Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-413
418. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. e a a szabadelvű párttal úgy, miként az van. Elmondottam egy előző ülésben, hogy a hatvanhetes kiegyezés bázisán álló pártok egyesülésének előnyét kétségtelenül látom, és ha kedvező alkalom kínálkozik erre módot keresni, el sem is fogom mulasztani. De, t. ház, nem tartom helyesnek és jogosultnak, hogy a pártok alakulására vonatkozó kérdések itt a házban tárgyaltatnak, (Helyeslés a jobboldalon.) és még kevésbbé tartom helyesnek azt, hogy a korona befolyása a pártok alakulására kerestetik vagy követeltetik. ily irányban szólt körülbelül, hj jól értettem, Justh Gyula képviselő úr; és, hogy ne a magam nézetével feleljek neki csak, de feleljek egy régi vezér szavaival, a közjogi ellenzék soraiból, elmondhatom, hogy Simonyi Ernő 1875-ben márezius 3-án, midőn Wenckheim Béla és vele Tisza Kálmán bemutatkoztak, elmondja, hogy a koronának minden pártokon felül kell állania, és szomorú következtetéseket von abból, hogy a lelépő kormány feje, Bittó István, a különböző pártok egyesítésének kérdésével a korona megbízásából foglalkozott. Azt gondolom, hogy a mint igaz volt akkor az, hogy a koronát a pártok alakulásába bevonni nem lehet, sőt a pártok alakulásába magának a háznak, sőt a kormánynak is, befolynia szorosan véve felesleges, sőt indokolatlan, mert a pártokat maga a választó-közönség hozza létre: (Zaj a szélső baloldalon.) ez igaz marad ma is. (Igazi ügy van! a jobboldalon.) T. ház ! A helyzet már e tekintetben akként áll, hogy a kormány programmját a t. háznak bemutatta. Áll a szabadelvű párt azon állásponton, melyen állott eddig; törekedni fog a kormány, a szabadelvű párt irányát követve, megvalósítani azokat, miket, mint végrehajtatlanokat, az előző kabinet reánk hagyott, létrehozni azokat, melyek programmjába a múltban és ez idő szerint a miénkbe felvéve vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Elmondottam az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag is nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Fentartom azt most is, nem abban az értelmezésben, melyben gróf Batthyány Tivadar képzeli, hogy a felekezeti érdekek és érzelmek nem sértése abban lelendi módját és találandja a megnyugtatást, hogy novellával fogunk jönni. Nem, t. ház, a törvények végrehajtatnak, végrehajtatnak úgy, a hogy azok meghozva lettek. Ebből nem következik az, hogy czélzatos sértés és erőszakosság kisértessék meg. Elmondottam azt is, hogy az egyházpolitikai kérdéseknek még két törvényjavaslatára vonatkozólag, melyek letárgyalva nincsenek, azok elvi integritását fentartjuk. (Egy hang a szélső baloldalon: A felekezetnélküliséget is ?) Mindennek, valamint programmunk többi részének valósítására fogunk törekedni. A mint elmondottam, most is mondom és kérem, méltóztassanak e tekintetben támogatással lenni azok, kik velünk egyetértenek; tárgyilagosan bírálni, sőt ellenőrizni azok, kik velünk nincsenek egy állásponton. Mindenesetre pedig függ a t. ház magatartásától, hogy kitűzött programmunk Szerint első sorban az egyházpolitikai kérdéseknek a kedélyek lecsillapítására szükséges végrehajtás útjáni napirendről való levétele mielőtt megtörténhetvén, egész szabadon és határozottan az alkotások terére léphessünk. Kérem a t. házat, ily értelemben méltóztassék kijelentéseimet tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bartók Lajos jegyző: Győrffy Gyula! Győrffy Gyula: T. ház! Nem szándékozom az igen t. miniszterelnök úr által előterjesztett programm iránti bizalom kérdésévél egyáltalában foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindazok, a kik erre illetékesek voltak, nyilatkoztak az én nevemben is. Magam részéről e tekintetben csupán egyet kivá íok megjegyezni, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy a t. miniszterelnök úr saját kijelentése szerint programmjáúl az előbbi, a lelépő kormány programmját fogadta el teljes mértékben. Hát azt hiszem, bővebb magyarázatot és indokolást az részemről nem igényel, hogy ha már azon programmot, melyet egy Wekerle és egy Szilágyi képviselt a házban, nem támogattam, még kevésbbé fogom azt az ő miniszterelnöksége alatt alakúit kormány vezérlete alatt támogatni, mert alig lehet kilátásom arra, hogy ők engem inkább, mint elődeik, meggyőzzenek. (Derültség a szélsőbalon.) Hanem, ha felszólalok, t. ház, az történik egy inezidens dolog folytán, a mely itt a ház színe előtt folyt le, a melyet én igen lényeges kérdésnek tartottam a múltban épen úgy, mint tartom a jelenben és a jövőre nézve is. Értem a szász-kérdést és ezzel kapcsolatosan a nemzetiségi kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Én itt a házban állandóan figyelemmel kisértem t. szász képviselőtársaimat s mint a nemzetiségi és szász-kérdés ismerője, mindannyiszor, valahányszor ők valamely ténybeli tévedést akartak itt a házra disputálni vagy pedig tényt akartak félremagyarázni, iparkodtam azokat rektifikálni. Különösen kötelességemnek tartom ezt ma azért, mert tegnap is megtörtént, hogy a t. miniszterelnök úr itt a szász képviselő urakkal az egész ház szeme láttára tárgyalásokba bocsátkozott. (Igás! Úgy van! a balés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Hiszen, t. képviselő urak, ahhoz a miniszter-' elnök úrnak joga van, azonban gyanúsakká válnak ezen tárgyalások akkor, a midőn úgy a
