből deriválják összes jogaikat. Mit jelent ez, t. ház? A szász képviselő urak az unió-törvényt, mely az egységes magyar államot és az egységes politikai magyar nemzetet megteremtette, már i 848-ban sem fogadták el és azóta 1867-ig állandóan küzdöttek ellene. Fenn akarták tartani az egységes magyar államban is, mint a trium nationum egyik tagja, különleges, kiváltságos helyzetüket az egységes magyar nemzettel szemben. Következetesen fenn akarták tartani az egységes magyar államban is azon különleges és kiváltságos helyzetüket, melyet mint az egykori trium nationum tagja élveztek, érvényesíteni akarták az egységes politikai magyar nemzettel szemben is saját faji egyéniségüket, mintha a trium nationumból csupán a székely esett volna ki. Ha önök az 1848 előtti történeti fejlődésre hivatkoznak, t. uraim, méltóztassanak példát venni a más két nemzet eljárásáról. Az unió törvényét Erdély más két nemzete minden aggály, minden fentartás nélkül, teljes bizalommal elfogadta; hozzájárult, lemondott még nagyobb privilégiumokról, mint a minőkkel a szászok bírtak, panasz nélkül beolvadtak az egységes államba és az egységes nemzetbe; és önök mégis, mert a trium nationum egyik kiváltságos, különleges tagja voltak, 1848 után is megmaradtak ezen kiváltságos helyzetben. És mit tapasztalunk, t. képviselőház, 1867. óta? Azt, hogy a" szász képviselő urak itt e házban állandóan ezen privilegizált helyzetet óhajtják a maguk, a saját fajuk számára fentartani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sikerült a magyar törvényhozásnál a másik két társnemzet hátratételével saját privilégiumaikat a szász földre, az úgynevezett Királyföldre nézve fentartani, sikerült a más két politikai nemzet megsértésével egyházi terheiket államköltségen váltatni meg, a míg Erdély más két nemzete maga fizeti azt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sikerült önöknek saját faji és nemzeti jellegüket megóvni a Királyföldön nyelvileg és kulturailag, mert onnan igyekeztek a magyar nemzet jogos igényeit kiszorítani; sikerült ezen kiváltságos helyzetüket politikailag is fentartani, mert a in'g a másik két nemzete az egykori Erdélynek, ha az általános törvények által biztosított jogaikban sérelmet szenvednek, a törvény rendes útján kíván orvoslást, polgárai e sérelmek alapján fajilag nem szervezkedik, hanem megy a szolgabíróhoz, alispánhoz és belügyminiszterhez és bíróságokhoz, önök ellenben e sérelmek ürügye alatt, helyesebben faji kiváltságaik fentartása érdekében, minduntalan a törvényhozáshoz fordulnak, párttá szervezkednek és minduntalan a törvényhozásnál követeíődznek, minduntalan mint népcsoport jelennek meg és itt folytonosan alkudozásokba bocsátkoznak velünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz nem az első ilyen jelenet az, t. képviselőház, a mit Zay képviselő úr ma és Meltzl űr tegnap a miniszterelnök úrral eljátszottak. 1888-ban ugyancsak Meltzl Oszkár képviselő úr, a mikor a szász képviselők nem voltak a szabadelvű párt tagjai, mikor a szabadelvű párt között és közöttünk paktum egyáltalán nem volt, a mikor saját szavazataikat itt nyíltan kínálták a kormánynak, akkor ő ugyancsak felsorolta a szász néppárt követeléseit s hogy a t. miniszterelnök úr (Halljuk! Halljuk!) ezen politikai programúinak, a melyet a néppárt programmjaként isme rtink, a jelentősége iránt tájékozva legyen, utalok ugyancsak Meltzl Oszkár képviselő úrnak itt e házban akkor tartott beszédére, melyben ő egyenesen kijelenti (Olvassa): »Normális viszonyok közt, a parlamentáris élet rendes menetében politikai pártok szabadon képződnek, azon politikai közös meggyőződés, illetőleg érdek-szolidaritás alapján, mely az egyeseket tömörülésre, egyesülésre hívja fel. Nálunk, értem a szászokat, ez részben másként áll; mi ugyan képezünk egy pártot egymagunkra, mert hiszen van közös politikai meggyőződésünk,
