Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

413. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. Öb vannak közös érdekeink, van közös programmunk, hanem azon sajátságos antagonizmusnál fogva, mely közöttünk és a magyar államhatalom között különös, sajátságos okoknál fogva kifejlődött* ; ennélfogva nekik külön kell alakúlniok. Tovább: »az az ép oly téves, mint sajnos körülmény, hogy a mi politikai magunktartása olyannak tekintetett, mely elvi ellentétben áll magával a magyar állameszmével, másfelől pedig a mi kívánságaink minősége és természete, mindez, t. képviselőház, arra késztet bennünket, hogy mi első sorban az állam és államhatalmat képviselő kormánynyal, legyen bárminő a neve, mert nem beszélek itt egy bizonyos konkrét kormányról, hanem a kormányról in abstracto, mondom, mi arra v igyunk utalva, hogy mi első sorban keressük az államot képviselő kormánynyal a kölcsönös megértést és ha csak lehetséges, csatlakozzunk hozzá, habár egyébként talán nem is értünk vele egyet.« No, mélyen t. miniszterelnök úr, ha ezen programm politikai értékét komolyan akarja mérlegelni, akkor erre a forrásra utalom s ebből ki fog tűnni az, a mit egy törvényhozás s a kormány feje e házban soha el nem ismerhet, ki fog tűnni, hogy ebben az országban csak oly politikai programm létezhetik, a melyet Debreezenben épúgy választási programmúl lehet kitűzni, mint Nagy-Szebenben; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) másodszor pedig ki fog tűnni az, hogy ily antagonizmus az államhatalom és egy csoport, egy faj között megengedhetetlen ebben az országban. S ha ezekről majd meg fog a t. miniszterelnök úr győződni, akkor a törvényhozást és a szabadelvű pártot nem fogja abba a kényes helyzetbe hozni, hogy a szászok ilyen kivételes és privilegizált követeléseit törvényhozási! ag alkutárgyként adja meg nekik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hiszen, t. képviselőház, ha ezen urak az egységes magyar államot és egységes politikai magyar nemzetet intézményeivel együtt őszintén elfogadják, úgy, a mint azt Erdély más két nemzete elfogadta és ahhoz csatlakoznak, akkor, ha vannak sérelmeik ez országban és hazában: azokkal tessék úgy, mint a többi magyar állampolgár, a törvény rendes útjára menni, mert hiszen elég birtosítékot találnak a miniszterelnök úr nyilatkozataiban is — ha találnak, mint a hogy kell, hogy találjunk mindannyian, — hogy a mi törvényeinkben jogok egyesek, felekezetek vagy testületek részére biztosítva vannak, azokat a kormány köteles érvényre emelni. És épen az teszi a miniszterelnök űr nyilatkozatát gyanússá, hogy a szász követelésekkel szemben hivatkozik csupán a törvényes jogok érvényesítésére. Remélem, nem azt jelenti ez, hogy a többi állampolgárok ezen remediumhoz hiába KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXII. KÖTET. folyamodnának; remélem, azt jelenti, hogy ezt érvényre juttatni a többire nézve is épúgy el van határozva, mint a szászokra nézve. Meg vagyok tehát arról is győződve, hogy azok a különleges, speczifikus követelmények, melyeket a t. szász képviselő urak itt emelnek, érvényesülni és honoráltatni nem fognak a miniszterelnök úr által sem. Most, t. ház, ezen ártatlan szász néppártprogramm ismertetésében menjünk tovább ; mert vannak ezen programúinak részletes sérelmei, a melyek egyenesen a magyar államiság, a magyar törvényhozás tekintélyébe ütköznek. Jelesen akkor, 1888-ban, a szászok vezére, Meltzl képviselő úr a többi közt e házban sereimül hozta fel, hogy ime a nemzeti méltóságról kénytelenek voltunk lelépni, az unió-törvényben annyi elismerésben sem részesülünk, hogy kilencz miniszter között egyetlen szász miniszter foglalna helyet, (Derültség a szélső baloldalon.) mert, így szól Meltzl Oszkár képviselő úr : (Olvassa.) »Hí szén elvesztették mindenekelőtt azon kiváló államjogi állást, melyet évszázadokon át elfoglaltak; és ők, kik Erdély államjogi rendszerében, mint a politikailag jogosult és egyenjogú három nemzet egyike, mindig gyakoroltak az őket alaptörvényileg megillető befolyást úgy a törvényhozásban, mint a kormányzatban, most odajutottak, hogy például kilencz magyar minisztériumban egészben véve két szász származású hivatalnokuk van és ezek is középszerű állásban.« Tehát miniszterük nincs, magasabb állásban képviselve nincsenek; ez is sérelmük. De tovább folytatják, t. ház. [Kijelenti Meltzl képviselő úr, hogy követeléseik, melyek őket, mint. fajt, illetik meg az államban, s melyeknek elismerését a faj iránt követelik, oly ellentétet képeznek az állam és a szászok közt, hogy ebben kompromisszum lehetetlen. Mindezt Meltzl képviselő űr mondta, mikor még az ellenzéken foglaltak a szász képviselő urak helyet, és később jkijelenti Meltzl képviselő úr ezen beszédében, itt e házban, hogy ha az általam elősorolt, illetőleg a szász néppárt programmjában foglalt követeléseket hajlandó a magyar állam, illetőleg a kormány megadni, készek a szabadelvű pártba belépni. Az igen tisztelt miniszterelnök úr hivatkozik rá, hogy a szász képviselők nem most léptek a szabadelvű pártba. Ebben tudomásul veszem azt, hogy tehát követeléseik kiegyenlítése régen megígértetett és hogy a miniszterelnök úr hajlandó csupán ezen ígéretet tettleg és teljes mértékben beváltani. Ily kijelentések és nyilatkozatok után engedjen meg a t. miniszterelnök úr, de neki, kinek múltját e szász néppárt-programmal szem9